A triszthána

Újabb részlet a szakdolgozatomból:

"Az astánga rendszerben gyakorolt mintegy 200 ászana és változat nagyjából megegyezik azokkal a pózokkal, amelyeket B.K.S. Iyengar világhírű „Light on Yoga”¹ című könyvében is ismertet, hiszen ugyanattól a mestertől, Thirumalai Krishnamacharyától² tanultak mindketten. Az ászanák tekintetében tehát kijelenthetjük, hogy Iyengar, illetve Jois tulajdonképpen a modern ászana-gyakorlás megalapozói, hiszen a legtöbb jógaórán még ma is dominánsan ezt a kétszáz ászanát, vagy azok módosított változatait gyakorolják.

Pattabhi Jois önmaga is azt nyilatkozta, hogy az első sorozatnak van a legtöbb egészségügyi hatása, míg a második finomabb szinteken hat, a haladó sorozatokat pedig inkább a bemutatók kedvéért gyakorolják a jógik. A sorozatok pontos sorrendiségére és az átvezető mozdulatok, illetve a hozzájuk kapcsolódó vinyászák (lásd később) pontosítására számos kísérlet történt, ám ez főleg a haladó sorozatok esetében meglehetős nehézségekbe ütközik, mivel viszonylag kevesen sajátították el őket közvetlenül Pattabhi Jois-tól. David Williams, Pattabhi egyik első amerikai tanítványa haladó A és B sorozatra osztja a rendszert, és összességében négy sorozatról beszél, amit Pattabhitól megtanult³. Elképzelhető, hogy a későbbi évek során több póz hozzá lett adva a haladó sorozatokhoz, mert például Bill Counter honlapján⁴ már hat sorozat leírását találhatjuk meg, de az ötödik és hatodik sorozatot ő is csak összemosva közli. Pattabhi Jois unokája, R. Sharath Jois pedig azt állítja, hogy ő az egyetlen élő mester, aki közvetlenül nagyapjától teljességében elsajátította mind a hat sorozatot, és a mai napig gyakorolja is⁵.

A Triszthána

Eddigi elemzésünkből kiderült, hogy az astánga gyakorlási rendszer előre meghatározott gyakorlatsorokból áll, amelyeket a gyakorlók fokozatosan sajátítanak el. A gyakorlás további sajátossága, ami más jógaiskoláktól megkülönbözteti, a triszthánára helyezett hangsúly. Ez a kifejezés szó szerint „három nyugvópontot” jelent, és a légzés, a bandhák (izomzárak), valamint a dristi (vizuális fókusz) „szentháromságára” utal, amelyeket a jóginak egyszerre kell tudatossága középpontjában tartania a gyakorlás során. A legtöbb jóga-irányzatban a légzőgyakorlatokat (pránájámát) és az ászana-gyakorlást különválasztják egymástól, bár sok esetben adnak bizonyos instrukciókat arra vonatkozólag, hogyan lélegezzen a gyakorló a különböző ászanák végrehajtása közben. Az astánga-jóga gyakorlása közben végig az úgynevezett uddzsájí technikával lélegzünk.

Az uddzsájí légzés

Az uddzsájí (győzedelmes légzés) tulajdonképpen egy teljes tüdős légzés, amelynek során a mellkast alulról felfelé töltjük meg levegővel, kilégzésnél pedig alulról felfelé ürítjük ki. A torok összehúzása vagy a gégefőnek a gégére történő rázárása segítségével morajló, susogó hangot hozunk létre a torkunkban. A legjobban egy csukott szájjal létrehozott „h” hanghoz lehetne hasonlítani, amelyet ki- és belégzés közben is próbálunk egyenletesen fenntartani. Jean Hall⁶ a susogó szellőhöz vagy a csecsemő szuszogásához hasonlítja az uddzsájí légzés közben létrejövő hangot."

1vö. Iyengar 2003: 427-432. old.

2http://en.wikipedia.org/wiki/Tirumalai_Krishnamacharya

3http://www.ashtangayogi.com/complete-asana-slideshow/index.html

4http://www.absolutelyashtanga.com/samadhi.html

5http://kpjayi.org/biographies/r-sharath

6Hall, 2007: 17. old.

Kiegészítés: A szakdolgozat írása közben elsősorban írott forrrásokra támaszkodtam, melyek egyöntetűen az uddzsájí, dristi és bandha hármasságát határozzák meg a triszthána alkotóelemeiként (például John Scott: Ashtanga Yoga, 20. oldal). Bár Sharath Jois újabban a bandha helyett a vinyászát említi a triszthána tagjaként, véleményem szerint, mivel a vinyásza a legdinamikusabb összetevő, nem hiszem, hogy nagyon segítené a figyelem egy pontra rögzítését, akármennyire is hangoztatjuk, hogy az Ashtanga gyakorlás "mozgó meditáció". Pattabhi Jois és Krishnamacharya a klasszikus nyolcfokú jóga elemeire építkeztek, amelyben a meditáció mindig mozdulatlan ászana-pozícióban történik. Ebben a helyzetben ugyanezeket az eszközöket használhatjuk a figyelem összpontosítására: pránájáma (légzésvisszatartással vagy anélkül), dristi (általában orrhegyre vagy a homlokra) és a bandhák. Ha e három közül bármelyik kimarad, akkor a figyelem elkalandozik. A triszthánával kapcsolatosan írtam egy korábbi blogbejegyzést is, azt is érdemes elolvasni.