"4.27. tacs-csidrésu pratjajántaráni szamszkárébhjah
tacs-csidrésu – az időközökben; pratjajántaráni – más pratjaják; szamszkárébhjah – a szamszkárák által.
Időközönként más gondolatok
merülnek fel, a tudatalatti benyomásainktól függően.
A maradandó diszkriminatív tudás
pontosan az, amit a szavak mondanak, és nem több. Ez azt jelenti,
hogy minden pillanatban képesek vagyunk különbséget tenni az örök
és az átmeneti, a megszínezett és a szeplőtlen, a változó és
az örökké változatlan között. Ez nem azt jelenti, hogy soha nem
fog több ellentmondó gondolat megjelenni az elménkben, azt meg
főleg nem jelenti, hogy sohasem fogunk gondolkodni. Ezt mélyen meg
kell érteni; máskülönben csalódni fogunk, amikor elérjük ezt
az áhított állapotot.
A vivékin (az, aki szert tett a
diszkriminatív tudásra) is fog időről időre az egoitáson
alapuló gondolatokat tapasztalni. Mivel azonban szilárd a
diszkriminatív tudásban, tudni fogja, hogy ezek a gondolatok az
átmeneti, megszínezett és változó kategóriába esnek. Más
szavakkal, nem a természetünkre vonatkoznak, ezért nem
eredményeznek a szenvedés-forrásokon (klésákon) alapuló
tetteket. Az ilyen gondolatok nem képesek szenvedést előidézni a
vivékinben, mert ő elérte a tartós nem-azonosítást az
ilyen gondolatokkal.
Akkor miért van az, hogy még ebben az
állapotban is megéljük az ellentmondó gondolatokat? A
diszkriminatív tudás a szampragjáta, vagyis a tárggyal
rendelkező szamádhi legmagasabb eredménye. E szamádhi
által tanulunk meg mindent a tárgyakról, beleértve az elmét.
Végül megtanuljuk, hogy van valami, ami nem egy tárgy, és nem
érzékelhető. Következtetés által megértjük a különbséget
is a tárgyak és az egyetlen nem-tárgy – az alany (a tudat) –
között. Amit nem kapunk meg itt, az a tudatról szóló közvetlen
tudás, amire csak a tárgy nélküli (aszampragjáta)
szamádhiban tehetünk szert. Az objektív (szampragjáta)
szamádhit, ami idáig vitt bennünket, maggal rendelkező
(szabídzsa) szamádhinak is nevezik. Azért viseli ezt
a nevet, mert a karma, a szenvedés-forrásokon alapuló cselekvés,
és a jövőbeni újjászületés magjai nem pörkölődtek és
semmisültek meg. Mik ezek a magok?
Semmi más, mint a tudatalatti
benyomásaink (szamszkárák) és szenvedés-források
(klésák). Ezek a benyomások végül csak a mag nélküli
(tárgy nélküli) szamádhi állapotában semmisülnek meg.
Mivel a vivékin még nem tapasztalta meg ezt az állapotot
(máskülönben gjánínak, vagyis felszabadultnak neveznénk),
a tudatalatti benyomások még mindig képesek az ellentmondó
gondolatok létrehozására."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése