Krishnamacharya élete

Újabb részlet a szakdolgozatomból:

"6. fejezet

Krishnamacharya élete és tanulmányai

Tirumalai Krishnamacharya 1888 november 18-án született Muchukundapuramban, a dél-Indiai Karnataka államban, egy ortodox Iyengar bráhmana család gyermekeként. Hatéves korában részesült a szent zsinór-avatásban, tízéves korában pedig apja halála után a családjuk Mysore-ba költözött, ahol a szanszkrit egyetemen kezdett tanulni.

Tizenhat éves korában Krishnamacharyának volt egy különös álma, amelyben a Srí-vaisnava tanítványi láncolat nagy szentje, Nathamuni megjelent előtte, és arra utasította, hogy látogassa meg Alvar Tirunagari városát, ahol a 9. században élt bölcs maga is rátalált a Srí-vaisnava kultusz egyik megalapítója, Nammálvár elveszett tanaira. Nathamuni meditációs transzban ülve kapta meg az elveszett tanokat a mintegy négyezer évvel korábban élt szenttől¹ azalatt a tamarind fa alatt, amelyben annak idején Nammálvárra rátaláltak.² Krishnamacharya családja nem csak hogy a Srí-vaisnava hagyomány követője volt, hanem közvetlenül a legendás Nathamuni leszármazottai is voltak.

Krishnamacharya fürdőt vett a Tamraparní folyóban, mielőtt az Alvar Tirunagari-ban található templomot meglátogatta volna. Amikor kilépett a folyóból, elveszítette az eszméletét, és egy mangóligetben találta magát, ahol egy idős szent a tanítványait oktatta. Amikor odament és leborult előtte, akkor azt kérte álmában, hogy tanítsa neki a Yoga-rahasyát. A bölcs ezt megtette, és elmondta neki a Yoga-rahasya verseit. Amikor Krishnamacharya magéhoz tért, ismét a folyó partján volt, és az összes versre emlékezett. Ezeket később lejegyezte, és a fia, Desikachar fordításában meg is jelentek. A kötetnek több fontos vonatkozása is van az astánga tradícióval kapcsolatban. Az egyik az, hogy ebben az esetben Krishnamacharya nem is egy élő személytől kapott meg szóban egy elveszettnek hitt szöveget, hanem egy ezer évvel korábban élt bölcstől, álmában. Vagyis elképzelhető, hogy a Ramamohan Brhamacari által szóban átadott könyveket (például a Yoga koruntát) is képes volt megjegyezni. Érdekes módon ez utóbbit nem jegyezte le, és Desikachar elmondása szerint amikor idézte, akkor is mindig változtak a szanszkrit versek.
A Yoga-rahasya szövege azonban hozzáférhető, és ha összevetjük Kausthub Desikachar leírásával, mint az előző fejezetben a Yoga koruntáról idéztünk, akkor azt tapasztaljuk, hogy a Yoga-rahasya tartalma ennek szinte teljesen megfelel. 

Elképzelhető az is, hogy Krishnamacharya felcserélhető módon használta és idézte a fejében tárolt jógaírásokat, de a Yoga korunta konkért tartalmával kapcsolatban továbbra is legfeljebb csak találgatni tudunk. Az viszont igaz, hogy a Yoga-rahasya valóban a jóga ászanáinak személyre szabott gyakorlását szorgalmazza, amit Krishnamacharya későbbi oktatási rendszerében követett is. Pattabhi Jois astánga vinyásza rendszere viszont nem igazán ad helyet a személyre szabott módosításoknak, mert ideális esetben mindenkinek ugyanazokat a sorozatokat írja elő a gyakorláshoz. Azt is meg kell említeni, hogy a Yoga-rahasyában említett ászanák java része előfordul az astánga jóga sorozataiban. Így a Yoga-rahasya a hatha-jógával kapcsolatos egyik legrégebbi és legrészletesebb műnek tekinthető.

1898 és 1919 között Krishnamacharya meglátogatta az indiai bölcselet fő központjait, és kora legragyogóbb elméinek segítségével alaposan megismerte a védikus filozófia hat rendszerét. 1919-ben kerekedett fel a Himalájába, és hét és fél évet a Kailash hegy lábainál töltött, Ramamohana Brahmacari vezetése alatt megismerve a jóga tudományának titkait. Emellett Krishnamacharya beható ismeretekkel rendelkezett az ájurvédikus fiziológiát és diagnosztikát illetően, így a jóga eszköztárát sikeresen alkalmazta terápiás célzattal is.

Krishnamacharya 1924 és 1955 között oktatta a jógát Mysore-ban, az ottani király, Krishna Raja Wadiyar IV szponzorálásának köszönhetően. Ebben az időben tanult nála két leghíresebb tanítványa, Pattabhi Jois és B.K.S. Iyengar. Egyes kutatók szerint, mivel a jógasálában főleg fiatal fiúk voltak a tanítványai, dinamikus és megerőltető gyakorlatosorokkal kötötte le a figyelmüket, és később ezek lettek az astánga vinyásza jóga alapjai.

Életének későbbi szakaszában Chennaiban telepedett le, és ájurvédikus ismereteit is felhasználva sokkal inkább a jóga-oktatás terápiás oldalát kezdte hangsúlyozni, ezért az oktatását is erősen az adott személy igényeihez igazította. Majdnem 100 éves koráig oktatott, majd 1989-ben, 101 évesen halt meg. Több könyvet is hátrahagyott, köztük a Yoga makarandát, Yogasanagalu-t és a Jóga-szútrához fűzött kommentárját, a Yogavalli-t, amit utolsó éveiben fejezett be³. Tanításait a fia és unokája által alapított Krishnamacharya Yoga Mandiram őrzi és adja tovább a jelen és a jövő nemzedékei számára."

1http://en.wikipedia.org/wiki/Nammalvar

2Desikachar 2003: 12. old.

3Desikachar 2005: 157. old.