Mivel a vinyásza erőteljesen igénybe veszi a csukót és a vállat is, az ashtangásoknak kötelező jelleggel előírnám a csuklóerősítést és a vállnyitást is a gyakorlás mellé. Persze sok mindenkinek a könyöke is túlterhelődik, de az egy olyan ízület, amit nem kell nyújtani, és ha a csuklót, a vállat meg a karokat megfelelően megerősítetted, akkor a könyöködet sem fogod túlterhelni és nem fog begyulladni. A vállnyitásról már írtam korábban, úgyhogy most a csukló erősítésére fogok néhány gyakorlatot javasolni.
A csaturangában, az előre- és hátraugrásoknál, a kézenállásokban és a kartámaszokban ugyanis a testsúlyunk java részét, vagy az egészet a tenyerünkön tartjuk, ráadásul sokszor az egyensúly megtartása érdekében a vállat a csukló elé eresztjük, ami még inkább terheli az ízületet és az alkar izmait.
Ha szeretnénk egy ízületet megerősíteni és tehermentesíteni az ízületi szalagokat, azt úgy érhetjük el, ha fokozatosan növekvő terhelésnek tesszük ki az ízületet körülvevő izmokat, jelen esetben a kézfej és az alkar izmait. Ezeket statikus és dinamikus gyakorlatokkal is edzhetjük.
1. Bemelegítés: Lassan mozgassuk a két kézfejünket az ízületi taromány maximális határáig a kézhát és a tenyét irányába. Amikor a kézhát felé feszítünk, tárjuk szét az ujjakat teljes erőből, amikor pedig a tenyértő felé hajlítjuk, akkor szorítsuk össze az ujjvégeket. Ez nagyon fárasztó tud lenni, ha teljes erőből és lassan végezzük. Minimum tíz ismétlést végezzünk a dinamikus gyakorlatok mindegyikéből. Az alkarok maradjanak párhuzamosan. A második bemelegítő gyakorlatnál a tenyérél és a hüvelykujj felé hajlítsuk a kézfejet maximumig. A harmadik bemelegítő gyakorlat a lassú körözés csak a kézfejekkel, maximális tartományban, mindkét irányba tizet.
2. Alap nyújtó gyakorlat: Kulcsoljuk össze a két kezünk behajlított ujjait, és húzzuk erőteljesen a könyököket ellentétes irányba. Az alkarok egy vízszintes vonalon fognak elhelyezkedni. Ezek izometriás gyakorlatok, vagyis, minél erősebben feszítjük az izmokat, annál nagyobb terhelést tudunk adni rájuk, a határ a csillagos ég!
3. Támaszkodó gyakorlatok: Ha problémáink vannak a csaturangával (fekvőtámasz) és a deszkapózzal, illetve ha nagyon gyenge a csuklónk, akkor ezen pózok statikus kitartásával is kezdhetjük a csuklók erősítését. Ha már több, mint két percig ki tudjuk tartani, akkor növelhetjük a terhelést, például a lábat magasabbra feltámasztva, vagy L-kézenállásban a falra téve a talpat (kar és törzs függőleges, lábak vízszintesek). Ez utóbbinál a testsúly jó nyolcvan százalékát már a tenyerünkön tartjuk. A teljes kézenállás a falnál, illetve az egykezes kézenállás a statikus tenyér-gyakorlat csúcsa. Fontos, hogy a teljes tenyér és az ujjtövek is a talajba legyenek nyomva, ne csak a tenyértövek.
4. Támaszkodás, illetve fekvőtámasz ujjhegyeken: Egy másik gyakorlat az alkar izmainak aktiválására az, ha az előző gyakorlatokat nem a teljes tenyéren, hanem csak az ujjhegyeken végezzük. Eleinte kezdhetjük akár könnyített fekvőtámasszal: a térdünkkel támaszkodjunk a talajon. Utána haladhatunk a haladóbb verziók felé az előzőek szerint.
5. A csukló visszafeszítése. Az előző fekvőtámasz-progressziót végezhetjük úgy is, hogy az egyik vagy később mindkét kézfejünket a kézháttal lefelé támasztjuk a talajra. Kezdjük egy felfordított kézfejjel térdelésben, majd lassan haladjunk a nehezebb kitartások felé. Természetesen mindezeket a gyakorlatokat dinamikusan is végezhetjük, ha a felsőtestünket is szeretnénk erősíteni közben.
6. A csukló hiperextendálása. A legtöbb ember számára az a természetes, hogy ha a kézfej és az alkar 90 fokot zár be egy kartámasz közben. Ha viszont előre néző ujjakkal a vállunkat a tenyerek elé toljuk (amit sok póz és vinyásza megkíván), azt már túlfeszítésnek érezzük. Éppen ezért ezt a végpozíciót is gyakorolni kell. Kezdhetjük sima deszkapózzal. Vigyük a két tenyerünket a csípők felé, és engedjük előre a vállakat, miközben az ujjak előrenéznek. A könyököt tartsuk nyújtva. Kásőbb vállmagasságban feltámasztott lábakkal is gyakorolhatjuk, sőt, fekvőtámaszt is végezhetünk benne. Kifelé fordított tenyérrel is gyakorolhatjuk, így a csukló oldalra hajlítása fejlődik. Ha az ujjakat a lábunk felé fordítjuk, akkor az alkar erősödik ugyan, de a csuklót nem feszítjük ki tólzottan. Ettől eltekintve mindhárom kézfej-pozíció hasznos, és fekvőtámaszozhatunk isebben a pseudo-planché pozícióban. Nagyon haladó szintű gyakorlók képesek a láb alátámasztása nélkül megtartani a testüket a levegőben ezzel a kéztartással (planché, lásd a képen).
7. Lógás: a támasztó gyakorlatok tömkelege után érdemes egy kontragyakorlatot is végezni, mégpedig a lógást. Ehhez kell egy bordásfal vagy bármilyen rúd, ajtó stb. amin lógni tudunk. Eleinte, ha még nem vagyunk képesek sokáig tartani a teljes testsúlyunkat a levegőben lógva, lóghatunk alacsonyabban is, a sarkakkal a földön támaszkodva (nyújtva van a térd, és csípőben hajlítunk). A lógásból is törekedjünk két percre. Utána elkezdhetünk kijönni az egyik kézre, úgy, hogy a másik kezünkkel fokozatosan elengedjük a rudat, minél kevesebb ujjal kapaszkodva, vagy egy átvetett törülközőt fogva könnyedén. Ilyenkor fokozatosan átvisszük a testsúlyt az aktívan kapaszkodó kézre. Még haladóbb szinten az egykezes lógásnál is minél kevesebb ujjat használjunk (de ne csak az első kettővel gyakoroljunk, mert a többi ínt is erősíteni kell).
8. Marokerősítés: Az előző gyakorlatnál általában azt fogjuk érezni, hogy a fogásunk elenged egy idő múlva, ahogy az alkar izmai elfáradnak. Ezt napközben is erősíthetjük egy vastag gumikarika vagy rugós marokerősítő nyomogatásával, de egy sima teniszlabdát is markolászhatunk.
9. Lenyújtás. A gyakorlás végén az egyik kezünkkel nyújtsuk le minden mozgási irányba a másik kézfejet. Sikeres, és sérülésmentes gyakorlást kívánok mindenkinek! És ne feledjétek, fő a fokozatosság és a türelem! Attól sem kell félni, hogy ezektől a gyakorlatoktól olyan lesz az alkarotok, mint Popeye-nek, viszont egy jó határozott kézfogásra képesek lesztek, az biztos! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése