"4.32. tatah kritárthánám parináma-krama-szamáptir-gunánám
tatah – így; kritárthánám – a céljukat betöltve; parináma – a változásoknak; krama – folyamat; szamáptih – vége; gunánám – a gunáknak.
Így, miután a gunák
betöltötték a feladatukat, változásaik láncolata véget ér.
Itt a jellemzők felhőjét eloszlató
szamádhi (dharma-mégha-szamádhi) másik eredménye
van leírva. Kezdetben a természet (prakriti) és a tudat
(purusa) közelsége hozza mozgásba az élmény és
felszabadulás kettős funkcióját. A tudat közelsége által
működésbe hozva, prakriti „anya” az átalakulások
látszólag végtelen sorozatát biztosítja a gunákon
keresztül. Az „átalakulás” (parináma) kifejezést itt
azért használjuk, hogy megerősítsük: a világ, bár örök, soha
sincs állandó helyzetben, hanem folyamatos változásban van. Ha a
gunák bármikor abbahagynák a működésüket, a világ nem
dermedne mozdulatlanná, mint egy fénykép, hanem
megnyilvánulatlanná válna. A „megnyilvánulatlan” nem
„nemlétezőt” jelent a jógában, mivel semmi sem válhat
nemlétezővé vagy valótlanná, ami létezik, és semmilyen nem
létező dolog nem válhat soha valósággá.
Amikor a jógi eléri a felszabadulást
a jellemzők felhőjét eloszlató szamádhi által, a gunák
beteljesítették céljukat. Ahogy a Szánkhja-káriká
magyarázza, a prakriti abbahagyja a táncát, amikor látták.
A gunák átalakulásának láncolata nem más, mint a
természet (prakriti) tánca. A prakriti befejezi a
táncát, a gunák visszaáramlanak a forrásukba (a
prakritibe), és a világ visszalendül a megnyilvánultból a
megnyilvánulatlanba, ami a felszabadult jógit illeti. Ez nem
változtatja meg a világ valódiságát, ami létező, de
megnyilvánulatlan marad. Mások számára továbbra is megnyilvánul."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése