Éppen a minap olvastam egy cikket a CrossFit-edzés közben keletkező sérülésekről, amelyek arányát egy kutatás vizsgálta Amerikában. Természetesen a CrossFit sok más előnyét nem elvitatva (gyors erő- és állóképesség-növekedés, rohamosan fejlődő, funkcionális izomzat, szálkásság, zsírégetés stb) azért ne feledkezzünk meg arról, hogy itt bizony egy szuperintenzív terhelésről van szó, amit vagy robbanékony, lendülettel végzett saját testsúlyos gyakorlatokból (húzódzkodás, tolódzkodás, kitolás gyűrűn, box jump stb.) vagy kettlebellel és kétkezes súlyzóval végzett erőgyakorlatokból áll, méghozzá mindegyiket időre kell végezni. A CrossFitnek van verseny-ágazata is, de aki csak fitnesz-céllal csinálja, általában az is hajlamos a hányásig széthajtani magát (vagy ha nem, akkor az edzője gondoskodik róla). Innen ered a CrossFit egyik szimbóluma is, a képen látható Pukie, a hányó bohóc, vagyis a marketing azt igyekszik sugallni, hogy akkor dolgoztál jól, ha edzés közben vagy a végén kiteszed a rókát, és sokaknál ez indítja be a jutalmazó mechanizmust is :-).
Visszatérve a cikkre, amely természetesen a CrossFit marketing-szakemberei és rajongói részéről azonnal össztűz alá került (hiszen dollármilliós üzletről van itt szó, amitől nem lehet következmények nélkül elriasztani az embereket), néhány kiragadott szám (de azért ajánlom, hogy olvassátok végig a cikket és a benne található linkekre is nézzetek el): Steven Devor professzor egy CrossFit Gym-ben kérdezte meg az edzésen résztvevőket, és 16%-uk számolt be komolyabb sérülésekről. Ez nem is lenne olyan magas szám, hiszen más sportágakban, küzdősportokban, atlétikában, súlyzós edzéseken is hasonló lehet az arány. Két másik kutatást is idéz a cikk: az egyik szerint 132 megkérdezett CrossFites 74%-a számolt be sérülésekről hosszabb távon, míg a másikban, melyet Yuri Feito vezetett, 733 CrossFites sportolónak körülbelül a fele szerzett sérülést rövidebb időtartamon belül.
A számok akár riasztóak is lehetnek egyesek számára, ámde mégsem arra szeretnék bátorítani senkit, hogy ne mozogjon. Viszont érdemes megvizsgálni, hogy miért lehet esetleg magasabb a sérülések aránya a CrossFit vagy Insanity edzést végzők között, mint mondjuk azok között, aki jógázik vagy fut vagy aerobikozik. Az Insanityról annyit érdemes tudni, hogy maximális pulzuson végzett intervall-edzésről van szó, minimális pihenőidőkkel, és intenzív aerob saját testsúlyos gyakorlatokkal. Ezt idehaza a legtöbben még DVD-ről gyakorolják otthon, bár vannak már szakképzett edzők is, akik csoportos órákat vezetnek. Talán az otthoni gyakorlás még veszélyesebb, mint az edző jelenlétében végzett, mert nem biztos, hogy egy háziasszony helyesen fel tudja mérni, hogy mennyit bír a szíve, vagy éppen a térde, bokája, válla. A legtöbb sérülés ugyanis mindkét sportban az ízületek túlterheléséből, az izmok szakadásából, húzódásából fakad.
Ennek az az egyik oka, hogy a sportolói előélettel nem rendelkezők türelmetlenek, és nem szánják rá az időt a megfelelő ízületi erősítésre, nyújtásra, az izmok alapvető kondíciójának fokozatos felépítésére. Így könnyű túlerőltetni őket, ami a jógában is a sérülések egyik vezető oka. Ráadásul a sérülések nagyobb eséllyel következnek be olyankor, amikor már kimerültek vagyunk, de ezt figyelmen kívül hagyva tovább hajtjuk magunkat, és romlik a technika, a mozdulatok biztonsága.
Hacsak nem kerülünk egy tényleg komoly és tapasztalt edzőhöz, aki elsősorban az egészségünket tartja szem előtt, és csak másodsorban koncentrál a gyors eredményekre, akkor megvan az esélye, hogy akár egy csoportos órán is megsérülünk, meghúzzuk az izmainkat, vagy szétrángatjuk az ízületeinket a kippinggel végzett gyakorlatokkal. A CrossFit táborban a fent említett "behányás" mellett a guggolások, box jumpok közbeni bepisilés sem ritka, erről már korábban írtam egy cikket. A hátfájásról, a rotátor köpeny (vállízület) és egyéb ízületek sérüléséről nem is beszélve. Egyik barátom CrossFit edzésen annyira lezúzta a súlyzórúddal a csípőjét, hogy eldurrant benne egy véna.
Mielőtt azonban az összes magyarországi CrossFit-edző rámugrik és szétcincál, szeretném elmondani, hogy nem ismerem mindannyiukat, és CrossFit órán sem voltam még. Viszont abban biztos vagyok, hogy sok felkészült és körültekintő szakember is van közöttük, például Sallai Ricsi barátom, akihez funkcionális edzésre jártam, és mindig odafigyelt a fokozatos terhelésre és a testi épségünkre.
Egyébként én mindenkinek ajánlanám, hogy ha CrossFittel vagy egyéb intenzív edzéssel foglalkozik, vagy szeretne belekezdeni, akkor ismerkedjen meg a jógával is, és gyakorolja minél többet. Egyrészt a jóga olyan test-tudatot és érzékenységet ad, ami segíthet megismerni a saját testünket és elkerülni a sérüléseket, felismerni, hogy milyen terhelés a megfelelő, és mi az, ami már túlzott, vagy sérülésveszélyes. Másrészt a jóga (természetesen ez is ésszel végezve, hiszen a jógás sérülésekről is sokat beszéltünk már) segíthet a sérült izmaink, ízületeink rehabilitációjában, és megadhatja azt a hosszú távú egészséget, amely minden sport gyakorlásának a fő célja kellene, hogy legyen.
De ha nem ismerjük meg a saját testünk és elménk működését, nem kísérletezzük ki, hogy nekünk mi a legjobb, akkor csak a CrossFit, Insanity vagy bármelyik legújabb, legdurvább edzésforma marketingje alapján próbálunk majd tájékozódni, és könnyen elcsábulunk az azonnali eredmény ígéretétől. Ne feledjük azonban, hogy a sport is ugyanolyan, mint a diéta. A sok-sok évnyi mozgáshiány következményeit nem lehet egy-két hónap alatt semmissé tenni, mint ahogyan a helytelen életmódból és étkezésből fakadó plusz kilóktól sem szabadulhatunk meg maradandóan pár hetes szuperdiétákkal. Az ilyen turbó-módszerek szinte mindig egy csomó egészségkárosító tényezőt rejtenek magukban, így inkább a lassú, tudatos, rendszeres edzésre alapozzunk, és ne legyünk türelmetlenek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése