Szipu

Ritkán közlekedem mostanában BKV-n, inkább a biciklit választom ilyenkor télen is. Tegnap a friss hó tiszteletére mégis úgy gondoltam, hogy a BKV-ra szavazok, és bizarr látvány tárult elém a 4-6-os villamoson. Egy idősebb férfi egy nejlonzacskót tartott az arca elé, és azt szívogatta, mintha valami légmaszk lenne. Először azt hittem, hogy ez az influenza elleni védekezés valamiféle módja, de egy idő múlva megcsapta az orromat az ismerős hígító-szag. A tag teljesen kész volt, kilógott a nyelve, és azt sem tudta, hol van, de azért illedelmesen viselkedett a többi utassal. Úgy megsajnáltam szegényt, bizonyára nem túl sok öröm van az életében, ha az addikció ilyen formájába menekül.

Fiatalabb koromban az utcagyerekeket láttam néha, hogy a pulcsijuk ujjába rejtett zacskóból szívogatták a Technokol Rapidot. Bár ezt a ragasztót már valószínűleg ki is vonták a forgalomból,  bizonyára most is lehet találni egy-két olyan szerves oldószert, amitől az ember hamar elfelejti, hogy hol van, és mi volt a baja. Ez a kábítószer legolcsóbb és talán félig-meddig legális válfaja, ami viszont köztudottan a legnagyobb sebességgel képes bontani az agysejteket. Persze ki tudja, lehet, hogy vannak olyanok, akiknek nincs is szüksége agysejtekre a boldogsághoz... Végülis a túl sok agysejt, a túlzott intelligencia átoknak is tekinthető, nem csak áldásnak. 

Sok olyan embert spirituális keresőt láttam, aki elindult a felébredés útján, és amint félig-meddig magához tért a kómából, hirtelen olyan összefüggésekre jött rá, annyira átlátta, hogy mi mozgatja a világot és hogyan történnek itt a dolgok, hogy egyszerűen megrémült. Persze, ahogy már számos bölcs megmondta, nem azért vagyunk itt, hogy megoldjuk a világ problémáit, a világ előttünk is funkcionált valahogy, utánunk is fog. Hanem azért vagyunk itt, hogy a saját problémáinkkal kezdjünk valamit, és a legrosszabb választás az, ha elmenekülünk előlük. 

Az addikció, legyen az konkrét tudatmódosító anyagoktól való függőség, mint a drogok vagy az alkohol, vagy valamilyen életmódbeli, kapcsolatbeli, pszichológiai függőség, vagy akár a legártatlanabbnak tűnő hobbi, a legtöbb esetben azért alakul ki, mert az illető menekülni próbál valamilyen probléma vagy tényező elől az életében, ami bántja, amivel nem tud vagy nem akar mit kezdeni. A problémák megoldása, az élethelyzetünkkel járó felelősségek beteljesítése sok esetben nehéz, embert próbáló feladat, és nem is mindig jár sikerélménnyel. És most nem az észt akarom osztani itt, meg szenteskedni, mert bizonyára nekem is vannak addikcióim, és néha bizony én is inkább azokkal foglalkozom, mintsem hogy egy előttem álló, kínos vagy kellemetlen feladat megoldására koncentrálnék. 

Az addikcióval foglalkozó szakemberek azonban általában azt állítják, hogy a függőségben szenvedő személynek új, pozitív célokat kell találnia az életében, olyan dolgokat, amikért megéri küzdeni, erőfeszítést tenni. A függőség egyik legalattomosabb hatása, hogy fokozatosan szétforgácsolja az akaraterőnket, az önbecsülésünket, a szabad választás erejét lila köddé változtatja. Minél lejjebb csavarodik valaki a spirálban, annál kevésbé hisz már benne, hogy egyszer össze tudja szedni magát, és ki tud lábalni a függőségéből, amely teljesen felemészti. 

Itt is visszaköszön a gondolat, amit Patandzsali megemlít, hogy a teljes felébredettség állapota a teljes szabadság és függetlenség állapota, amikor nem vagy kényszerítve semmire, és teljes mértékben használni tudod a szabad akaratodat. A tilalmakon, bűntudaton és fenyegetéseken alapuló vallás és spiritualitás véleményem szerint nem visz közelebb ehhez az állapothoz, ehelyett újabb előítéleteket és függőségeket hoz létre. 

Sok példát láttam arra is, amikor valaki a spiritualitást és a vallásosságot használta menekvésként a valós élet kihívásai és felelősségei elől. Ha lúzer vagy anyagi értelemben, arra tekinthetsz úgy is, mintha lemondtál volna az anyagi ragaszkodásokról, és felette állnál minden világi dolognak. Csakhogy ez az esetek többségében önbecsapás, mert ha nem hiszel benne, hogy meg tudod valósítani a vágyaidat, és ezért lemondasz róluk, akkor  semmit nem fogsz tudni igazán a magadénak érezni, semmiért nem leszel hajlandó komoly áldozatot hozni. 

A jóga pontosan arra ösztönöz, hogy az elménk, intellektusunk és pszichénk minden egyes rezdüléséről tudatossá váljunk, és a félelemtől megszabadulva tanuljuk meg tökéletesen használni, irányítani a tudati funkcióinkat. Ez semmi esetben sem jelenti a meditációba menekvést az életünk kihívásai elől. hiszen a karma csomóját ki kell oldani, vagy el kell vágni. Minden egyes nehézséget, amit az életünkben átélünk, saját magunk hoztuk létre, és nem válik meg nem történtté attól, hogy nem veszünk tudomást róla. A karma láncolatát csak folytonos, tudatos munkával tudjuk kikoptatni és felszámolni, és amikor ezek a láncok lehullottak rólunk, akkor tudunk ténylegesen megállapodni az Önvalóban. Ez pedig egy olyan állapot, ami mentes minden menekvéstől és félelemtől, és telve van hittel és bizalommal. Bárcsak ennek a szegény szipus bácsinak az életében is történne egy-két csoda, aminek hatására ráébred arra, hogy van miért élni!

Az Ashtanga és a jógabemutatók

Újabb részlet a szakdolgozatomból:

"Mivel Krishna Raja Wadiyar a saját tapasztalatai alapján is mélyen hitt a jóga terápiás erejében, ezért sokszor kérte Krishnamacharyát, hogy tartson bemutatókat a főnemesi méltóságoknak Mysore-ban és a környező államokban is. A bemutatóknak természetesen látványosnak kellett lenniük, és nem lehetett sokáig kitartani a pózokat, mert az unalmassá tette volna az előadást. Így hát Krishnamacharya folyamatos nyomást gyakorolt a jobb képességű tanítványokra, hogy mihamarabb sajátítsák el mesteri fokon a legnehezebb ászanákat. B.K.S. Iyengar, aki szintén Mysore-ban tanult Krishnamacharyától, és máig is fennmaradtak azok az 1938-ban készült filmfelvételek, ahol ő maga is Krishnamacharya felügyelete alatt dinamikus vinyászákkal összekötött ászana-bemutatókat tart, a következőt nyilatkozta:

„A gurum kötelessége volt, hogy biztosítsa a maharadzsa udvartartásának okulását és szórakozását azáltal, hogy a tanítványait (akik közül én voltam az egyik legfiatalabb) bemutatóztassa és tanúbizonyságot tegyenek arról, hogy a testüket a leglenyűgözőbb és megdöbbentőbb pózokba nyújtsák és csavarják.”¹

A bemutatókra való felkészítés Singleton szerint több kérdésre is választ ad: egyrészt a bemutatónak látványosnak kellett lennie, ezért az astánga-sorozatok is látványosra sikeredtek. Pattabhi Jois maga is azt nyilatkozta, hogy a haladó sorozatoknak nincs annyi terápiás hatása, mint az első vagy második sorozatnak, azok inkább csak bemutatókhoz használatosak.² Másrészt, a könnyedség kedvéért Krishnamacharya sorozatokba foglalta a bemutatók anyagát, vagyis maguk a sorozatok nem voltak évezredeken keresztül kőbe vésve, mint ahogyan Pattabhi Jois a Jóga-koruntára hivatkozva állította. Harmadrészt az ászanákat rövid ideig tartják ki az astánga-jógában, ami szintén a bemutatók közben előnyös.

Krishnamacharya korai tanítványai szintén arról számolnak be, hogy Krishnamacharya nem egy rögzített rendszert oktatott, hanem folyamatosan kísérletezett és fejlesztette oktatását, még a Mysore-i évek alatt is. T.R.S. Sharma és T.K.V. Desikachar is alátámasztja ezt a nézetet.³ Azt is érdemes figyelembe venni, hogy Pattabhi Jois már 1933-tól kezdve elkezdett tanítani a Sanskrit Pathashalában, és elképzelhetően csak Krishnamacharya reggeli óráira tudott járni, ahol a dinamikus sorozatokat gyakorolták, míg Krishnamacharya más tanítványai, akik ráértek több időt tölteni gurujukkal, megismerhették tanításainak szélesebb, személyre szabottabb spektrumát is.⁴

1Singleton 2010: 192. old.

2http://www.yogatree.jp/events/chuck-miller-events-2012/

3Singleton 2010: 187-188. old.

4Singleton 2010: 189. old.

Lótuszpóz - rávezető gyakorlatok 2. rész

Íme itt a többi póz, amit a múlt szombati workshopon gyakoroltunk. Volt néhány páros gyakorlat, például a baddhakónászanák (lásd előző rész utolsó gyakolatai), és a maiakban is lesznek ilyenek, de egyedüli verzióban is hatékonyak. Bocsássatok meg, hogy nem közlök minden gyakorlathoz egy képet, ahogy szoktam, de ha nem értitek, hogy valamelyik gyakorlatnak mi a helyes végrehajtása, akkor nagyon szívesen megmutatom személyesen, vagy utána tudtok nézni az interneten is a név alapján.


1. Anandabálászana párban. Feküdj hanyatt, és húzd a térdeidet a mellkasodhoz, úgy, hogy a lábszárad függőleges marad. A karjaidat vidd át a combod között, majd fogd meg a külső talpéleket, és húzd lefelé a lábaidat. A térdednek a talajra kellene érnie úgy, hogy közben a keresztcsont is lent marad, vagyis a hátizom is aktív. A társad a térdével lenyomja a combtődet, a tenyerével meg a talpaidat tolja lefelé.

2. Kandapídászana fekve párban. Ez a póz olyan, mint a baddhakónászana előrehajló változata, csak hanyatt fekve végezzük, és a két talpunkat a mellkashoz közelítjük, miközben a térdeket oldalra és lefelé húzzuk. A segítő nyomja a lábfejeinket lefelé.

3. Jógadandászana párban. Ennél a gyakorlatnál a hátunkat a falnak támasztjuk, és egy kicsit féloldalasan ülve az egyik lábunkat igyekszünk betenni a hónunk alá. A segítő húzza a karunkat és a talpával tolja befelé a külső talpélünket.
4. Kandapídászana egylábas ülve. Ülő helyzetben az egyik talpunkat húzzuk a szegycsonthoz, miközben a másik kezünkkel ugyanennek a Lábnak a térdét nyomjuk lefelé- óvatosan dolgozzunk, nehogy meghúzzuk a szalagokat a térd körül.
5. Ékapáda-rádzsakapótászana előkészítők. A: jobb lábunkat hajlítsuk be térdben, és a lábszárat helyezzük el magunk előtt a matracon, a matrac elülső szélével párhuzamosan. A bal lábunkat nyújtsuk ki hátra, mintha spárgában lennénk. A jobb és a bal csípőt is nyomjuk a talajhoz, és hajoljunk előre a lábunkra. B: Emelkedjünk fel a törzsünkkel ugyanebben a pózban. Ha meg tudjuk tartani a levegőben támaszkodás nélkül, akkor emeljük a kezeket magasra, és hajoljunk hátra, amennyire tudunk. Ha nem tudjuk tartani, akkor a tenyerekkel támaszkodva sétáltassuk hátra a tenyereket és úgy íveltessük a gerincet. C: Jobb kézzel támaszkodjunk a csípő mellett, bal kézzel pedig nyomjuk lefelé a behajlított bal lábunk rüsztjét. Az a cél, hogy  a sarkunk leérjen a talajra. Ez jó nyújtást biztosít az elülső combizomnak. ismételjük meg mindezt bal oldalra is.

6. Agni-szthambanászana. A jobb láb ugyanabban a helyzetben van, mint az előző gyakorlatban, csak most a bal lábat is ráhelyezzük. Bal boka a jobb térd fölött, bal térd a jobb boka fölött. A lábszárai is pontosan egymáson vannak. Hajoljunk előre, és így nyissuk a csípőt. Ha a bal térd nagyon magasan van, akkor nyomhatjuk lefelé a kezünkkel, fejünkkel, vagy rátehetünk egy nehezéket.

7. Féllótusz ülve előrehajlításban. Tegyük a jobb lábunkat féllótuszba, vagyis a jobb bokát a bal csípőhajlatba, majd hajoljunk rá a bal lábunkra minél egyenesebb törzzsel. B változat: egyenesedjünk fel és fordítsuk ki a törzset balra, a bal kezünkkel a hátunk mögött átnyúlva igyekezzünk megfogni a jobb combunkat vagy sípcsontunkat. Jobb kezünkkel támaszkodjunk a bal lábon kívül és segítsük a csavarást. Ismételjük meg bal oldalra is.
8. Féllótusz hason. Tegyük a jobb lábunkat féllótuszba, és feküdjünk hasra. Fontos, hogy a comb belső oldala és a belső talpél érjenek a talajhoz, és így nyomjuk lefelé a csípőt. Ehhez a térdet a csípőnél lejjebb kell vinni. Bal oldalra is ismételjük meg. 

9. Kasjapászana. Ez egy haladóbb erőgyakorlat, de kipróbálhatjuk azért. Helyezzük a jobb lábunkat féllótuszba, majd a jobb kezünkkel a derekunk mögött átnyúlva próbáljuk megfogni a jobb nagylábujjat. Forduljunk ki a bal oldalunkra, és a bal tenyéren és balé külső talpélen támaszkodva vegyünk fel egy oldalsó palánk-helyzetet (lásd a fenti képen). Jobb oldalra is ismételjük meg.

10. Lótuszülés hanyatt fekve. Helyezzük be a jobb lábunkat lótuszba, majd rá a balat. Fontos, hogy az Ashtanga rendszerben mindig így gyakoroljuk a lótuszt, vagyis nem kell váltogatni a lábak sorrendjét. Miután megvan a lótusz, feküdjünk hanyatt, és simítsuk le a derekunkat a talajra, miközben a térdeket is igyekszünk visszaereszteni.

11. Lótuszülés hason fekve. Ugyanígy vegyük fel a lótuszt, csak először emelkedjünk fel a térdeinkre, majd elől támaszkodva ereszkedjünk "négykézlábra", majd feküdjünk teljesen hasra.

12. Lótuszülés szimhászanában. Az előző pózból támasszuk meg a tenyereinket a vállak alatt, és egyenesítsük ki a karokat, mintha a kobrapózt vennénk fel. A szegycsontot és a medencét toljuk előre, hogy jobban nyíljon a csípő.
13. Baddha-padmászana. Vegyük fel a lótuszpózt ülő helyzetben, majd a derekunk mögött átnyúlva igyekezzünk megfogni a nagylábujjakat: először a bal kézzel a balt, majd a jobbal a jobbat. Ha nem érjük el, akkor fűzzünk át egy hevedert a rüsztök alatt, és azt fogjuk a kezünkkel minél rövidebben. Hajoljunk előre. 

Ezek után készen állunk majd a lótusz gyakorlására bármilyen testhelyzetben. A workshopot hidakkal és az Ashtanga befejező sorozatával zártuk, ahol a résztvevőknek már alkalmuk is nyílt a lótuszpóz gyakorlására.

Krishnamacharya és az indiai birkózás

Újabb részlet a szakdolgozatomból:

"A Mysore-i palota archívumában van egy érdekes irat. Ez a szöveg a Yoga makaranda eredeti kiadásának előszava, amelyet a későbbi nyomtatott változatban mellőztek. A következő információkat tartalmazza arról, hogy hol tanulta Krishnamacharya a jógát:

„A szerző, még fiatal fiúként abban a különleges privilégiumban részesült, hogy 24 ászanát tanult személyesen Őszentsége a néhai Sri Narasimha Bharati Swamigalavaroo-tól, a Sringeri Mutt vezetőjétől. Azt, amit a fiatal évei alatt tanult, a szerző az emlékezetében tartotta, és gyakorolta, és későbbi éveiben lehetősége adódott arra, hogy képzésben részesüljön a Jóga-sásztrából a pránájáma előírt szabályaival összhangban, valamint számos vinyászával együtt Srí Ramamohan Brahmacari Guru Maharaj-tól Mukta Narayan Ksetrán (A Gandaki partján).”¹

A Mysore-i palotában mindig is nagy becsben tartották a fizikai egészséget és erőnlétet, és a jóga mellett az indiai birkózásban is képzést kaptak a királyi család tagjai. Sokan illetik azzal a váddal Krishnamacharyát, hogy számos elemet átvett az indiai birkózás hagyományaiból, és a jógaoktatása részévé tette. Ezt természetesen nem lehet kizárni, és az is biztos, hogy a Krishnamacharya, illetve Pattabhi Jois által oktatott gyakorlási rendszer sokkal fittebb fizikumot biztosít, mint a „hagyományosabb” iskoláknak elsődlegesen a meditációra, pránájámára és a krijákra koncentráló és rávezető ászana-gyakorlatai.

A Mysore-i palota könyvtárában található egy Vjájáma Dípiká nevű szöveg, amely az indiai birkózás szöveggyűjteménye. A szöveg második fejezete az úgynevezett danda-(bot)-gyakorlatokat ismerteti, amelyek rendkívül hasonlítanak az astánga vinyásza jógában ismert napüdvözletekre, előre- és hátraugrásokra, amiket Pattabhi Jois vinyászának nevez. Az ötödik fejezet ezen kívül ismerteti az úrdhvadhanurászanát (jógahidat), amelyet más tradíciókban csakrászanának neveznek, illetve ennek különböző gyakorlási változatait. Az astánga-jógára oly jellemző állásból hátraereszkedés hídba és felegyenesedés állásba sok más birkózóiskolában is bevett gyakorlat, nem csak az indiai vjájámában. Erre a gyakorlatra Iyengar is nagy hangsúlyt fektet. A fejezet ismerteti még a kézenállást, a pávapózt, a bakászanát, astávakrászanát, viparíta-csakrászanát és a lólászanát, amelyek a Jois- és Iyengar-féle rendszerben is megjelenő haladó ászanák.²

További párhuzamot vonhatunk az indiai birkózás tradíciója és a Mysore-ban kialakult dinamikus vinyásza-gyakorlás között, ha beletekintünk az indiai birkózás bibliájának tartott Mallapuránába, amelyet 1640-re datálnak a szakértők, bár a szöveg esetleg a 12-13. században is keletkezhetett. A Mallapurána 8. fejezete tizennyolc ászanát ismertet, amelyek közül néhányat csak a Srí Tattva-nidhi ismertet. A sírsászanát is tartalmazza, ami a modern jóga egyik alapvető ászanája, bár a Hatha-jóga Pradípiká nem említi.³

Vélelmezhető tehát, hogy az indiai birkózás jelentős hatással volt Krishnamacharya és Pattabhi Jois ászana-oktatására, elképzelhetően a gyakorlatokat is átvették, de az szinte biztosra vehető, hogy a birkózó- és angol rendszerű gimnasztika-edzések mellett, valami olyasmit kellett Krishnamacharyának bemutatnia jóga címén, ami fizikailag is komoly kihívást jelentett a fiatal fiúknak, akik jobbára a jógasála közönségét alkották."

1Sjoman 1999: 51. old.

2Sjoman 1999: 54-55. old. Az ászana-neveket Iyengar leírása alapján ismertetem a félreértések elkerülése végett, mivel Jois is ugyanazokat a neveket használja, bár a Vjájáma-dípiká természetesen más neveket említ, ugyanis kannada nyelven íródott.

3Sjoman 1999: 56-57. old.

Lótuszpóz - rávezető gyakorlatok 1. rész

A szombati workshopon a padmászana, vagyis a lótusz megfelelő kivitelezését gyakoroltuk. Sok mindent elmondtam, amit most nem fogok elismételni, de a résztvevők kérésére közreadom a rávezető gyakorlatok sorrendjét és neveit, néhány mondattal leírva a pózokat is. Mindegyiket minimum tíz légzésig tartottuk ki, de még jobb, ha tovább tartjátok ki. Néha végeztünk egy-két vinyászát is a pózok között.

A napüdvözletek és az Ashtanga álló gyakorlatai után a Dragon Pose (sárkánypóz) volt az első.

1. Dragon: Lefelé néző kutyából lépjünk előre a jobb lábunkkal, a tárd maradjon végig a boka fölött. Eresszük be a csípőt minél mélyebbre, anélkül, hogy kidőlnénk oldalra. Nyújtózkodjunk előre a talajon a kezünkkel és próbáljuk leérinteni a fejünket és a mellkast. A B változatban marad ugyanez a kitörésszerű lábtartás, csak hátrahajlítjuk a törzset.

2. Málászana: guggoljunk le teljesen mélyre összezárt talpélekkel, de a térdeket nyissuk szét. Imatartásban toljuk a térdeket két irányba a könyökünkkel. A B változatban vigyük hátra a kezeinket és kulcsoljuk az ujjakat a derekunk mögött, vagy fogjunk meg egy övet, ha nem érnek össze.

3. Kifordított málászana: Álljunk kis terpeszbe, és maradjon meg a mély guggoló helyzet. A jobb tenyerünket támasszuk le a jobb lábszárán kívül, de a karunk legyen a comb belső oldala mellett. A bal kart emeljük hátra és föl, és forgassuk a törzset balra. (A féloldalas pózokat a másik irányba is végezzük el)

4. Paradicsommadár. Előkészítő változat: Álljunk csípő- vagy matrac-szélességű terpeszbe, enyhén hajlított térdekkel. A jobb kart és jobb vállat vigyük hátra a jobb térd mögé, majd a jobb kezünkkel kulcsoljuk át a bal csuklót a hátunk mögött, és fordítsuk a bal vállat fölfelé. Nézzünk fel. Egyenesítsük a térdeket. A B verzióban lépjünk beljebb a bal talpunkkal, vigyük át a súlyt rá, és emeljük a jobb lábat, majd amikor már a törzs teljesen függőleges, és megmaradt a szoros kulcsolás, akkor egyenesítsük ki a jobb lábunkat a levegőben, egy lábon egyensúlyozva.

5. Baddhakónászana. Ezt párban végeztük, de egyedül is lehet végezni, esetleg érdemes némi nehezéket tenni a térdeinkre. A verzió: Üljünk egyenes törzzsel, a talpainkat érintsük egymáshoz, a sarkunkat hozzuk be a gáthoz. Eresszük le a térdeinket a talajra. Fal mellett is lehet gyakorolni.
B verzió: ugyanez, csak hajoljunk előre minél egyenesebb törzzsel, az állunkat a talajra, a mellkas a talpunkra engedjük le.
C verzió: hanyatt fekvésben nyissuk a térdeket ugyanígy baddhakónászanában.
D verzió: hason fekvésben is megkísérelhetjük a pózt, vagy ha ne érezzük a nyitást a csípőben, akkor végezhetjük a békapózt is: letérdelünk jó széles terpeszben, a lábszárak párhuzamosan a talajon, a csípőket a két térd közötti vonal fölött tartjuk. A törzset le lehet engedni a talajra, de igazából a medence leeresztésén kell dolgozni (lásd a fenti képen).

A többi rávezető gyakorlatot majd a szerdai blogban ismertetem. A workshop után tartottam egy előadást, de belinkelem ide az összes előadásomat tavaly év eleje óta, amik egyébként a "Letöltések" menüpontból is elérhetők a jobb felső sarokban. Felkerült néhány pdf is a gyűjteménybe, érdemes átnézegetni a címeket.

2013.02.15. Interjú Gauranga Dassal
2013.09.14. Jógikus táplálkozás - de hogyan? (Előadás)
2013.10.13. Hatha-jóga Pradípiká 1. fejezet

2013.10.26. A jóga fája (Előadás)
2013.11.17. Hatha-jóga Pradípiká 2. fejezet
2013.12.11. Interjú Gauranga Dassal
2013.12.22. Interjú Hliva Patrickkal
2014.01.12. Hatha-jóga Pradípiká 3. fejezet
2014.01.25. A betegségek lelki okai (Előadás)

Bemelegítő csípőnyitás

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Mivel a láb-a-nyak-mögötti pózok lefelé irányítják az energiát, erősítik a lefelé irányuló életlevegőt, az apánát. Az anális zóna pszichológiai dimenzióját, mely a nem-et mondáshoz kötődik, jógikus értelemben az apána képviseli.

A láb-a-nyak-mögötti pózok tonizáló hatással vannak a gátizomzatra. Ez a mellkasban létrejövő pneumatikus nyomásnak és a hasüregben létrejövő hidraulikus nyomásnak köszönhető, amit a lábnak a nyak mögé helyezése hoz létre, és ez kombinálódik a combcsont erőteljes kifelé forgatásával, ami ezekben a pózokban történik. Ez a téma folytatódik a haladó sorozat gyakorlása során is, melyben szintén vannak extrém csípőcsavarások, amik a gerinc tövében elhelyezkedő energiaforrás elérésére irányulnak.

Tanulmányozzuk tüzetesen a hatodik fejezetben található leírást a csípőízületről és mozgástartományának korlátairól (69-71. old.), mielőtt bármilyen láb-a-nyak-mögötti pózt megkísérelnénk. Mindenki másmilyen, és a gyakorlást hozzá kell igazítani az egyéni igényekhez. Ha kötött a csípőnk, vagy túl sok ellenállásba ütközünk a póz felvételekor, akkor gyakoroljuk minden nap a következő rávezető gyakorlatokat:

Bemelegítő gyakorlatok

Egyes gyakorlók számára, a láb-a-nyak-mögötti pózok gyakorlása napi öt légzésig mindkét oldalon nem fogja meghozni a kívánt csípőnyitást. A maximális hatás érdekében, az itt következő bemelegítő gyakorlatokat közvetlenül a láb-a-nyak-mögötti sorozat előtt kell elvégezni. Ezeket a gyakorlatokat csak egy bizonyos ideig végezzük, amíg el nem érjük a kívánt hatást. Bár egyes jógik idegenkednek a bemelegítés gondolatától, modern találmánynak tekintve őket, sokkal jobb, ha bemelegítő gyakorlatokat végzünk, mintha kétségbeesetten erőltetjük a lábunkat a nyakunk mögé, anélkül, hogy megfelelően nyitott lenne a csípőnk, és így sérülést okozunk magunknak, különösen a porckorongjainknak. Ha valaki azt mondja, hogy a tradicionális gyakorlás betartása fontosabb, mint a gerincünk épsége, akkor jobban tesszük, ha kétségbe vonjuk az illető hozzáértését. Amikor képessé válunk arra, hogy bemelegítés nélkül végre tudjuk hajtani a láb-a-nyak-mögötti pózokat, akkor minél hamarabb térjünk vissza a hagyományos sorozathoz. Ha nem tudjuk gyakorlás közben végrehajtani a bemelegítő pózokat, akkor megcsinálhatjuk a gyakorláson kívül is. Ebben az esetben azonban még óvatosabbnak kell lennünk, mivel nem leszünk még annyira bemelegedve, mintha elvégeztük volna a sorozat első felét."

A láb-a-nyak-mögötti pózok pszichés hatásai

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"A törzs és a nyak ellenállás alatti egyenesítése mellett a láb-a-nyak-mögötti pózok másik fontos akciója a hasüreg megtámasztása. Alulról megtámasztva a múla bandha által a rekeszizom ilyenkor lefelé ereszkedik, a hasizmokat pedig befelé húzzuk. az eredmény a hasűri nyomás erős növekedése, ami védelmezni fogja az alsó hátat, amennyiben az összes eddigi gyakorlatot kielégítő módon végeztük.

Ne próbálkozzunk a láb-a-nyak-mögötti pózokkal, ha a tanárunk úgy látja, hogy még nem állunk készen rá. Ha készen állunk ezeknek és a későbbi, haladó láb-a-nyak-mögötti pózoknak a gyakorlására, és mindennap tesszük ezt, akkor acélerősségű hasizmokat fogunk kifejleszteni. Ez biztosítani fogja, hogy a derekunk mindig kitűnő állapotban lesz. A hasűri nyomás fent említett növekedése masszírozza a hasüregben található szerveket, és javítja a folyadék-anyagcserét, mivel az állott folyadékok eltávoznak a nyomás alatt. Így a szerveink megtisztulnak és megtelnek életerővel. A mély hátrahajlítás és a láb-a-nyak-mögötti pózok közötti dinamika, ami több Ashtanga sorozat fő témáját alkotja, az ászana-gyakorlás legfontosabb és leghatékonyabb aspektusának is nevezhető. Mivel a láb-a-nyak-mögötti pózok a hátrahajlítás ellen- és kiegészítő pózai, nem szabadna mély hátrahajlításokat gyakorolni a láb-a-nyak-mögötti pózok megfelelő gyakorlása nélkül.

Ha a hátrahajlítást ahhoz hasonlíthatjuk, amit Freud „orális fázisnak” nevezett, akkor a láb-a-nyak-mögötti pózok az anális dimenziót képviselik. Freud az ellenkezést és önmagunk meghatározását különböző korlátok segítségével a végbél összehúzásával és az apához fűződő kapcsolattal hozta összefüggésbe. A gyermek az anális fázis alatt tipikusan nem csak azt tanulja meg, hogy szándékosan visszatartsa a székelési ingert, és így függetlenítse magát a pelenkától, hanem önmaga meghatározását is a nem-et mondáson keresztül.

Míg a hátrahajlítás a test elülső oldalát nyújtja, (a szájnyílás elől helyezkedik el), és fejleszti a képességünket, hogy igen-t mondjunk, a láb-a-nyak-mögötti pózok a test hátsó oldalát erősítik (a végbélnyílás hátul helyezkedik el), és fejleszti a képességünket, hogy nem-et mondjunk. Hajlékonyságunk mértékétől függően, hatalmas súly nehezedhet a hátunkra és a vállunkra ebben a pózban. Ez nagyon megerősíti a hátunkat, de a vállunkra nehezedő felelősség súlyának elviselését is könnyebbé teszi. Mivel megtanuljuk kiegyenesíteni a hátunkat az ellenállással szemben, a láb-a-nyak-mögötti pózok megtanítanak arra, hogy ne zavarjanak a negatív befolyások. Arra is megtanítanak, hogy megvédjük jogos álláspontunkat az életünk során, ha támadás ér bennünket. A láb-a-nyak-mögötti pózok általában férfias, hősies befolyással vannak a pszichénkre, és kiegyensúlyozzák a hátrahajlítás lágyító, női befolyását."

Mire jó a core-erő?

Korábban is írtam már a core-erősítésről, de mostanában újból előjött ez a téma, mégpedig két szempontból is. Az egyik a vinyásza, vagyis az ashtangás előre- és hátraugrás a letámasztott tenyerek között anélkül, hogy a lábunk leérne a talajra. Ez sok mindenkinek nehézséget okoz, és a legtöbben arra fogják, hogy rövid a karjuk, pedig a legtöbbször a helyes technika és a core-erő hiányzik. A másik, amit mostanság sokszor nekem szegeznek, hogy mit lehet kezdeni a derékfájással, hogyan lehet megelőzni. Nos, ennek is alapvető eleme a core-izomzat megerősítése, hiszen a törzsünket körülvevő izomfűző az, ami tartja a derekunkat, illetve a medencefenék izmai, valamint a medencén belüli izmok azok, amik az erős alapot adják hozzá. A core-erősítéshez tehát elengedhetetlenül társulnia kell a bandha-erő fejlesztésének is. 

Az alábbiakban egy olyan alapgyakorlatot szeretnék ismertetni, ami egyszerre fejleszti a core-izomzatot és a bandha-erőt is (legalábbis kénytelenek vagyunk jó erősen behúzni a hasfalat és a gátat, ha meg akarjuk tartani ezt a pózt), és ha csak napi öt percet rászánunk a gyakorlására, máris biztosított az izomláz az egész oldalsó láncban (hónalj-fűrészizom-oldalsó hasizom), úgyhogy még fésülködésnél is érezni fogjuk, hogy fejlődik a core :-).

A gyakorlat neve lólászana, vagyis ingapóz. Tuck planche-nak is nevezik a szertornában, mivel ott is szerepel ez az elem. A kivitelezése nagyon egyszerű: letámasztjuk a két tenyerünket a talajra, a térdünket behúzzuk a mellkashoz, a sarkunkat pedig az ülőcsontokhoz, és megemeljük a medencét annyira, hogy a lábujjaink se érjenek le a talajra.

1. Lólászana alap-változat. Az alap-változatnál a fenti célt igyekszünk teljesíteni. Első körben elképzelhető, hogy nem fog sikerülni a dolog, vagy éppen hogy meg tudunk emelkedni egy-két másodpercre, majd visszaesik a lábunk a talajra, és kénytelenek vagyunk támaszkodni a lábujjakkal is. Nos, önmagában az erőlködés is fejleszt, ha közben minél több súlyt próbálunk a karokra vinni, és minél kevésbé támaszkodni a lábujjakkal. Spicceljünk a lábfejjel, és erősen toljunk a karokkal. A vállat és a lapockát lefelé kell tolni, mert így magasabbra tudjuk emelni a törzset. Kétféle módon könnyíthetjük a gyakorlatot: 1) Magasítást helyezünk a tenyerünk alá, pl. könyveket, jógatéglát, két szék ülőkéjét, stb. Persze arra kell törekedni, hogy a magasítás minél kisebb legyen, ahogy fejlődünk. 2) Ha a csuklónkat túlzottan megerőlteti a nyitott tenyeres támaszkodás, akkor érdemes beszerezni egy fekvőtámasz-keretet (egy fogantyú-szerű dolog, amivel a földön támaszkodunk). Ez némileg magasít is, és rá tudjuk kulcsolni az ujjainkat, ami jobban kíméli a csuklót. Tartsuk ki a pózt pár légzésig, vagy ameddig tudjuk. A cél egy perces összefüggő kitartás lesz.

2. Lólászana előretolt változat. Ha észrevettük az előző változatban, a vállakat a tenyerek elé kellett vinni, hogy a súlypontunk a csukló fölé kerüljön. Ebben a második változatban viszont előrevisszük a lábakat a tenyerek között, és a medencét is előretoljuk, amennyire tudjuk. Így a térdeket fel tudjuk húzni elől a mellkashoz, és a lábfejek is elől vannak, és nem hátul. Ennél a póznál a vállakat minél hátrébb kell vinni, hogy meglegyen az egyensúly. Így az elülső vállizom nem annyira intenzíven dolgozik, mint az első verzióban, viszont a tricepszre több terhelés jön, az oldalsó lánc pedig ugyanúgy húz. Vannak e gyakorlatnak haladóbb változatai is (nyújtott lábas V-ülés, Manna stb.), de azokhoz már tényleg brutális core-erő szükségeltetik. Ebből is szép lesz az egy perc.

3. Lólászana hátulra kiemelve. A harmadik változatban az alappozícióból még hátrébb és följebb próbáljuk tolni a medencénket. A hátuló izomlánc (váll-hát-trapéz-alsó hát-farizom) ilyenkor még intenzívebben húzza fölfelé a medencét, de elől is erősen kell nyomni a váll- és mellizommal, hogy összejöjjön a kiemelés. Először ügy érdemes gyakorolni, hogy lefelé néző kutyából beleugrunk, mintegy ráfekszünk a levegőre, és próbáljuk fenntartani a súlypontot jó magasan, amíg nem kezd el menthetetlenül süllyedni. Mindhárom pózban a keresztezett lábszáras kivitelezés valamivel könnyebb, mint amikor párhuzamos lábszárakkal végezzük, de az lesz a cél. Szintén mindhárom pózban törekedjünk az egyenes (lockolt) könyökre. Ezt a pózt is elméletileg tovább lehet fejleszteni támaszmérlegbe (planche) terpesztett vagy összezárt nyújtott lábakkal is, de ez egyelőre nem követelmény.

4. Lólászana lengés. A negyedik gyakorlatban ezt a három pontot dinamikosan összekötjük, eleinte alkalmazhatjuk a kiválasztott magasítást. Belégzésre lendüljünk előre, kilégzésre toljuk fel a medencét hátra minél magasabbra. A térd és a sarok végig behúzva marad, nem távolodnak el a mellkastól, illetve az ülőcsontoktól. Ez a gyakorlat a saslendületre hasonlít, amit korláton szoktak végezni, csak ott nyújtott lábbal gyakorolják. Végezzünk el 10-15 ismétlést, vagy amennyire jut erőnk, minél inkább kitolva a két végpontot, illetve megtartva a pózokat a végpontokban , és lassan, kontorlláltan eresztve a kettő között. Minél inkább kihagyjuk a lendületet a mozgásból, annál hatékonyabb a gyakorlat.

5. Lólászana fekvőtámasz. Ez a bónusz-gyakorlat, ha még nem fáradtak ki teljesen a karjaink az előző négytől. Próbáljuk meg felvenni a harmadik gyakorlatba leírt testhelyzetet, majd a karok hajlításával és egyenesítésével fekvőtámaszozzunk úgy, hogy a lábak végig a levegőben vannak. Végezzünk 10-15 ismétlést, vagy amennyire van erőnk (lásd a legfelső képet).

Egészégetekre! Holnap meg fogjátok érezni azokat az izmaitokat, amiknek még a létezéséről sem voltatok tudatosak eddig! Lehet, hogy két-három napig is eltart az izomláz a hónaljban, de ne csüggedjetek, amint van erőtök, kezdjetek neki újra a gyakorlásnak!

A Mysore-i palota jógahagyománya

Újabb részlet a szakdolgozatomból:

"7. fejezet

A Mysore-i palota jógahagyománya

Mysore és a Mysore-i királyi palota és család jelentős szerepet játszott az astánga vinyásza jóga gyakorlásában. Nem csak azért, mert Pattabhi Jois élete java részét Mysore-ban töltötte, valamint Krishnamacharya is Mysore-ban oktatott abban a stílusban, ami a leginkább emlékeztet az astánga vinyásza jógára, hanem azért is, mert a Mysore-i királyi család már Krishnamacharya korát megelőzően is hosszú ideje pártfogolta a jógát és a jóga oktatását¹.

A Saraswati Bhandari Library, a Mysore-i maharadzsa királyi könyvtára két figyelemre méltó kéziratot tartalmaz. Az egyik a más forrásokból is fennmaradt Hatha-jóga Pradípiká illusztrált változata, a másik pedig a Srí Tattva-nidhi című gyűjtemény, amelynek jógáról szóló része 122 jógászana illusztrációját és 15 ászana leírását tartalmazza, és ezzel a klasszikus, vagy inkább tradicionálisnak számító jóga-írások közül jelentősen kiemelkedik. 

A mű szerzőjének Mummadi Krishnaraja Wodeyar királyt tartják (1794-1868)², tehát a mű valamikor 1810 és 1868 között keletkezhetett. A szöveg tehát mintegy 150 évvel megelőzi az ászanákkal kapcsolatos modern jógamesterek publikációit, ugyanakkor egyedülállóan és a Krishnamacharyától kezdődő láncolathoz hasonlóan az ászanák ismertetésére koncentrál. Sajnos a királyi palotában 1897-ben tűzvész pusztított, amely a palota krónikáinak korábbi feljegyzéseit elpusztította. Így, bár a Srí-Tattva-nidhi fontos mű a jóga fejlődése szempontjából, arra vonatkozólag nem állnak rendelkezésünkre korábbi feljegyzések, hogy a királyi család mikortól támogatta és gyakorolta a jóga e rendszerét.

A Mysore-i királyi dinasztia tagjai közül többen is jelentős érdeklődést mutattak a jóga tradíciója iránt, de a legnagyobb szerepet a modern jóga kialakulásában Nalvadi Krishna Raja Wadiyar (1884-1940) játszotta, aki 1902-től uralkodott Mysore királyaként a brit gyarmatosítás ideje alatt³. A Wadiyar királyi család közeli kapcsolatban volt a brit kormányzattal, amely 1799-ben visszahelyezte őket a trónra, és így Krishna Raja Wadiyar IV kora egyik leggazdagabb maharadzsájaként halt meg 1940-ben. A koronaherceg számára már kisgyermek korától kezdve az indiai jóga, birkózás és a brit gimnasztika keverékéből álló napi rendszeres testedzés volt előírva. A Maisúrú Maisiri, egy szemtanú korabeli krónikája beszámol Krishna Raja napi jóga- és pránájáma gyakorlásáról 1933-ból⁴. A király pránájáma-gyakorlással kezdte, és utána a Hatha-jóga Pradípikában felsorolt 16 ászanát gyakorolta⁵.

Arról nincsenek feljegyzések, hogy Krishnamacharya, Krishna Raja szeméjes jóga-guruja, mire oktatta a királyt. Krishnamacharya az 1930-as évek elején kezdte el a jógát oktatni a Mysore-i királyi család fiatal sarjainak. 1930-ban megnyitotta saját jógasáláját a királyi palotában, a király támogatásával, ami 1950-ig működött. A függetlenség kivívása után ugyanis a Mysore-i királyi család is befolyását vesztette, és az újonnan kinevezett Mysore-i főminiszter nem mutatott különösebb érdeklődést a jóga iránt. Így anyagi támogatás híján a jógasála 1950-ben bezárt. Nem sokkal ezután Krishnamacharya Madrasba költözött, és itt folytatta a jóga oktatását. Itt született második könyve is, a Yogasanagalu, amelyet a Yoga makaranda folytatásának, kiegészítésének szánt. Ebben a könyvben már kezdő, középhaladó és haladó csoportokra osztja az ászanákat, és a vinyászákkal együtt ismerteti őket, így ez a rendszer is sok rokonságot mutat a Pattabhi Jois által közreadott sorozatokkal. Valószínűleg ugyanezen sorozatok kezdetlegesebb változatát oktatta Pattabhinak is Mysore-ban, aki utána önmaga is tovább oktatta és fejlesztette a sorozatokat, de megmaradt a rögzített struktúránál. Közben Krishnamacharya is továbbfejlesztette oktatási módszerét, egyre inkább a gyakorlók személyes igényeihez és képességeihez igazítva az ászana-oktatást. Erről tanúskodik az is, hogy 1970-ben revizionálta a könyvet, és hozzátett egy részt a pózok módosított változatairól.^6"

1Sjoman1999: 41. old.

2Sjoman 1999: 40. old.

3http://en.wikipedia.org/wiki/Krishnaraja_Wodeyar_IV

4Sjoman 1999: 53. old.

5vö. Sjoman 1999: 103-105. old.

6Desikachar 2005: 125. old.

Gránátalma - téli csemege

Újabb superfoodra hívnám fel a figyelmeteket, méghozzá a gránátalmára. Ma már nem számít egzotikus gyümölcsnek itthon, és ha szerencséd van, már 200 Ft-ért is megkapod darabját. Ilyenkor télen különösen jó vitamin- és antioxidáns-forrás, és a jó hír az, hogy nem szokták génmanipulálni! Nos, lássuk, mi mindenre jó még?
Amellett, hogy a gránátalmát szívesen ültetik csupán dísznövénynek, számunkra sokkal nagyobb jelentőséggel bír a növény élettani hatása, hiszen a növény minden részének gyógyító hatást tulajdonítanak.

Elsősorban mégis a termése az, amely a legtöbb értékes anyagot tartalmazza. A hús szárazanyag-tartalma eléri a 20%-ot. Ezen kívül különböző festőanyagokat és 75—80%-nyi vizet is találhatunk benne.

Matthiolus a "Fűszerek könyve" című művében a gránátalmát, mint a sebek gyógyítóját említi meg. A tibetiek gyógyszerek komponenseként használják. Kisajtolt leve igen sok C-vitamint tartalmaz, és hatékony a rák, a szívproblémák és a cukorbaj megelőzésében.
Levét nemcsak élvezeti értéke miatt isszák üdítő gyümölcsléként, hanem láz és meghűlés ellen is javasolják.

A gránátalmafa kérge és a terméshéja összehúzó hatású, ezért hasmenés és vérhas ellen alkalmazzák, illetve porrá tört kérge kiválóan alkalmazható bélféregűzésre, mivel alkaloid tartalma révén a galandférgek izomzatát képes bénítani.

Sokféle kedvező hatását a benne található nagyszámú polifenolnak (szív egészségét javítja), vitaminoknak, nyomelemeknek és gyógyhatású molekuláknak köszönheti.

Kitűnő kálium- és C-vitamin-forrás, flavonoidokat, gyümölcscukrot tartalmaz. Elsőrendű sejtvédő antioxidáns.

Én általában a friss gyümölcs magjait szoktam fogyasztani, illetve akinek van erősebb blendere, az össze is turmixolhatja, bár a magjai viszonylag kemények. A dobozos gránátalma-lé és a kapszulás kivonatok hatásában nem annyira hiszek, mindig a friss a legjobb.

Bár a gránátalmát Ázsiában és a Közel-Keleten évezredeken át nagy becsben tartották spirituális és egészségügyi szempontból egyaránt, a modern tudomány csak napjainkban fedezte fel ennek az elsőrendű sejtvédő antioxidánsnak kiváló egészségvédő és betegségmegelőző hatását. Azóta a gránátalma egyre nagyobb népszerűséget ér el a szív- és érrendszeri betegségek, az érelmeszesedés és a rák megelőzésében és gyógyításában.

A kutatók figyelme akkor terelődött 2000-ben a gránátalma kiváló antioxidáns hatására, amikor a haifai Technion Institute of Technology-ban Michael Aviram professzor - aki az élelmiszereknek a szívbetegségekre gyakorolt hatását évek óta vizsgálta - vezette kutatócsoport kimutatta annak hatékonyságát az atherosclerosis, azaz az érelmeszesedés kezelésében. (Aviram professzor volt az, aki elsőként igazolta a vörösbornak a koleszteroloxidációra való jótékony hatását.)

Tudományos vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy a gránátalma fogyasztása az LDL (káros koleszterin) szintjét, illetve annak oxidációját 40%-al csökkenti a vérben (két héten át adott napi 90 gramm gránátalma levet fogyasztó vizsgálati alanyoknál). Hadd térjek ki pár szóban a koleszterin oxidációjára!

Dr. Ládi Szabolcs előadásain is hallhattuk már, hogy vannak népcsoportok, akiknek jóval magasabb a koleszterin szintjük, mint amit többek között az USA vagy hazánk egészségügyi hivatalai optimálisnak tartanak, mégis töredéke a szívbetegségek előfordulásának száma náluk, mint például nálunk. Ez azért van, mert az ő vérükben nem oxidálódik a koleszterin. Azaz a vér koleszterinjének oxidációját kell megakadályoznunk, ezzel sokkal többet tehetünk szívünk egészségéért, mintha 20%-kal csökkentenénk a koleszterin-szintet.

Egy másik kutatás igazolta, hogy valamennyi gyümölcs közt a gránátalma rendelkezik a legkiválóbb gyulladásgátló tulajdonsággal is, amely számos betegség megelőzésében és terápiájában jelenthet segítséget.

Az elmúlt évben az amerikai Case Egyetem kísérletei mutatták ki elsőként a gránátalma-kivonat porckárosodást lassító képességét.

Gránátalma, a szuper antioxidáns

Aviram professzor kutatásai szerint a gránátalma megközelítőleg háromszoros antioxidáns képességgel bír a vörösborhoz, a zöld teához, az áfonya- és a narancsléhez viszonyítva, amelyeket az eddigi ismereteink a legerősebb antioxidáns hatásúaknak tartottak.

A Berkeley egyetem (University of California) munkatársai is megerősítették, hogy agránátalma legalább 3-féle erős antioxidánst tartalmaz, melyek együttes hatása az antioxidáns ekvivalenciát mérő Trolox-teszt szerint háromszor akkora, mint a vörösboré vagy a zöld teáé.

Az antioxidáns aktivitás TEAC értékben kifejezett számítása tehát háromszoros antioxidáns hatást mért e gyümölcsnél, mint a zöld teánál vagy a vörösbornál, de az antioxidáns hatás egy másik jellemző mértékével, az ORAC értékszámmal (mely lelkes olvasóinknak biztos ismerős már) kifejezve a gránátalma 105 vmTE/g értékével az 5. helyen áll a legtöbb antioxidánst tartalmazó élelmiszerek versenyében (az első a szárított kínai farkasbogyó, a lícium).

A perzsa eredetű gyümölcs kedvező tulajdonságait fokozza, hogy antioxidáns alkotórészei gyorsan felszívódnak, és nem toxikusak.

A gránátalma és a szív- és érrendszeri betegségek (érelmeszesedés)

Ugyancsak Aviram professzor vizsgálatai mind állat-, mind humán kísérletekben megállapították, hogy a gránátalma fogyasztása 20 %-al csökkentette az LDL (káros koleszterin) szintjét, egyúttal növelte a HDL (hasznos koleszterin) mennyiségét a vérben, Illetve a vér koleszterin oxidációját 40%-al csökkentette.

A már kialakult szív- és érrendszeri megbetegedésben szenvedő páciensek körében a szívinfarktus több rizikófaktora (szisztolés vérnyomás, ACE aktivitás) jelentős javulást mutatott a kontrollcsoporthoz képest. Így a gránátalma-kivonat fogyasztása már két hét alatt jelentős mértékben csökkentette a szisztolés vérnyomást magas vérnyomású páciensek körében, és egy év alatt átlagosan 35%-kal csökkentette a már meszesedést mutató artériák falának vastagságát.

Ami még nagyon ígéretesnek hangzik az érelmeszesedés megelőzése szempontjából az a következő érdekes tény: a gránátalma az érfalakra már lerakódott plakkok méretét is képes volt csökkenteni! A vizsgálatok során 19, 65–75 év közötti, a nyaki artéria (carotis) súlyos, 70-90%-os szűkületében (stenosis) szenvedő betegnek adtak naponta 50 ml koncentrált gránátalmalét. Egy év után képalkotó vizsgálattal ellenőrizték a nyaki erek állapotát, és azt találták, hogy a szűkület 35%-kal (!) csökkent, miközben a placebocsoport tagjainak állapota tovább romlott.

Dr. Aviram azt is bebizonyította, hogy a gránátalma csökkenti a vér sűrűségét, ragadósságát és az öregedéssel együttjáró vérrögképzési hajlamot is, ami az embólia és a szívinfarktus veszélyét jelentősen megnöveli.

Gránátalma a rákmegelőzésben és a rák gyógyításában

A legújabb kutatások szerint a gránátalma segíthet számos rákbetegség megelőzésében és kezelésében is. A Wisconsin Egyetem (USA) kutatói kimutatták, hogy agránátalma gyümölcskivonata képes meggátolni a bőrrák kialakulását egereken. Egy másik kutatás szerint a gránátalmából kivont anyagok jelentős védőhatást fejtenek ki a prosztatarák, illetve humán rákos emlősejtek ellen. Bebizonyosodott, hogy a gránátalma-kivonat elősegítheti a rákos sejtek differenciálódását, azaz azt a képességét, hogy egészséges formájukba visszatérjenek.

A gránátalma az ellagsav (ellagénsav) legjobb természetes forrása, mely egy olyan fenol típusú komponenes, ami antikarcinogén és antimutagén sajátossággal rendelkezik, gátolja a daganatos sejtek osztódását elsősorban emlőrák, bőrrák, prosztatarák és tüdőrák esetén. A gránátalmában az ellagsav egy cukorféléhez, a glükózhoz kötődik. A rákos sejtek körülbelül 15-ször annyi glükózt fogyasztanak el, mint más sejtek, így sokkal nagyobb adag ellagsavhoz jutnak.

Az ellagsav háromféleképpen fejti ki hatását a rákkal szemben: megállítja a rákos sejtek osztódását, elpusztítja a rákos sejteket és gátolja azok kialakulását. Lássuk csak: Donald Yance, a táplálkozás-tudomány szakértője, jeles gyógynövényszaakértő a Herbal Medicine, Gyógyulás és Rák című könyvében ezt írja: "az ellagsav meggátolja a rák kialakulását, és úgy gondolják, hogy megakadályozza a rák mutációját is azáltal, hogy a génen ideiglenesen odakötődik a DNS funkcionális oldalához, elhárítva ezáltal az oxidatív gyökök káros hatását". Yance szerint különösen a dohányzás okozta tüdőrák elleni hatása kiváló. Ez azt bizonyítja, hogy az ellagsav gátolja a rákos sejtek kialakulását.

Ugyanezt láthatjuk Dr. Glen Halvorson kutatási eredményeiben is, mely egy másik elméletet álljtott fel, miszerint az ellagsav a rákkeltő anyagokhoz kapcsolódva megakadályozza, hogy azok a DNS-hez kötődjenek, és mutációval tumor keletkezzen.

Az ellagsav elpusztítja a rákos sejteket: Az egészséges sejtek életciklusa kb.120 nap, majd az apoptózissal normálisan elhaló sejteket a szervezet új, egészséges sejtekkel pótolja. Ezzel szemben a rákos sejtek nem halnak el, hanem gyors osztódással szaporodnak. Laboratóriumi vizsgálatok során az ellagsav a rákos sejteknél úgy váltotta ki a normál sejthalált, hogy az egészséges sejteket nem károsította.

Az ellagsav megállítja a rákos sejtek osztódását: A Hollings Rákkutató Intézetben (Dél-Karolina Orvosi Egyetem) végzett 9 évig tartó kísérletsorozatban méhnyakrákos betegek bevonásával kimutatták, hogy az ellagsav szerepe nemcsak a tumor növekedésének megállítása azáltal, hogy gátolja a rákos sejtek osztódását 48 órán belül, de természetes sejthalált (apoptozist) is képes indukálni a rákos sejtekben, méghozzá 72 órán belül. Ugyanezt figyelték meg mell-, hasnyálmirigy-, nyelőcső-, bőr-, vastagbél- és prosztatarákos sejtekben is.

Jelenleg a rák kezelésében az ellagsavat általában nem önmagában, hanem más kezelési módokkal együtt alkalmazzák. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy magában a gránátalmában is találhatók olyan flavonoidok, melyek csökkentik a tumor környékén történő érképzést – az angiogenezist -, így hozzájárulnak a daganat csökkentéséhez.

Tehát a gyümölcs rendszeres fogyasztása csökkenti a tumorok kialakulásának valószínűségét. Ez azért nagyon fontos, mert ilyen hatású gyógyszert még nem sikerült a kémikusoknak előállítani.

A gránátalma további hatásai

Mivel a gránátalma ösztrogénhez hasonló hatású, hormonszerű anyagot, ösztront tartalmaz, előnyösen alkalmazható a klimaxos panaszok csökkentésére, így depresszió és csontritkulás ellen is.

Emellett baktérium-, vírus- és parazitaellenes hatását is igazolták. Tehát a gránátalma a gyümölcsök közül egyedüliként képes többek között a bélrendszeri candida fertőzést megállítani, hiszen gátolja a káros gombák, élesztőgombák és baktériumok szaporodását. Azt minden lelkes olvasónk már tudja, hogy sok fruktóztartalmú gyümölcs elősegíti a gombák szaporodását. Hát most itt van egy olyan csodás gyümölcs, ami éppenhogy meggátolja azok növekedését!

Érdekes összefüggésekre szeretnék még rávilágítani: Több gomba-végterméknek van rákkeltő hatása (pl. Aspergilllus funghi által termelt Aflatoxin, melyről korábban megjelent írásainkban emlegetett Kína Tanulmány is szól). Ezek a végtermékek, a mikotoxinok heves, krónikus gyulladásos immun-válasz-reakciókat válthatnak ki a szervezetben (legenyhébb esetben allergia formájában), mivel az immunrendszer kétségbeesetten próbálja eltávolítani azokat. A folyamat végén azonban az immunrendszer csak saját szöveteiben tesz kárt, melynek végeredménye a felgyorsult öregedés valamint szív- és érrendszeri betegség. Talán részben a gránátalma candida és egyéb gomba-ellenes hatása magyarázhatja a szívbetegségek oly sok kockázati tényezőjére való kedvező hatását.

Nézzük csak ezt a gondolatmenetet a baktériumoknál is (a következőben leírtakat is több kutatásban egyértelműen bizonyítottak már) : sok esetben a szívbetegség összefüggésbe hozható a Clhlamydia pneumoniae által okozott krónikus fertőzéssel, mely közismerten légzőszervi betegségeket okoz, influenza-szerű tünetekkel. A kezdeti fertőzés alábbhagyásával a kórokozó megtelepszik az arra fogékony gazdaszervezet vérereinek falán, mely gyulladást idéz elő, ami pedig egymást követő immunreakciókat indít el. Ez végül érelmeszesedéshez és szívbetegséghez vezet.

A kutatási eredmények szerint tehát úgy fest, a gránátalma a szuperélelmiszerek táborát képviseli, hiszen többek között szembeszáll a szervezet lappangó fertőzéseivel és visszafordítja az agyvérzéshez és a szívinfarktushoz vezető krónikus gyulladásokat.
A gránátalma termése késő ősszel érik. Ha magunk szüretelhetjük le, akkor a nagy, gömbölyded bogyókat éles késsel vagy ollóval vágjuk le, hiszen erős szárral tapadnak a növényekhez.

Nyers fogyasztásra az édeskés típusok a legalkalmasabbak, legkellemesebbek — ezek terméshéja általában világos, fehéres színű. Az édes és savanyú termésűek levének keverékéből — vízzel vagy ásványvízzel hígítva — kellemes üdítő ital készíthető.

A gránátalmák bőrnemű héjuk miatt nagyon kevéssé érzékenyek, így a terméseket hosszú heteken át, fagymentes, de hideg helyen akár több hónapig is tárolhatók, értékes tulajdonságaikat megtartva. A tárolás ideális hőmérséklete +2 °C.
Piros színe és a termésében kifejlődő rengeteg magva miatt lett a gyümölcs a termékenység, a szerelem, az élet és a bőség ősi szimbóluma - Aphrodité "szent" gyümölcse. Mivel nem támadják meg a férgek, a tisztaságot is kifejezi.

Álomban gránátalmákat látni, termékenységet, jó egészséget és hosszú életkort prognosztizál, de szexre való csábítást, felhívást is jelezhet. Alternatív módon a vért reprezentálja.

Görögországban gyümölcse a lét és megsemmisülés, a termékenység jelképe még napjainkban is. Némely görögországi vidéken a lakodalmi vendégek a mátkapár belépése alkalmával gránátalmát dobnak a padlatra; ha a gránátalma darabokra törik, ez szerencsét, bőséget és termékenységet jelent.

Egy alkalommal, amikor a görög király az országot beutazva a thermopülai alattvalókhoz érkezett, egy anyóka gránátalmával a kezében lépett hozzá.

— Uram, annyi legyen éveidnek száma, amennyi magva van ennek az almának. Ha kívánsága teljesült volna, szegény Ottó király még ma is élne. Legendák ihletője, az emberi képzelőerő örök modellje, a különböző korokban újra és újra megtelt emberi indulatokkal, a szeretet, a hatalom és a szerelem jelképévé válva.

Forrás: antalvali.com

Krishnamacharya élete

Újabb részlet a szakdolgozatomból:

"6. fejezet

Krishnamacharya élete és tanulmányai

Tirumalai Krishnamacharya 1888 november 18-án született Muchukundapuramban, a dél-Indiai Karnataka államban, egy ortodox Iyengar bráhmana család gyermekeként. Hatéves korában részesült a szent zsinór-avatásban, tízéves korában pedig apja halála után a családjuk Mysore-ba költözött, ahol a szanszkrit egyetemen kezdett tanulni.

Tizenhat éves korában Krishnamacharyának volt egy különös álma, amelyben a Srí-vaisnava tanítványi láncolat nagy szentje, Nathamuni megjelent előtte, és arra utasította, hogy látogassa meg Alvar Tirunagari városát, ahol a 9. században élt bölcs maga is rátalált a Srí-vaisnava kultusz egyik megalapítója, Nammálvár elveszett tanaira. Nathamuni meditációs transzban ülve kapta meg az elveszett tanokat a mintegy négyezer évvel korábban élt szenttől¹ azalatt a tamarind fa alatt, amelyben annak idején Nammálvárra rátaláltak.² Krishnamacharya családja nem csak hogy a Srí-vaisnava hagyomány követője volt, hanem közvetlenül a legendás Nathamuni leszármazottai is voltak.

Krishnamacharya fürdőt vett a Tamraparní folyóban, mielőtt az Alvar Tirunagari-ban található templomot meglátogatta volna. Amikor kilépett a folyóból, elveszítette az eszméletét, és egy mangóligetben találta magát, ahol egy idős szent a tanítványait oktatta. Amikor odament és leborult előtte, akkor azt kérte álmában, hogy tanítsa neki a Yoga-rahasyát. A bölcs ezt megtette, és elmondta neki a Yoga-rahasya verseit. Amikor Krishnamacharya magéhoz tért, ismét a folyó partján volt, és az összes versre emlékezett. Ezeket később lejegyezte, és a fia, Desikachar fordításában meg is jelentek. A kötetnek több fontos vonatkozása is van az astánga tradícióval kapcsolatban. Az egyik az, hogy ebben az esetben Krishnamacharya nem is egy élő személytől kapott meg szóban egy elveszettnek hitt szöveget, hanem egy ezer évvel korábban élt bölcstől, álmában. Vagyis elképzelhető, hogy a Ramamohan Brhamacari által szóban átadott könyveket (például a Yoga koruntát) is képes volt megjegyezni. Érdekes módon ez utóbbit nem jegyezte le, és Desikachar elmondása szerint amikor idézte, akkor is mindig változtak a szanszkrit versek.
A Yoga-rahasya szövege azonban hozzáférhető, és ha összevetjük Kausthub Desikachar leírásával, mint az előző fejezetben a Yoga koruntáról idéztünk, akkor azt tapasztaljuk, hogy a Yoga-rahasya tartalma ennek szinte teljesen megfelel. 

Elképzelhető az is, hogy Krishnamacharya felcserélhető módon használta és idézte a fejében tárolt jógaírásokat, de a Yoga korunta konkért tartalmával kapcsolatban továbbra is legfeljebb csak találgatni tudunk. Az viszont igaz, hogy a Yoga-rahasya valóban a jóga ászanáinak személyre szabott gyakorlását szorgalmazza, amit Krishnamacharya későbbi oktatási rendszerében követett is. Pattabhi Jois astánga vinyásza rendszere viszont nem igazán ad helyet a személyre szabott módosításoknak, mert ideális esetben mindenkinek ugyanazokat a sorozatokat írja elő a gyakorláshoz. Azt is meg kell említeni, hogy a Yoga-rahasyában említett ászanák java része előfordul az astánga jóga sorozataiban. Így a Yoga-rahasya a hatha-jógával kapcsolatos egyik legrégebbi és legrészletesebb műnek tekinthető.

1898 és 1919 között Krishnamacharya meglátogatta az indiai bölcselet fő központjait, és kora legragyogóbb elméinek segítségével alaposan megismerte a védikus filozófia hat rendszerét. 1919-ben kerekedett fel a Himalájába, és hét és fél évet a Kailash hegy lábainál töltött, Ramamohana Brahmacari vezetése alatt megismerve a jóga tudományának titkait. Emellett Krishnamacharya beható ismeretekkel rendelkezett az ájurvédikus fiziológiát és diagnosztikát illetően, így a jóga eszköztárát sikeresen alkalmazta terápiás célzattal is.

Krishnamacharya 1924 és 1955 között oktatta a jógát Mysore-ban, az ottani király, Krishna Raja Wadiyar IV szponzorálásának köszönhetően. Ebben az időben tanult nála két leghíresebb tanítványa, Pattabhi Jois és B.K.S. Iyengar. Egyes kutatók szerint, mivel a jógasálában főleg fiatal fiúk voltak a tanítványai, dinamikus és megerőltető gyakorlatosorokkal kötötte le a figyelmüket, és később ezek lettek az astánga vinyásza jóga alapjai.

Életének későbbi szakaszában Chennaiban telepedett le, és ájurvédikus ismereteit is felhasználva sokkal inkább a jóga-oktatás terápiás oldalát kezdte hangsúlyozni, ezért az oktatását is erősen az adott személy igényeihez igazította. Majdnem 100 éves koráig oktatott, majd 1989-ben, 101 évesen halt meg. Több könyvet is hátrahagyott, köztük a Yoga makarandát, Yogasanagalu-t és a Jóga-szútrához fűzött kommentárját, a Yogavalli-t, amit utolsó éveiben fejezett be³. Tanításait a fia és unokája által alapított Krishnamacharya Yoga Mandiram őrzi és adja tovább a jelen és a jövő nemzedékei számára."

1http://en.wikipedia.org/wiki/Nammalvar

2Desikachar 2003: 12. old.

3Desikachar 2005: 157. old.

Hliva Patrick - a vegán warrior

„Real Men Do Yoga” interjú-sorozatunk első alanya Hliva Patrick. Ő volt az első ember, akit látva elhittem, hogy a vegánizmus nem hülyeség, mert addig élőben jobbára csak „gyufakezű” vegánokat láttam, akik meghalnának, ha rájuk tennének egy ötvenkilós cementeszsákot. Patrickkal viszont nem állnék ki hegyi futásban versenyezni, vagy ha igen, akkor csakis a sport kedvéért, mert tudnám, hogy még le is érne, mire én föl :-). A többit pedig olvassátok a riportban:

G: Mindenki foglalkozik a jógával, illetve sokan jönnek az órákra, de az a tapasztalat, hogy 80-90%-ban elsősorban nők jönnek, ami nem baj, mert nagyon jó és nagyon hasznos a számukra. De ugyanakkor szeretném a férfiak számára is közvetíteni az üzenetet, hogy milyen hasznos dolog a jóga, és ezért olyan jógázó férfiakat szeretnék bemutatni, akik az életük fontos részének tekintik a jógát. Ezért jutottál eszembe te, mint első beszélgetőpartner. Első kérdésem az volna, hogy vegán is vagy, meg jógázol is – melyik jött előbb, hogyan találkoztál ezekkel a dolgokkal?

P: A vegánsággal, csoportokkal, skatulyákkal kapcsolatban azt szoktam mondani, hogy maradjunk inkább nagyon nyitottak. A vegánság is egy szuper dolog, de így hangoztatva mintha elhatárolni akarnánk magunkat. Mint ahogyan a jógánál is azt látjuk, hogy a társadalom szemében az egy olyan nagyon lágy, női dolog, ami hajlékonyságra van kihegyezve. Vagy például ha kimész az erdőbe edzeni és húzódzkodsz meg guggolsz párat, akkor rögtön azt hiszik, hogy crossfites vagy. Ez nem rossz vagy nem jó, csak én inkább az összetartás felé igyekeznék. Úgyhogy maradjunk a nyitottságnál, én kísérletezem az életemben mindennel. Tudod azt, hogy én voltam 116 kiló is. Amikor vegán lettem, akkor azt mondtam, hogy ha én úgy fogom érezni, hogy halat egyek, vagy tojást egyek, vagy húst egyek, nyersen vagy főve, akkor én azt fogok enni. A legfontosabb az, hogy amit én legjobb tudásom szerint látok és érzek, azt kövessem.

Amikor magával a jógával találkoztam, már elértem azt a pontot, hogy megelégeltem az életemet, ami volt, és azt mondtam, hogy ha belepusztulok is, akkor is változtatok. Először a súlyom kezdett változni. Izraelből visszaérkezvén már odafigyeltem arra, hogy mit eszem, mit iszom, és nagyon tudatosan magamnak raktam össze azokat a mozgásokat, amiből lehetett fejlődni, minél gyorsabban, minél hatékonyabban, az én akkori elképzelésem szerint. Megláttam egy fotót az újságban, amiben egy úriember a jógát reklámozta. Szálkás, szikár alkatot láttam, és az én akkori fejemmel azt mondtam, hogy egy jóginak így kell kinéznie, én ezt meg fogom próbálni. A karatéból, a súlyemelésből, a testépítésből, a küzdősportokból ezzel a férfias szemlélettel úgy voltam vele, hogy az nekem kell. De már tudtam a fogyásom kapcsán is, hogy nyitottnak kell lennem, mert ha bárhol megállok, bármilyen dogmánál, azzal elveszítek nagyon sok lehetőséget.

Így elmentem jógára, és az első órán rájöttem, hogy ez azért sokkal keményebb és nagyobb kihívás, mint aminek gondoltam, szóval amit nekem tanítottak ezek a sportok, az azonnal alázatra szólított fel, és nagyon megtetszett. A következő dolog, ami megfogott, hogy egyik este óra után sétáltam haza, és észrevettem, hogy végtelen nyugalom töltött el ami kellemes boldogság érzésével keveredett. Addig elemezgettem, hogy mi történhetett az életemben, ami ezt a változást okozta, amíg rájöttem, hogy a jóga volt. A jógától szó szerint boldogabb az ember. A következő, amit észrevettem, hogy az izmaimban olyan változás következett be, mintha egy nagy intenzitású edzést, például sprintekkel teletűzdelt futást meg egy erősítő edzést együtt csinálna végig az ember. Aztán ott az óravégi ellazulás, a meditatív része, ami nekem mindig nagyon ment.

Első pillanattól éreztem, hogy ez így nagyon jó, ezt csinálni kell. Nem voltam igazán hűséges jóga-gyakorló. Ha megkérdezik, hogy mióta jógázol, akkor azt mondom, hogy tíz éve ismertem meg. Viszont ha az kérdezik, hogy mennyi ideje gyakorolsz, akkor azt mondom, hogy mondjuk egy éve, vagy másfél-kettő óta gyakorolok lelkiismeretesen, jógát. 

Például, a rendszeres meditáció úgy öt éve jött, együtt a vegánsággal. Egy Osho-könyvben olvastam talán először a vegetáriánizmusról de nem fogott meg. Később megnéztem a „Földlakók” című filmet, szigoróan végignézettem magammal minden képkockáját. Másnap észrevettem, hogy nem kívánom húst. Azonnal elkezdtem új recepteket keresni. Lakto-ovo vegetáriánus étrenddel kezdtem. Gyerekkoromtól szívesen főztem magamnak és akkoriban ha valahol ettem, már ragaszkodtam ahhoz, hogy mit eszem-iszom.

Közbevetném, hogy testsúlyomat tekintve, először lementem 82 kilóra 116-ról, aztán onnan egészen 67kg-ig is, innen lett majd 72-76kg az elmúlt 6 év átlaga.Annyira messze vannak már ezek a dolgok, mintha előző életekbe kellene visszamenni. A jóga ebben is csodálatos dolog, hogy a kiegyensúlyozottság és az ütemes testi fejlődés mellett annyi mindent beindít, hogy onnantól nehéz megmondani, hogy mi, miből is következett.

Tehát vegetarianizmusom, öt napon belül nőtt a súlyom 2, 2.5 kilót. Akkoriban ketrecharcosokkal edzettem, és erőnléti-állképességi edzéseket végeztem, szóval lehetetlen volt, hogy ennyit hízzak. Tovább kutattam az információkat, kiderült, hogy a hagyományos, nagyüzemi módokon tartott állatok termékei, a tojás és tejtermékek annyira tele vannak hormonokkal, hogy lényegében még károsabbak, mintha nem fogyasztaná az ember. Így öt nap után vegán lettem, hatodik-hetedik napon pedig rátaláltam a nyers veganizmusra.

G: Hetednapos nyers vegán?

P: Szó szerint. Szinte azonnal 100% Raw Vegan. Nem kalkulálgattam pontosan, de most hat év után már csak mosolygok rajta, hogy ki mennyi százalékban nyers vegán. Én azt mondom, hogy hagyjuk ezt is, hogy mennyi % legyen a természetes, nyers étel. Hozzunk össze mindent és mindenkit egy képzeletbeli kerekasztalnál és mindenki azt vegye ki az infókból, amit szeretne és amit éppen tud akkor. Honnan tudhatnám, hogy kinek mi az útja, és annak hogyan és mikor kell megtörténnie. Annyira már vagyok okos, hogy tudjam, hogy ennyire nem vagyok okos. Nekem annyira fantasztikus volt az élő ételeknek, a tudatos táplálkozásnak az életszemlélete, a kutatások, a saját tapasztalatok, ezek mind annyira megfogtak, hogy azóta folytatom is ezt az utat. 

Emlékszem azokra a dolgokra, amik ilyen mérföldkő jellegűek az életemben. Amikor visszajöttem Magyarországra, elmentem az egyik Ashtanga órádra, és ott azt éreztem, hogy még nagyobb alázattal kell viszonyulnom a jógához, is. Minden jóga az életben, mert megtanít arra, hogy mi az a következő üzenet, amit te még nem értettél meg. Például amikor futsz egy hegyen 10-12 kilométert, ott van idő gondolkodni. Amikor futsz felfelé először, akkor bizonyos részeknél észreveszed, hogy nagyon nehéz, aztán fokozatosan fejlődsz. Később, ha egy ideig nem mégy futni, olyan a hegy veled, mint egy rossz szeretővel. „Gondold, hogy felém se néztél, eszedbe sem jutottam, nem jöttél, és minden úgy lesz, mint régen volt? Nem, majd most szépen meg fogod tanulni, hogy ez nem így megy.” Így fáj, meg sok, meg gyengébben megy. És ez mindennel így van. Az, amit gyakorolsz, és csinálsz és működik, ha elhagyod, utána meg kell fizetni az árát, egy bizonyos módon. Ezt vettem észre ott a te órádon, hogy nem jöttem elég nagy alázattal, rendszeresen és a jógának az is, az üzenete, hogy gyakorolni kell. Akkor lett igazán szerelem a jóga, és tényleg úgy beleszerettem, hogy amennyit lehet, gyakorlom, és azóta tudom azt, hogy ha gyakorol az ember, akkor nem is várt, nagy változások vannak.

Például a sáskát gyakoroltam régebben is, de nem nagyon ment. Amikor elkezdtem járni hozzátok, akkor egyszer csak felment. Nem úgy jött, mint a küzdősportokban tanították, küzdősen, belehalva. Ehhez tényleg “csak” jönni kellett és gyakorolni, és minden megtörtént. Amikor megélsz egy ilyen fizikai előrelépést, akkor elkezdesz minden mást is észrevenni. Ebből jött utána az, hogy észrevettem érzelmi blokkokat kioldódni az órákon. Vannak olyan ászanák, amik neked akkor ott feloldanak valamilyen blokkot. Mint ahogy az életben, szenvedünk és minden nap meghalunk egy kicsit csakhogy ez nem valami végérvényű halál(itt sem), hanem egy feloldás, átérés egy következő szintre. Hirtelen olyan érzelmi hullám tör rád, mint valami energiaáramlat általi gátszakadás. Rájössz, olyan energiaváltozás történt a testedben, ami kioldott egy érzelmi blokkot, egy nagyon hosszú nyújtásban például. Szavakkal nehezen leírható dolog. Hát itt tartunk ezzel a szerelemmel. Emberileg, testileg, lelkileg annyi mindent ad a jóga… pedig még alig tudok róla valamit.

G: Milyen jógairányzatokkal találkoztál eddig?

P: Életemben először hatha-jógával majd a Hot Ashtangával, illetve a sima változatával, a Sivanandával, az Iyengarral, de arról tudok a legkevesebbet, az Agni-jógával, a vinyásza flow-val, Jin jógával, dinamikus jógával, antigravity es himalája jógával. Azt látom, hogy tanáronként sok minden különbözhet. Kicsit jobban szeretem a mostanság régebbinek elfogadott irányzatokat. Bikramon életemben nem voltam, csak elmondás alapján tudnék véleményt mondani róla. Azt látom, hogy az AGNI Jóga 36 fokos, gyakorlatonkénti 21 légzéses kitartása talán igazán olyan, hogy a férfiak is megtalálják benne, hogy miért is jó a jóga. Manapság nagyon teljesítményalapú világban élünk, kiégésig megyünk. Ebbe a Bikram a 42 fokos hőmérsékletével és hosszan kitartott ászanáival remekül beleillik. Mindenki, aki volt az ismerőseim közül Bikramon, azt mondja, hogy nagyon kemény, nagyon hajtanak. És akkor ott van a jóga világbajnokság. Meg kell nézni Joseph Enciniának a 2012-es jóga világbajnoksági gyakorlatát. Mindegy, hogy tornász vagy, vagy crossfites, vagy küzdősportot csinálsz, azt fogod mondani, hogy le a kalappal, kőkemény a fazon. Látni fogod, hogy fantasztikus erő és izom-tudat kombinációk vannak.

Másik oldalról viszont a jóga minket arra tanítana, hogy ne erőből, akaratból menjünk, hanem mindennel legyünk ott, minden gyakorlási pillanatban. Minden jóban van valami rossz, minden rosszban van valami jó. Minden férfiben van női energia, és minden nőben van férfi energia is, tehát csak az egységben lehet igazán létezni, azt megélni. A jóga világbajnokság az a része a jógának, amikor megmutatom, hogy mit tudok. A férfitársaimnak azt mondanám, nézzétek meg, a jóga mindent megad, amit más mozgásban kerestek, viszont azt meg ti fogjátok megtapasztalni, hogy testileg, lelkileg, szellemileg, az élet minden más területén is jobb lesz az állóképességetek. Minden téren erősebbek lesztek, mégsem merevek, megértőbbek s mégis biztosabbak mindenben.

G: Hetente hányszor jógázol, hogyan áll össze a gyakorlásod?

P: Mondták nekem, hogy jógázni minden nap kellene, az az igazi jógázás. Tizenkét éve nem igazán voltam edzőteremben, elsősorban saját testsúlyos gyakorlatokat használtam, húzódzkodás, tolódzkodás, futások, stb. Amellé talán heti egyszer fért bele a jóga. Utána rájöttem, hogy amikor egy héten kétszer-háromszor gyakorlok, akkor annál gyorsabban haladok. Ma ott tartok, hogy a fizikai gyakorlásom 70-80%-át a jóga teszi ki. Én személy szerint nem teszek egy napra két gyakorlást. Heti 4-5 alkalom a jógázás. Szeretek jógaközpontba járni gyakorolni, mert annak megint más hangulata van. Mindenkinek azt javaslom, hogy ha elkezd jógázni, akkor keressen egy tanárt magának és akár nézzen meg minden termet, hogy megértse mihamarabb, hogy miről szól a jóga, neki. A jógára szó szerint csak el kell menni, ha talál egy jó iskolát magának, ahol odafigyelnek rá, beszélnek vele, kiigazítják a gyakorlatait, és vannak rendezvények, akkor nagyon hamar meg fogja látni, hogy miről szól ez az egész. Annyi mindent ad a jóga, hogy ha nem is lesz valaki maga is jógaoktató, akkor is az élete miden részét átalakítja a jóga.

A meditációval kapcsolatban azt gondoltam, hogy az én agyam nagyon jól működik, mert az én agyam több ezer dolgon tud gondolkodni, egyszerre. Addig, amíg valaki nem kérdezte meg, hogy mikor szoktál lefeküdni aludni. Mondtam, hogy hajnal 1-2 körül. Egy reflexológus kérdezte ezt, mondta, hogy az nagy probléma, mert az agy éjjeli 10 és 12 óra között piheni ki magát. Ha ezt évekig elhanyagoljuk, akkor a test valamikor valamilyen fájdalmas betegség formájában fogja a számlát benyújtani. Akkor elkezdtem keresni, mert éreztem, hogy valahogy meg kell változtatni ezt a több ménesnyi vadló hozzáállását az agyamnak. Megpróbáltam az agykontrollt, de nekem nem működött. Hangsúlyozom, hogy ez csak az én tapasztalatom, mindenki csak a saját útját ismerheti. Nem tudtam rendszeresen csinálni. Egyik nap videókat néztem, David Lynch és John Hagelin szerepelt benne. Az ő nyitottságuk annyira megfogott, hogy valami azt mondta belül, hogy meg kell keresnem, mit gyakorolnak ők, amitől ilyenek. A Transzcendentális meditációt gyakorolják. Megkerestem, hogy Magyarországon ki tanítja, elmentem, kifizettem, megcsináltam. Van, aki azt mondja, hogy nagyon drága ilyenekért nem szabadna pénzt kérni. Szerintem egy milliárdos cég, ami élelmiszert forgalmaz, vagy autót gyárt, vagy valamilyen szolgáltatást nyújt, az semmivel sem értékesebb teremtés, mint aki elmegy jógatanárnak, óvónőnek, személyi edzőnek, költőnek, vagy írónak. Nekem egyik sem értékesebb vagy kevésbé értékes. A meditáció annyira jó és fontos, hogy ha valaki igazán szeretne változtatni az életén, és csak egy dolgot lehetne tanácsolnom neki, akkor azt mondanám, hogy meditáljon. A meditációban azt találtam, hogy csak magad leszel, még inkább saját magad. Elkezdesz vagy a légzéssel, vagy egy mantrával, vagy a csenddel dolgozni, és onnanól kezdve pillanatról pillanatra rájössz, hogy ki vagy, mi vagy, elkezdenek lecsendesedni a gondolataid, és el tudod kezdeni használni az elmédet, ahelyett, hogy ő használna téged.

G: Utolsó kérdés – sokan hallottak már a nyers vegánizmusról, de aki nem próbálta még, annak fogalma sincs róla, hogy mit is esznek. Neked például egy napi étkezésed hogyan áll össze?

P: Elhiszed, hogy mindenki ezt szokta kérdezni tőlem? Ha konkrétan egy nyers vegán étrendet eszem aznap, akkor reggel ébredés után elfogyasztok egy liter citromos cayenne-borsos ásvány- vagy tisztított vizet. Utána másfél-két kilós gyümölcs- vagy zöldturmix következik. Ha zöldturmix, akkor kevesebb gyümölcs és zöld leveles, vagy pedig superfoodok ilyen vagy olyan mennyisége, kakaó, perui zsázsagyökér, amerikai karob, bármilyen superfood jöhet. A nyers étrendnél a mennyiségre oda kell figyelni, mivel a főtt ételek esetében koncentráltabb a kalóriamennyiség, de általánosságban kisebb a hatásfok. Nagyon fontos, hogy az, amit én elmondok, az lehet, hogy a bolygón senki másnak nem fog működni, de az is lehet, hogy sok embernek lesz tökéletesen megfelelő. Én általában kétszer vagy háromszor eszem egy nap, néha egyszer. Attól is függ, hogy milyen edzést végzek, mit csinálok aznap, milyen időrendem lesz. Ha másodjára eszem, akkor az egy óriási mennyiségű saláta lesz. Ennek nagy része zöld leveles, vagy pedig nem édes gyümölcs (paradicsom, paprika, uborka, kisebb mértékben gyökérzöldségek, zsiradék, pl. kókuszvaj, olíva, dió, lenmagolaj, csírákat, áztatott magokból készített krémek, szószok, sajtok, superfoodok pl. lilakukorica. Bármelyik irányzatból használok ötleteket. Glutén nem jellemző, a zsírtartalom is változik.

Én mindig is sokat ettem, megeszek 6-8 zöld kókuszdiót, és ezen az indiaiak, bangladeshiek is csodálkoznak. Használok vízböjtöket, 1-3-7 napot, és csak vízzel csinálom. Ezt fontos tudni, hogy az én testem volt 116 kilóra is feldagadva, úgyhogy a lépésről lépésre diéta nem jött be. Én kilóban számolom az ételt, nem kalóriában. A kockáim most is megvannak, de nem is ez a lényeg, hanem azon vagyok, hogy úgy éljem az életemet, hogy minél teljesebb, egészséges életet éljek az én mindenkori értékrendem szerint. Az élő étel azt jelenti, hogy áztatjuk a magokat, fermentálunk, csírákat eszünk, ami minél közelebb van a természetes állapotához, és aki így étkezik, annak mennyiséget kell ennie. Ha megsütjük az ételt, akkor több benne a kalória, és megváltozik a molekuláris szerkezete is. A nyers vegánok nagy mennyiségű vizet, zöldséget, gyümölcsöt fogyasztanak, de minden megvan, ebben az étrendben is, amit a hétköznapi módon étkezők esznek, van rengeteg tortarecept, pörköltszerű, nehéz ételek, krémek, szószok, meleg levesek, juice-ok, turmixok, és szupertáplálékok, csokicsodák amiről a hétköznapi ember soha nem is hallott. Úgyhogy rengeteg táplálék van, és ami még fontosabb, hogy a nyers vegánizmusnak nem az a lényege, hogy eltávolodjak a társadalomtól, hanem az, hogy találok valamit, amitől békésebb, boldogabb, energikusabb, vidámabb leszek, programok nélkül is. Ha jól csináljuk, akkor elveszítjük a kaja-kóma állapotát, étkezés után rögtön aktívak akarunk lenni. Ezek az emberek könnyebben alszanak, könnyebben ébrednek, a saját súlyukkal elégedettebbek, és élmény, kaland az élet, mert minél jobban tudjuk használni ezt a testet, annál jobban tudjuk megélni a saját tapasztalásainkat.

G: Köszönjük szépen.

P: Nagyon szívesen.