"7. fejezet
A Mysore-i palota jógahagyománya
Mysore és a Mysore-i királyi palota és család jelentős szerepet játszott az astánga vinyásza jóga gyakorlásában. Nem csak azért, mert Pattabhi Jois élete java részét Mysore-ban töltötte, valamint Krishnamacharya is Mysore-ban oktatott abban a stílusban, ami a leginkább emlékeztet az astánga vinyásza jógára, hanem azért is, mert a Mysore-i királyi család már Krishnamacharya korát megelőzően is hosszú ideje pártfogolta a jógát és a jóga oktatását1.A Saraswati Bhandari Library, a Mysore-i maharadzsa királyi könyvtára két figyelemre méltó kéziratot tartalmaz. Az egyik a más forrásokból is fennmaradt Hatha-jóga Pradípiká illusztrált változata, a másik pedig a Srí Tattva-nidhi című gyűjtemény, amelynek jógáról szóló része 122 jógászana illusztrációját és 15 ászana leírását tartalmazza, és ezzel a klasszikus, vagy inkább tradicionálisnak számító jóga-írások közül jelentősen kiemelkedik.
A mű szerzőjének Mummadi Krishnaraja Wodeyar királyt tartják (1794-1868)2, tehát a mű valamikor 1810 és 1868 között keletkezhetett. A szöveg tehát mintegy 150 évvel megelőzi az ászanákkal kapcsolatos modern jógamesterek publikációit, ugyanakkor egyedülállóan és a Krishnamacharyától kezdődő láncolathoz hasonlóan az ászanák ismertetésére koncentrál. Sajnos a királyi palotában 1897-ben tűzvész pusztított, amely a palota krónikáinak korábbi feljegyzéseit elpusztította. Így, bár a Srí-Tattva-nidhi fontos mű a jóga fejlődése szempontjából, arra vonatkozólag nem állnak rendelkezésünkre korábbi feljegyzések, hogy a királyi család mikortól támogatta és gyakorolta a jóga e rendszerét.
A Mysore-i királyi dinasztia tagjai közül többen is jelentős érdeklődést mutattak a jóga tradíciója iránt, de a legnagyobb szerepet a modern jóga kialakulásában Nalvadi Krishna Raja Wadiyar (1884-1940) játszotta, aki 1902-től uralkodott Mysore királyaként a brit gyarmatosítás ideje alatt3. A Wadiyar királyi család közeli kapcsolatban volt a brit kormányzattal, amely 1799-ben visszahelyezte őket a trónra, és így Krishna Raja Wadiyar IV kora egyik leggazdagabb maharadzsájaként halt meg 1940-ben. A koronaherceg számára már kisgyermek korától kezdve az indiai jóga, birkózás és a brit gimnasztika keverékéből álló napi rendszeres testedzés volt előírva. A Maisúrú Maisiri, egy szemtanú korabeli krónikája beszámol Krishna Raja napi jóga- és pránájáma gyakorlásáról 1933-ból4. A király pránájáma-gyakorlással kezdte, és utána a Hatha-jóga Pradípikában felsorolt 16 ászanát gyakorolta5.
Arról nincsenek feljegyzések, hogy Krishnamacharya, Krishna Raja szeméjes jóga-guruja, mire oktatta a királyt. Krishnamacharya az 1930-as évek elején kezdte el a jógát oktatni a Mysore-i királyi család fiatal sarjainak. 1930-ban megnyitotta saját jógasáláját a királyi palotában, a király támogatásával, ami 1950-ig működött. A függetlenség kivívása után ugyanis a Mysore-i királyi család is befolyását vesztette, és az újonnan kinevezett Mysore-i főminiszter nem mutatott különösebb érdeklődést a jóga iránt. Így anyagi támogatás híján a jógasála 1950-ben bezárt. Nem sokkal ezután Krishnamacharya Madrasba költözött, és itt folytatta a jóga oktatását. Itt született második könyve is, a Yogasanagalu, amelyet a Yoga makaranda folytatásának, kiegészítésének szánt. Ebben a könyvben már kezdő, középhaladó és haladó csoportokra osztja az ászanákat, és a vinyászákkal együtt ismerteti őket, így ez a rendszer is sok rokonságot mutat a Pattabhi Jois által közreadott sorozatokkal. Valószínűleg ugyanezen sorozatok kezdetlegesebb változatát oktatta Pattabhinak is Mysore-ban, aki utána önmaga is tovább oktatta és fejlesztette a sorozatokat, de megmaradt a rögzített struktúránál. Közben Krishnamacharya is továbbfejlesztette oktatási módszerét, egyre inkább a gyakorlók személyes igényeihez és képességeihez igazítva az ászana-oktatást. Erről tanúskodik az is, hogy 1970-ben revizionálta a könyvet, és hozzátett egy részt a pózok módosított változatairól.6"
1Sjoman1999:
41. old.
2Sjoman
1999: 40. old.
3http://en.wikipedia.org/wiki/Krishnaraja_Wodeyar_IV
4Sjoman
1999: 53. old.
5vö.
Sjoman 1999: 103-105. old.
6Desikachar
2005: 125. old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése