Az első sorozatnál maradva, az álló pózok főként a múládhára (gyökér) csakrára hatnak. A sorozat további részében előrehajlításokat és csípőnyitó pózokat végzünk, melyek főként az alsó három csakrába (múládhára, szvádhisthána, vagyis szexcsakra, a köldök alatt és manipúra, azaz köldökcsakra, mely egyesek szerint a gyomor/napfonat magasságában helyezkedik el) áramoltatják az energiát. A második sorozatban található hátrahajlító pózok már a szívcsakrát is aktiválják, bár a második sorozat második felében ismét visszatérnek a csípőnyitó pózok. A befejező sorozatban a hátrahajlítások és a hidak a szívcsakrából a torkocsakrába áramoltatják a pránát, amit a szarvángászana (gyertyapóz) sorozattal teszünk intenzívebbé. A fejenállások a második sorozat végén és a befejező sorozatban egyaránt a koronacsakrát aktiválják. Amikor megérkezünk a lótuszüléshez, akkor az ágjá csakrára (harmadik szem) koncentrálva hozzuk létre az áramlást a múla bandha és a szahaszrára (koronacsakra) között.
Most azonban az Agni Flow gyakorlatsoron szeretném szemléltetni ugyanezt az elvet, hiszen itt is a csakrák fokozatos aktiválására törekedtem.
A sorozat napüdvözletekkel kezdődik, melyek aktiválják a szusumnát, és megnyitják az utat a prána számára a központi energiavezetékben. Mivel az ászanák elsősorban energetikai szinten hatnak, és nem csak fizikailag, nagyon fontos, hogy aktiváljuk a szusumnát és tudatosítsuk a légzést, illetve a bandha-munkát a gyakorlás elején. Anélkül az ászana-gyakorlás valóban csak fizikai hatásokat képes kelteni, és tornagyakorlattá degradálódik.
A napüdvözletek után álló pózokat végzünk, dominánsan terpeszben (trikónászana) vagy vírabhadrászanában (hercospózban). Ezek a terpesztett pózok laktiválják a kapcsolatot a talpcsakrák és a múla bandha között, és a combokra jutó erőteljesebb terhelés, valamint az egyensúlyozó pózok is elősegítik az energia begyűjtését a medencébe. Az álló gyakorlatok közötti utolsó gyakorlatsor féllótuszos pózokból áll. Ezek lezárják a gátcsakrát és a második csakra felé áramoltatják az energiát. A talajpózokat előrehajlító és csípőnyitó pózokkal kezdjük (pascsimóttánászana, upavista kónászana, kúrmászana és ezek kiemelt változatai), majd rátérünk a lótusz-gyakorlatsorra. Ez a sorozat is úgy van felépítve, hogy az alsó csakrából a szvádhisthána- és köldökcsakrába áramoltatja az energiát.
Ezután a láb-a-nyak-mögötti sorozat következik, amely erős nyomást gyakorol a hastájékra, és így aktiválja a manipúra-csakrát. Ekkor a prána a köldök- és szívcsakra közötti területre gyűlik. Majd rátérünk a térdelő hátrahajlításokra, melyekkel a szívcsakrába áramoltatjuk a pránát. A hídban végzett hátrahajlításoknál a fej már alacsonyabban van a szívnél, így a prána tovább áramlik a torokcsakra felé. Ekkor következik a hanumánászana és az ékapáda-rádzsakapótászana, melyben a hátrahajlítást kombináljuk egy erősebb csípőnyitással. Így megerősítjük a prána felfelé áramlását a gát és a torokcsakra között. A sorozat végén jönnek a fordított pózok, vagyis az alkartámasz és a kézenállás. Ezekkel aktiváluk az ágjá (harmadik szem) és szahaszrára-csakrákat, majd levezetőnek a gyertyapóz változatait, és végül az ekét (halászana) végezzük. A dzsálándhára bandha alkalmazása a sorozat végén megakadályozza a feji csakrák túlaktiválását, ami zavaró lenne a relaxáció és a gyakorlás utáni pihenés során.
Az Agni Flow-sorozat tehát, bár nem mondanám könnyű műfajnak, egyesíti magában az Ashtanga első és második sorozatának előnyeit, és energetikai szempontból teljes értékű gyakorlást biztosít másfél órában, aminek hatásait az életünk minden területén megtapasztalhatjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése