Milyen régi az Ashtanga?

Újabb részlet a szakdolgozatomból:

"4. fejezet

Pattabhi Jois az astánga vinyászáról

Sokakban felmerül a kérdés, hogy milyen régi múltra vezethető vissza az astánga-jóga hagyománya. Induljunk ki abból, hogy a Jóga-darsana, vagyis a jóga tanait összefoglaló filozófiai iskola megalapítója, Patandzsali a Jóga-szútrákban foglalta össze a rádzsa-jóga alapvető tanításait, amelyet később a „klasszikusnak” tekintett három mű, a Hatha-jóga Pradípiká, a Gheranda-szanhitá és a Siva-szanhitá szerzői egészítettek ki a hatha-jógával kapcsolatos tanokkal. A Jóga-szútrák keletkezését körülbelül 2000 évvel ezelőttre teszi a történettudomány, a különböző vélemények szerint Kr.e. 300 és Kr.u. 300 között bármikor keletkezhetett¹. Mint már korábban említettük, a Jóga-szútra inkább csak szellemiségében kapcsolható az astánga vinyásza rendszerhez, hiszen az ászanák végzéséről vajmi kevés részletet közöl.

A fentebb említett három másik, kifejezetten hatha-jógával foglalkozó írás pedig jóval későbbi keletkezésű, Feuerstein szerint a Hatha-jóga Pradípikát 1350-ben írták, a Gheranda-szanhitát a 17. század második felében, míg a Siva-szanhitá a 18. század második felében keletkezhetett². Vagyis maguk a művek alig pár száz évvel előzték meg Krishnamacharya korát, akitől Pattabhi Jois közvetlenül tanulhatta az astánga rendszer alapját képező ászanákat és vinyászákat.

Ha a történészek által bevett datálási rendszert követjük, akkor Feuerstein szerint a legkorábbi upanisadok (Svétásvatara, Katha) Kr.e. 800-600 körül keletkeztek, míg a későbbi, kifejezetten jógával foglalkozó upanisadok lejegyzését Kr.u. 900-1200 közé teszi³. Ezekben az upanisadokban már számos olyan elem felbukkan, amelyeket a későbbi hatha-jóga, illetve tantrikus iratok is taglalnak. A legrégebbi keletkezésűnek a Rig-védát tekintik, amelyet Ronald Steiner 8000 évesnek tart⁴. Pattabhi Jois személyes közléseire hivatkozva azt állítja, hogy a Szúrja-namaszkára A kilenc vinyászájának száma megegyezik a Jadzsur-védában található Aruna mantra szótagjainak számával, míg a Szúrja-namaszkára B tizenhét vinyászájának száma megegyezik a Rig-véda Mahá Saura mantrájának szótagszámával. Persze ez lehet véletlen egybeesés is, főleg azt figyelembe véve, hogy a legtöbb jógatradícióban tizenkét elemből álló szúrja-namaszkára változatokat ismernek és gyakorolnak. Feuerstein egyébként Kr. e. 4000-2000 közé teszi a Rig-véda és Kr.e. 1500-500 közé a Jadzsur-véda keletkezését⁵.

Egy kísérletet látunk tehát arra, hogy az astánga vinyásza rendszer autentikusságát egészen a legrégibb Védákig vezessék vissza. Természetesen ez nem elegendő bizonyíték arra, hogy 5-8000 évvel ezelőtt is már ismertek voltak az astánga rendszer sorozatai, azt meg végképp nehéz lenne alátámasztani vele, hogy e távoli múltban is ugyanígy gyakorolták a jógát a bölcsek.

Az írásos forrásokon kívül legfeljebb az ábrázolásokra hagyatkozhatunk, ami az ászana-gyakorlás ősiségét illeti. A legrégebbi, jógapóznak felfogható ábrázolások a Mohenjo-daro-i és harappai lelőhelyekről kerültek elő, bár számos tudós kétségbe vonja ezek egyértelmű kapcsolatát a későbbi hatha-jóga írásokban részletezett ászanákkal. Singleton Kr.e. 2500-ra datálja ezeket a leleteket⁶.

Pattabhi Jois azonban egy másik írásra is hivatkozott, amit közvetlenül az astánga vinyásza jóga forrásának jelölt meg, mégpedig a Vamana Rishinek tulajdonított Yoga koruntát, melynek legendás történetét a következő fejezetben részletezem."

1Iyengar 2001: 11. old.

2Feuerstein 2001: 266-267. old.

3Feuerstein 2001: 261. ill. 264. old.

4 http://www.ashtangayoga.info/practice/tradition/traditionsroots/

5Feuerstein 2001: 258. ill 260. old.

6Singleton 2010: 25. old.