"4.24. tad-aszankhjéja-vászanábhis-csitramapi parártham szamhatja-káritvát
tat – az; aszankhjéja
– megszámlálhatatlan; vászanábhih – a vászanák
által; csitram – változatos; api –
bár; parártham – a purusa érdekében;
szamhatja-káritvát – mivel együttműködik.
Az elme, amelyet számtalan tudati
feltételekhez kötöttség színez meg, mások céljából létezik,
mivel együttműködik.
Az alapgondolat itt az, hogy minden,
ami egy teljes egész, a saját céljából létezik. A tudatot nem
lehet kisebb részekre felosztani, és nem alkotóelemekből áll
össze. Ezen okból kifolyólag a célja csupán önmaga. Az olyan
tárgyak, mint a házak és hidak darabokból állnak össze, és
külső cselekvők céljait szolgálják – azokét az emberekét,
akik használják őket.
A világ is tárgyakból áll,
amelyeket elemek és atomok alkotnak. Ezért, a jógikus filozófia
szerint, valaki más céljai érdekében kell léteznie. A 2.21-es
szútra azt állítja, hogy a világ csak a tudat céljából
létezik. Amikor az elmére tekintünk, amelyet az egész evolúciós
múltunk megszínez, az a benyomás alakul ki bennünk, hogy csak a
saját céljából létezik. Ez tükröződik abban az elképzelésben,
hogy a célunk a túlélés, egyénileg és fajként is. A jóga
szerint azonban, az elme – mint minden, ami alkotóelemekből áll,
és aminek a létezése más elemektől függ – csak mások célja
érdekében létezik. egy olyan képződmény, ami a manaszból
(a gondolkodás elve), buddhiból (intellektus) és
ahankárából (egó) áll.
Mindhárom alkotóelem saját maga
három gunából áll: szattva, radzsasz és
tamasz.
Az elme szintén nem tud függetlenül
cselekedni vagy létezni. Önmagában nem képes semmilyen
következtetésre jutni, hanem másokkal együttműködve kell
cselekednie ahhoz, hogy a felfogás (látás) folyamata megtörténjen.
Hozzá kell tennünk az érzékszerveket, a külső tárgyakat, és a
tudatosságot is az elméhez, hogy létrejöjjön az élmény. Mivel
megállapítottuk, hogy az elme egy összetett képződmény, most
már tudjuk, hogy egy külső elv érdekében cselekszik, ami a
tudat."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése