"Bevezetés
Jóga régen és ma
A jóga fogalma majdnem olyan
nehezen meghatározható, mint például a vallás fogalma. Ebből
adódóan a különböző jógahagyományok és irányzatok
kategorizálása sem könnyű feladat, hiszen ezek a jógaiskolák,
bár földrajzilag és történelmileg is jóval könnyebben
körülhatárolhatók, mint a vallás különféle megnyilvánulásai,
mégis tükrözik az emberi tudat sokszínűségéből eredő
különböző megközelítéseket, amelyek a jógát és irányzatait
is egy színes, sok esetben látványos kavalkáddá teszik.
Induljunk ki Mircea Eliade meglehetősen szabadelvű definíciójából,
ami azonban valahol érzékelteti a téma nehezen megfogható voltát
is: “bármilyen aszketikus technika
vagy bármilyen meditáció”1.
Ez tulajdonképpen összegzi azt a fajta felosztást is, amit a jóga
nyolc fokozatával kapcsolatban alkalmaznak általában, ahol is az
első négy lépcsőfok a bahiranga-szádhana
(külső gyakorlatok), míg a magasabb négy lépcsőfok az
antaranga-szádhana
(belső gyakrolatok) kategóriájába tartozik2.
Sríla Prabhupáda is két szintet említ a jóga gyakorlásán
belül, nevezetesen a jógáruruksu
és a jógárúdha
szintet, melyek szintén a nyolcfokú jóga kezdőbb és magasabb
szintű gyakorlatait jelentik3.
Van-e azonban tágabb kategória, amelybe a Patandzsali-féle
nyolcfokú jógarendszer, vagyis a jóga-darsana4,
besorolható?
Ha a vaisnavizmus hagyományának
szemszögéből szeretnénk vizsgálni a kérdést, akkor a
Bhagavad-gítában
említett négy jógatípusból indulhatunk ki. Ezek a karma-jóga
(a tettek jógája), dzsnyána-jóga
(a tudás jógája), a dhjána
(vagy astánga)
jóga, illetve a bhakti-jóga
(az odaadás jógája). Azoknak az iskoláknak a java része,
amelyeket ma tradicionális jógaiskolákként ismerünk,
tulajdonképpen a dhjána
(meditáció) vagy astánga-jóga
különböző válfajait képviselik, bár a többi három
jógafolyamat bizonyos aspektusai is kétségtelenül megjelennek a
tanításainkban és a gyakorlataikban. A továbbiakban maradjunk
annál, hogy a “jóga” kifejezést elsődlegesen a Patandzsali
nyomdokaiban járó, vagy az általa rendszerbe foglalt nyolc
lépcsőfok egy vagy több elemét gyakorló és tanító
irányzatokra fogjuk érteni, illetve ezeken belül próbálunk
különböző kategóriákat elkülöníteni.
Ian Whicher definíciója
szerint: “Erős és komplex evolúciója
során a jógát egy nagy léptékű tradíciónak tekinthetjük
(vagy inkább több tradíciónak egy tradíción belül), amely a
hinduizmuson belüli és valójában más vallásos hagyományokból
származó tanítások változatos és széles sorát fogadta magába
több évszázadon keresztül.”5
A kutatók azóta is több kísérletet tettek arra, hogy ezt a
történelmileg és filozófiailag is sokszínű jelenséget
kategóriákra bontsák."
1http://www.inforefuge.com/patanjali-yoga-darsana-hatha-yoga
2Az
első négy lépcsőfok a jama, nijama, ászana
és a pránájáma, a második négy a pratjáhára,
dháraná, dhjána és a szamádhi. vö.
Iyengar 2001: 15. old.
3Bhagavad-gítá,
6.3., 286. old.
4A
hatféle tradicionális ind filozófiai iskola közül a
jóga-darsana
létrehozójának Patandzsalit tartják, akinek életét a Kr.e. 4.
- Kr.u. 6. század közötti időszakra teszik. Az általa
létrehozott jógarendszert nyolcfokú (astánga)
jógának is nevezik, mivel nyolc lépcsőfokra osztotta a
folyamatot: jama
(tiltások), nijama
(előírások), ászana
(ülőhelyzetek), pránájáma
(légzőgyakorlatok), pratjáhára
(befelé fordulás) dháraná
(összpontosítás), dhjána
(meditáció) és szamádhi
(elmerülés).
5http://www.inforefuge.com/patanjali-yoga-darsana-hatha-yoga
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése