Minden esetre én eldöntöttem, hogy még jócskán 90 fölött is szeretnék jógázni, és ezért igyekszem elkerülni a sérüléseket, főleg, ami a krónikusakat illeti, és az ízületeimet működőképes állapotban szeretném tartani. Ha egy 20 fokos teremben pulóverben gyakorolva kellene megöregednem, és pokrócok alatt kellene dideregnem savászanában, mint egy hajláktalannak, akkor valószínűleg eléggé nehezen tudnám elképzelni, hogy még 90 fölött is tolnám a vinyászákat meg az ászanákat.
Tíz éve gyakorlok, amiből az első három évet normál hőfokon toltam, vajmi kevés sikerrel, és jó sok sérüléssel. Amikor elkezdtem fűtött teremben jógázni, akkor az izmok, inak elkezdtek nyúlni, és sokkal hajlékonyabb lettem. Délelőttönként most is az utcán edzek, szóval nem lettem terempatkány, bár el kell ismerni, hogy a nyári melegben a street workout-teljesítményem is sokkal jobb, mint télen, nyakig beöltözve. De hogy még egy ilyen edzés után délután bemenjek, és egy hideg, dohos pincében jógázzak, azt nem igazán venném jó néven.
Gyakori érv az, hogy ha helyesen lélegzünk és bandházunk, akkor úgyis termelődik a belső hő. Ez valóban igaz, izzadtam én meg már 21-22 fokos teremben is. De a kezeim és a lábaim akkor is hidegek maradtak, sőt az izzadság is hidegen rádermedt a bőrömre, ahelyett, hogy jólesően hullott volna alá a jógaszőnyegemre. Én a belső hőt nem szeretem arra pazarolni, hogy a külső hideggel küszködjek, ezért a 30-35 fok közötti gyakorló hőmérsékletet szeretem. Ha plusz pára van, az nagyon jó, mert az ízületek a meleg és nedves minőséget kedvelik, akkor funkcionálnak a legjobban. A nyirkos hideget viszont nem tűrik jól, az amúgy is gyenge vérellátottságú inakban és porcokban ilyenkor szinte semmi sem marad, ami melegen tarthatná őket. Egy jó rheumatoid ízületi gyulladást viszont szépen meg lehet alapozni, és bár ennek a veszélyeit még huszon-harminc évesen nem vesszük annyira komolyan, negyven és ötven fölött már jobban meg fogjuk érezni a köszvényes, reumás fájdalmakat, hideg végtagokat.
Meggyőződésem, hogy a hot jógával ez megelőzhető, és hogy a sérülés is kevesebb, ha melegben gyakorolunk, illetve a regeneráció is teljesebb melegben, mint hidegben. Én világéletemben utáltam fázni, és melegben ugyanúgy tudok lélegezni, mint húsz fokon. Ha tehát valakinek a szív- és keringési rendszere megszokja a fokozott izzadással járó többlet-terhelést, akkor idősebb korában is kellemesen tud majd jógázni, ahelyett, hogy folyamatos ízületi fájdalmakkal kellene küszködnie.
Szóval ha meguntad már, hogy egy hideg pincében jógázz, akkor gyere az Atmába, mindkét stúdiónk a föld felett van, és jó meleg van benne, nem spórolunk a fűtésen! Persze nem akarom leszólni vagy minősíteni bárki másnak a stúdióját, hiszen én is a föld alatt kezdtem, és több éves munkámba került, mire a Vigyázó Ferenc utcából át tudtunk költözni a Kálvin térre, illetve legújabban a Széll Kálmánra.
Több régi tanár tartott még jógaórákat pincékben annó a 80-as években, de ötven felett ők is kezdtek rájönni, hogy nem tesz jót az ízületeiknek a dolog. A föld alatt nem jó jógázni, mégpedig azért, mert a földnek erőteljes magnetikus mezeje van, ami magába szívja a pránát. A hidegben még kevésbé tudjuk befelé gyűjteni a pránát, szemben a biztonságérzetet és az anyaméh melegét adó 30-36 fokkal.
A klasszikus jóga-írásokban is azt olvassuk, hogy a jógasálának a föld felett kell lennie, és ablakkal kell rendelkeznie. Gondolom, nem véletlen, hogy a nyugati kultúrákban a halottakat is a földbe temetik, ezért amíg élünk, jobb, ha a föld felett tartózkodunk. A Himalája barlangjaiban lakó jógikról szóló mítoszok sem teljesen fedik a valóságot, mert egy indiai jógi, még ha be is húzódik egy barlangba az eső és a szél elől éjszakára, a gyakorlását inkább a tűző napon vagy a folyóba merülve végzi el. Sok ilyen jógit láttam én is Indiában. Mivel a Himalájában nem sok rőzse van, így nehezebb szalmakunyhót építeni, ezért is maradt a barlang és a szabadtéri gyakorlás.
Az is igaz, hogy a himalájai jógik nem gyakorolták a hot jógát, legfeljebb nyáron. De ne feledjük, hogy speciális kumbhaka-légzőgyakorlatokat végeztek, amivel a testük hőfokát fenn tudták tartani, és főként pránájámáva és meditációval töltötték az idejüket. A kiterjedt ászana-gyakorlás sokkal természetesebb Dél-Indiában, ahol szinte egész évben 30 fok fölött van a hőmérséklet. Itt az ízületek is jobban hajlanak, jobban kitágulnak, míg a hidegben minden élő szövet összemegy és elveszíti a viztartalmát.
Ha tehát nem tudjuk a testünk hőfokát és anygacseréjét olyan mesteri módon szabályozni, mint a kumbhaka-jógik, akkor érdemesebb fontolóra venni a hot jóga-gyakorlást. Én az Agnit, az Ashtangát, a Vinyásza-jógát is meleg teremben tartom és gyakorlom, és soha nem cserélném le hideg teremre, csak ha nem volna más lehetőségem. Szóval amíg van lehetőségetek, hasznájátok ki ti is, főleg ilyenkor a téli hideg közeledtével jólesik belelazulni az ászanákba a kellemes melegben, és elengedni a méreganyagokat az izzadsággal együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése