"A bandhák
Az
astánga
gyakorlási rendszer a bandhákra,
vagyis izomzárakra is nagy hangsúlyt fektet. Míg a klasszikus
jógairodalom részletekbe bocsátkozva beszél a bandhákról,
azok gyakorlását általában az ászanáktól
különálló módon, vagy a pránájámához
kapcsolódóan javasolja, különösen, mivel több bandha
egyidejű gyakorlását légzésvisszatartással kell végezni1.
Az astánga
rendszerben azonban a bandhákat
a gyakorlás közben is aktívan tartják. A múla-bandha
(gátzár) a végbélnyílás és a nemi szervek között
elhelyezkedő gáttájék (pubococcygealis
izom) befelé-felfelé húzását jelenti. Általában úgy tanítják,
hogy a gyakorlás egész időtartama alatt behúzva kell tartani
gátizomzatot, vagyis fenn kell tartani a múla-bandhát2,
míg Pattabhi Jois szerint egyes pózok közben el kell lazítani3.
Az
uddíjána-bandha
az alhas behúzását jelenti, bár a Hatha-jóga
Pradípiká szerint a hasfal köldök
feletti részének behúzásával lehet létrehozni ezt a bandhát4.
Gregor Maehle azonban rámutat, hogy ha az uddíjána-bandhát
a teljes tüdővel végzett uddzsájí
légzéssel kombinálva szeretnénk végrehajtani, akkor az alhas
behúzására koncentráljunk, hiszen belégzésnél le kell
ereszteni a rekeszizmot, és ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha a
hasfal köldök feletti részét ellazítjuk5.
A harmadik bandha
a dzsálándhára-bandha,
amit eredeti változatában az állcsúcsot a mellkashoz nyomva
hajtunk végre, miközben a torkunk tövénél befelé szívjuk az
izmokat6.
Ezt a gyakorlatot is általában légzésvisszatartással egybekötve
szokták végrehajtani, de az astánga
rendszerben az ászana-gyakorlás
közben nincs légzésvisszatartás, ezért a torok összehúzását,
ami által az uddzsájí
hang létrejön, a dzsálándhára-bandha
finom formájának tekintik7.
Természetszerűen az állunkat a legtöbb pózban nem nyomjuk oda a
mellkashoz, egy-két kivételtől eltekintve (például a
szarvángászana
– vállállás vagy a halászana
– ekepóz)8.
Scott szerint a dzsálándhára-bandha
a különböző dristik
(fókuszpontok) alkalmazása közben is létrejön finom szinten9.
A következtetés tehát az, hogy az astánga
rendszerben mindhárom bandhát
folyamatosan végzi a gyakorló az uddzsájí
lézéssel, a vinyászákkal
és a kitartott pózokkal kombinálva.
A dristi
Az
astánga
gyakorlása közben nem csak a ki- és belégzések vannak
összhangban a mozgással (lásd később), hanem az egyes pózokhoz
úgynevezett dristiket
(fókuszpontokat) is társítanak. Ez azt jelenti, hogy miden egyes
póz esetében meghatározott irányba kell fordítani a tekintetet.
Kilencféle fókuszpontot használ az astánga
rendszer: orrhegy, hüvelykujjak köze, harmadik szem, köldök,
felfelé, jobbra és balra irányuló tekintet, valamint az ujjak
vagy a lábujjak vége10.
A tekintet fókuszálása a figyelem befelé fordítását hivatott
elősegíteni. E három elem, vagyis az uddzsájí
légzés, az izomzárak és a dristik
egyidejű alkalmazását nevezi Pattabhi Jois triszthánának,
a hármas nyugvóhelynek. John Scott szavaival:
„A
vinyásza
valódi lényegét akkor tapasztaljuk meg, amikor elérjük a
triszthána
állapotát. Ez az astánga-jóga
három fő fókuszpontja, vagyis a légzés és mozgás haladó
szintű összhangja, a bandhák
és a dristik
egyesülése. Amikor ez az egyesülés kivirágzik, a gyakorlásból
a folyamatosság és kecsesség erőteljes hulláma nyilvánul meg,
és a végbemenő reakció felszabadítja az öt elem energiáit:
Föld
– a múla-bandha
alapot, stabilitást és erőt hoz létre.
Víz
– a vinyásza
folyamatossága izzadságot termel.
Levegő
– az uddzsájí légzés
és a bandhák
könnyedséget hoznak létre.
Tűz
– az agni,
vagyis az emésztési tűz tisztító ereje.
Éter
– a finom, mindent átható prána.
A
triszthánát
az ismétlésen keresztül érhetjük el. Az ismételt gyakorlás az,
ami által a pózok és átmenetek finom, természetes és kecses
végrehajtásához szükséges jártasságot elérhetjük.”11
1vö.
Hatha-jóga Pradípiká 3.21, Singh 2004: 36. old.
2vö.
Swenson 1999: 9. old.
3Jois
2002: 93. old.
4vö.
Hatha-jóga Pradípiká 3.56, Singh 2004: 43. old.
5Maehle
2006: 12. old.
6vö.
Hatha-jóga Pradípiká 3.69, Singh 2004: 45. old.
7Sweeney
2005: 16. old.
8Iyengar
2003: 368. old.
9Scott
2000: 23. old.
10Scott
2000: 23. old.
11Scott
2000: 23. old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése