A vinyásza fogalma

Újabb részlet a szakdolgozatomból:

"A vinyásza

Pattabhi Jois idéz egy, azóta elhíresült verset Vamana Rishitől: „viná vinyásza jógéna ászanádín na kárajét” ami magyarul annyi tesz: „Ó jógi, ne végezd az ászanákat vinyásza nélkül!”¹ Mielőtt belebocsátkoznánk annak fejtegetésébe, hogy milyen műből származik a fenti idézet, vessünk egy pillantást a „vinyásza” szó etimológiájára! Monier-Williams szerint a vi-ny tő a következő jelentéstartalmakkal bírhat: elhelyezni, kiterjeszteni, elrendezni, lépni, elhelyezni a talpakat, mozgás, a végtagok helyzete, alap, összekapcsolás². Jógikus kontextusban az ászanával ellentétben, amely egy több légzésig szilárdan kitartott testhelyzetre utal, a vinyásza a légzéssel összhangban végzett mozgásra utal, mint például a napüdvözlet esetében, amelynél minden egyes ki- és belégzésre változik a gyakorló testhelyzete.

Pattabhi Jois szanszkrit számozással látta el a napüdvözleteket és az egyes ászanákba ki- és bevezető pózokat, amelyeket részletesen jelöl a Yoga-malában. Általános esetben minden egyes számolásra egy mozdulatot kell végrehajtani egy ki- vagy belégzés kíséretében. Bár ettől eltérő esetek is vannak, amikor egy számolás alatt több, mint egy légzést kell végrehajtani, vagy akár egy légzésfázis alatt több mozdulatot kell véghezvinni. Pattabhi Jois remdszerében az egyes ászanák között mindig ugyanazt az összekötő mozdulatsort kell végrehajtani, amely a csaturanga-dandászanából (négypontos botpóz), úrdhvamukha-svánászanából (felfelé néző kutyapóz) és adhómukha-svánászanából (lefelé néző kutyapóz) áll. A tradíció szerint oktató astánga-tanárok ma is végigszámolják legalább a napüdvözlet A és B változatának vinyászáit, de néha a többi pózt is így számolják.

A Pattabhi Jois után kialakult vinyásza-irányzatok tágabban kezelik a vinyásza fogalmát, mert bármilyen, két jógapóz között végrehajtott átvezető mozdulatot idesorolnak. Ez alól maga Krishnamacharya sem volt kivétel, aki, bár valószínűleg Mysore-ban a napüdvözletekre alapozott, rögzített gyakorlatsorokat oktatott az ifjú Pattabhi Jois-nak, ő maga azonban sokféle gyakorlatsort és vinyászát alkalmazott a tanítása során, sok esetben személyre szabva az ászanákat és az összekötő mozdulatokat. Srivatsa Ramaswami, aki szintén T. Krishnamacharya tanítványa volt, azt állítja, hogy a Pattabhi Jois által az astánga vinyásza rendszerbe foglalt sorozatok a Krishnamacharya által tanított vinyászáknak csupán egy kis részét képezik, és a „The Complete Book of Vinyasa Yoga” című könyvében³ kísérletet tesz arra, hogy további vinyászákat, azaz gyakorlatsorokat adjon közre.

Davdi Swenson a következő szavakkal foglalja össze a vinyásza jelentőségét:

„A vinyásza az egyik ászana egyedülálló összekapcsolása a következővel egy kígyózó folyamban. Sokkal több, mint a puszta fizikai mozdulatok összessége. A vinyásza a belső és külső világunk dinamikus frigye, az életerő finom mozgásának külső kifejeződése, a prána megnyilvánulása. A vinyásza az egyensúly karmestere. Egyensúlyt hoz létre az erő és hajlékonyság, könnyedség és súlyosság, mozgás és mozdulatlanság között. A vinyászán keresztül ismerhetjük meg az élet rezgését. Ez az összhang akkor nyilvánul meg, amikor a légzés és a mozgás funkciói megszűnnek önállóan létezni. A két működés összekapcsolódik, hogy megalkossa a feloszthatatlan egység szimfóniáját. Mindkét működés elősegíti a másikat, egyként léteznek. Ebben az állapotban az elme felszabadul és a gyakorlás ritmikus tánccá válhat.”⁴

1Jois 2003: 30. old.

2Monier-Williams 1988: 972. old.

3Ramaswami 2005: Introduction, XVII. old.

4Swenson 1999: 11. old.