Happy Ashtanga

Befejeződött a négy napos Ashtanga oktatói képzés Manju Joissal. Kaptunk szép jegyzetet is, amiben benne van a vinyásza számolás, meg az igazítások is lefényképezve. Ja és diplomát, hogy elvégeztük az oktatói tanfolyamot. Nekem az jött le az egészből, mint ami múltkor is, csak talán még jobban: hogy Manju egy boldog ember, és úgy tanítja a jógát, pránájámát, a mantra-éneklést is, hogy elősegítse a boldogságunkat. Ha túlerőlködjük a dolgot, és belevisszük a nyugati bűntudatot, megfelelési kényszert, teljesítményhajszolást, akkor pontosan a lényegéről maradunk le a dolognak, és a boldogságunk helyett a szenvedésünket és a sérüléseink számát fogjuk növelni, ahelyett, hogy kibogoznánk néhány csomót az életünkben és a tudatunkban.

A tegnapelőtti beszámolót félkómásan írtam, mert bár a reggeli Mysore és utána két-három óra igazítás meg mantra-chanting nem tűnik olyan soknak, mégis kiszívta valahogy az energiánkat, és az esti órák megtartásával együtt azért nem sok minden másra jutott időm mellette. 

Ma megpróbálok egy kicsit értelmesebb blogot írni, és egy kicsit átadni a hangulatot, ami szerintem mind a húsz résztvevőnek nagyon bejött. Én is amondó vagyok, hogy nem kell Indiába menni azért, hogy az ember autentikus Ashtangát tanuljon, főleg, ha ilyen oktatók érkeznek Magyarországra. Semmi sallang, semmi fölösleges hajcihő nem volt. Nem kellett leborulni Manju előtt gyakorlás után és megfogni a lábát, csillogó szemekkel áldásért könyörögve. Bár minden további nélkül megtettem volna, ő ezt nem várta el, ehelyett javított, masszírozott, Thai masszázs-fogásokat mutatott be, és poénkodott. 

Csütörtökön, bár telihold volt, mi ezzel nem nagyon foglalkoztunk, és lenyomtunk egy vezetett első sorozatot Manju irányítása alatt. A második sorozat pózait is belevette, egészen a hátrahajlítások végéig, ahol egy páros gyakorlat volt, a szúpta-vadzsrászana. Utána a híd volt és a levezető gyakorlatok. Fel is vettem az egészet, sőt minden nap felvettem a mantra-éneklést és a beszélgetést, úgyhogy a "Letöltések" oldalon majd hamarosan elérhetők lesznek a felvételek. Az egész vezetett óra 1 óra 16 percig tartott. A szünet után átvettük az igazításokat az upavista kónászanáig. Mutatott néhány nyak- és felső hát-kirecsegtető mozdulatot is, amik nagy sikert arattak.A beszélgetés során elmondta, hogy öt évvel ezelőtt szívrohama volt, és hogy pránájámával mentette meg a saját életét, amit majd nekünk is megtanít.

Pénteken ismét Mysore gyakorlás volt, és én már nagyon ki akartam próbálni a kettes sorozatot, mert a héten eleget toltam már az egyest. Végig is csináltam többedmagammal, miközben Manju lelkesen pakolgatta a lábamat a nyakam mögé. Most azért jelentősen jobban ment a gyakorlás, mint tegnap teliholdkor, valahogy kiürült a víz a szöveteimből. A szünet után végigvettük az igazításokat a dropbackig, meg még néhány Thai masszázs-mozdulatot is mutatott Manju. A gyakorlás után pránájámát tanított, megtanította az életmentő Nádí-sódhana pránájámát, valamint a Sítalít és a Sítkárít. Azt mondta, hogy napi tíz perc pránájáma-gyakorlás az ászanák után nagyon hasznos. Ha az ember még hozzáteszi a tíz perc mantra-éneklést is, akkor egy másfél órás Mysore gyakorlással és relaxációval együtt két óra alatt megvan vele. 

Holnap reggel 9-kor fog Manju vezetett órát tartani a Jógafesztiválon, aki szeretne beférni, annak időben kell érkeznie. vasárnap reggel ismét lesz Mysore gyakorlás a Mandala Gerincjóga központban, utána pedig második sorozat-workshop, még ki lehet használni a lehetőséget!