Nos, a jóga, mint később látni fogjuk, elsősorban egy spirituális célokat szolgáló eszköz, bár a fizikai testre vonatkozó hatásai sem lebecsülendőek, főleg az Ashtanga-jellegű erőteljes vinyásza-gyakorlásnak, ami nézetem szerint képes párhuzamosan fejleszteni az erőt és a hajlékonyságot. Ez különösen azok esetében látványos, akik sport-alapok nélkül kezdik el rendszeresen gyakorolni. A gyakorlás fejleszti az erőt és a hajlékonyságot is, ám ne számítsunk mérhetetlen mennyiségre egyikből sem!
Egyrészt azért, mert a saját testsúlyos gyakorlatok esetében, mint például a vinyásza vagy a híd, ha sok ezerszer ismételjük őket, akkor a szervezet egy idő múlva rááll arra, hogy minél kevesebb energiaráfordítással oldja meg a feladatot, vagyis nem fog a végtelenségig növekedni az izomtömeged, és persze a fizikai erőd sem, hiszen a terhelés nem progresszív, hanem állandó. Ennek az a következménye, hogy tíz-húsz év gyakorlás után a gyakorlók elkezdenek vékonyodni, szálkásodni, ahelyett, hogy egyre masszívabbak lennének. Persze az elégtelen tápanyagbevitel is lehet az oka annak, ha valaki pár hónap rendszeres ashtanga-gyakorlás után a kelleténél jobban lefogy.
A hajlákonysággal ugyanez a helyzet: mivel csak öt légzést töltünk egy-egy pózban, és minden nap általában ugyanazokat a pózokat ismételjük, a hajlékonyság is lassabban fog fejlődni, mintha a vinyásza-gyakorláson kívül több időt szentelnénk a hosszabb ideig kitartott nyújtásoknak. A hosszú nyújtások által lehet maximalizálni a hajlékonyságót, hiszen azok erősítik a jing energiát. És nyilván, ha nem erősítjük külön az izmokat, hanem csak nyújtjuk, akkor hamarabb kialakul a hajlékonyság, mintha mellette párhuzamosan azokat is edzenénk.
Én magam is azt tapasztaltam, hogy amikor csak jógáztam, akkor valamivel hajlékonyabb voltam, mint amikor elkezdtem mellette futni, úszni, thaiboxolni, street workoutozni. Mivel most párhuzamosan az izomerőmet is fejlesztem, a hajlékonyság fenntartásáért vagy feljesztéséért is több erőfeszítést kell tenni. De persze nem lehetetlen dolog, hiszen láttunk már nagyon hajlékony embereket, akik közben jelentős erővel is rendelkeztek. Amit le lehet szögezni, hogy az erőfejlesztésükben bizonyára alkalmaznak a jóga mellett más edzést is, minimum saját testsúlyos edzést vagy esetleg plusz súlyokat, terhelést.
Szóval mindent el lehet érni, a lényeg azoban az, hogy tisztán kijelöljük a célokat, és meghatározzuk a lépéseket, amivel elérhetjük őket. Mindkettő irányban progresszív terheléssel tudunk fejlődni: vagyis fokozatosan nehezedő erőgyakorlatokat végzünk, több ismétléssel, nagyobb plusz terheléssel. De ez a jógára is igaz, egy idő múlva, amikor az alapok már megvannak, bele kell kezdeni a haladóbb ászanák gyakorlásába is, hogy újabb kihívás elé állítsuk hajlékonyságunkat. Fontos természetesen az egyensúly megtartása, mind az erő/hajlékonyság viszonylatában, mind a fizikai terhelés és pihenés, regeneráció tekintetében. A test fejlődésének van egy üteme, amit meg kell ismernünk, és akkor tudunk a leghatékonyabban fejlődni. Ha túlerőltetjük, túledzzük magunkat, vagy türelmetlenek vagyunk, akkor megsérülhetünk, ami visszavet a gyakorlásban. A legjobb, ha elejét vesszük a sérüléseknek, és ezért annyit és úgy jógázunk és edzünk, ami a pillanatnyi szintünknek megfelel.
Az ellentétek kiegyensúlyozása végül elvezet a ragaszkodás feladásához, és így valóban megérünk arra, hogy a belső feladatokra koncentráljunk, ám ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy elhanyagoljuk a fizikai szintet. Mindennek megvan a maga megfelelő ideje, erre kell ráérezni, és erre vezet rá a jóga.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése