Mi már sajnos kezdjük elveszíteni a kapcsolatunkat a földdel, a levegővel, a nappal, az esővel és a széllel. Minél inkább próbáljuk megvédeni magunkat ezektől a külső tényezőktól, klimatizált, fűtött betonrengetegbe menekülve a természet lágy öle helyett, és áruházakban szerezve a csomagolt élelmiszert, ahelyett, hogy a fáról szednénk le és saját kezünkkel vetnénk, aratnánk, amire szükségünk van, annál kevésbé érezzük, hogy mennyire függünk az Anyatermészettől. Ha kegyes, akkor életben maradunk, és lesz mit ennünk, de ha úgy dönt, akkor magával ragad és a testünk visszatér a körforgásba, a lelkünk pedig tovább száll a következő megtestesülésbe.
A technikai forradalom és a globalizáció következtében egyre inkább a pénztől függünk, a bankoktól, a politikusoktól, és a marketingtől, mely meghatározza a szükségleteinket és az életmódunkat, egyáltalán nem az ember jólétét és fejlődését tartva szem előtt, hanem a multicégek mögött megbújó pénzügyi kisebbség érdekeit szolgálja ki. Vagyis még inkább kiszolgáltatottak vagyunk, mint egy fakunyhóban lakó mongol a sztyeppén, vagy egy sivatagban vándorló maszáj.
Boldogabbak sem vagyunk, hiszen sokkal több az aggodalom, a stressz az életünkben, és sohasem vagyunk elégedettek, mindig több kell. Nagyobb lakás, nagyobb kocsi, drága fényképezőgép, amit kattingathatunk, amikor valamelyik egzotikus utunkon mutatnak nekünk néhány, népviseletbe öltözött törzsi tagot. Mindehhez a globalizált, egy kaptafára szabott értékrendhez társul egy erőteljes felsőbbrendűségi érzés, ami még a világ gyarmatosításának időszakában kezdődött. A "felvilágosult" európaiak hajóra szálltak, és gyarmatosították a "civilizálatlan", barbár világot, leigázták a természeti népeket, és kigúnyolták kultúrájukat, vallásukat, hagyományaikat. Az elmúlt pár száz évet ez a következetes gazdasági, politikai, majd kulturális és pszichológiai gyarmatosítás uralta.
Pedig a világ úgy szép, hogy sokszínű, és amikor értékeljük, tiszteletben tartjuk ezt a sokszínűséget, akkor rájövünk, hogy nem az a primitív, akinek az élete nem függ mindenféle kütyüktől és ipari termékektől, hanem az, aki saját magát tartja a legmagasabb rendűnek, és lenézi mások életmódját, értékrendjét.
Az emberiségből azonban nem lehet kipusztítani azt az ösztönt, ami visszevezérli a Természetez, az Őserőhöz, a Forráshoz. Azt látom, hogy a jóga egy remek eszköz ahhoz, hogy visszataláljunk önmagunkhoz, felfedjük belső potenciálunkat, és megtaláljuk a kapcsolatot a Világgal, a valódi, Isten alkotta világgal, és nem azzal a mesterséges plasztik-valósággal, amit a tömegkommunikáció és a fogyasztói társadalom vetít ki a tudatunkba. Mircea Eliade "Jóga" című könyvét olvasom mostanában. Arról ír benne, hogy a jóga az indiai civilizáció különböző korszakain keresztül jelen volt, és bár a gyakorlók mindig valamilyen módon beillesztették az aktuális kulturális-filozófiai közegbe, maga a lényeg, a jóga gyakorlati formája, illetve tapasztalati mivolta semmit sem változott. A jóga ugyanúgy működik a legősibb sámánisztikus kultúrkörökben is, valamint a modern városi ember életében is.
Talán a modern materialisztikus értékrend hatásának tudható be, hogy a mai jóga-gyakorlókat szinte kizárólag az ászana-gyakorlás köti le, és az is akkor, ha minél dinamikusabb és nehezebb, fizikailag megterhelő, alakot formál, izmot épít, fogyaszt, gyógyít, méregtelenít stb. Ez persze egyáltalán nem baj, mert az ember ösztönösen mindig is ahhoz nyúlt a jóga eszköztárából, amire éppen szüksége volt. Ettől még a jóga működik, és fokozatosan közelebb visz az önvalónkhoz, ha elég tudatosak vagyunk, és észrevesszük azokat a finomabb változásokat is, amiket a rendszeres gyakorlás előidéz bennünk.
A természetközeli jógik, sámánok esetében évezredekkel ezelőtt fontosabb szempont volt a misztikus képességek megszerzése és az, hogy ellenállóvá váljanak az időjárás viszontagságaival, az éhezéssel ás a betegségekkel szemben, és így legyőzhetetlen "jógaistenekké" váljanak. Persze Patandszali felhívja a figyelmet arra, hogy a misztikus képességek által megszerzett hatalom is felduzzaszthatja a jógi egóját, és eltérítheti a jóga valódi céljától, a spirituális önmagvalósítástól. Ez azonban egy másik téma, amiről majd a jövő héten beszélünk bővebben.
Egyelőre időzzünk el annál a gondolatnál, hogy a jóga, és a tudatos, természetes táplálkozás, a vegánizmus terjedése egyfajta új "törzsi" civilizáció kibontakozásának az előjele szerintem, ami talán kimentheti a világot a globalizáció és a környezet-pusztítás végzetes spiráljából. Akkor is, ha valós társadalmi erővé válik az ilyen "felébredtekből" álló globális törzs, és akkor is, ha ez a forradalom csak a bensőnkben zajlik le, egyéni szinten, hiszen magunknak kell azzá a változássá válnunk, amit látni szeretnénk a világban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése