"4.9. désa-kála-vjavahitánámapjánantarjam szmriti-szamszkárajór-éka-rúpatvát
dzsáti – a születés típusa; désa – hely; kála – idő; vjavahitánám – elkülönült; api – még; anantarjam – sorrend; szmriti-szamszkárajóh – a memória és a benyomások által; éka-rúpatvát – a forma azonossága miatt.
A memória és a tudatalatti benyomások közötti kapcsolat akkor is létezik, ha a születés, idő és tér elkülöníti őket.
A feltételekhez kötöttség a karmikus tárházból (karmásaja) jön létre, és tudatalatti benyomásokból (szamszkárákból) áll. A kettő megerősíti egymást. A memória, H. Aranja szerint a tudatalatti benyomások „kognitív transzformációja”, vagy „újra-tudatosítása”. A memória csakis a szamszkára miatt létezik. A tudatalatti benyomás elősegíti a hozzá kapcsolódó emlékek létrejöttét, ami több, ugyanabba az irányba vezető benyomáshoz vezet. Ha valaki erőszakosan nevelkedett, akkor olyan tudatalatti hajlam jön létre benne, hogy az erőszakot normálisnak fogja tekinteni, és az erőszak emlékeit fogja létrehozni. Mindkettő elősegíti a későbbi erőszakos tetteket, mint például a saját gyerekeinek bántalmazását, ez pedig több tudatalatti benyomást és emléket hoz létre.
Ha egy feltételekhez kötöttséget (vászanát) raktározunk, de jelenlegi életünkben nem aktív, akkor karmikus tárháznak (karmásaja) nevezzük. Ez azt jelenti, hogy várja, mire megérik. Lehet, hogy több életen keresztül gyűjtünk olyan benyomásokat, amelyek erőszakos embert hoznak létre. Még ha minden egyes életben békeszerető, erényes emberek vagyunk, mindig jelen lesz az erőszak rejtett üledéke. Ez az üledék fokozatosan felhalmozódik a karmikus tárházban, és erőre tesz szert. Idővel meghozza gyümölcsét, és akkor az ilyen megtestesüléshez kapcsolódó összes üledék hirtelen a felszínre tör és megnyilvánul, akkor is, ha sok életen keresztül, sok különböző helyen, akár még különböző történelmi korokban is tettünk rájuk szert.
Az, hogy most jó helyzetben vagyunk, nem jelenti azt, hogy a következő életünkben is arra számíthatunk. Lehet, hogy ebben az életünkben minden érdemünket felhasználtuk, és a következő pillanatban alacsonyabb születések várnak ránk. Hasonlóképpen, ha látunk valakit, akit nyomorultnak tekintünk, lehet, hogy most értek éppen a rossz korszakuk végére, és a következő életükben nagy szentként fognak megszületni. Van egy ismert indiai népmese, ami ennek a dinamikáját mutatja be. Egy szent egy prostituálttal szemben lakott. Megfigyelte, hogy a prostituáltat minden nap sok férfi látogatja meg, és nagyon megvetette ezért. Annyira elmerült az undorban, hogy sokszor még meditálni is a nehezére esett. A prostituált viszont megfigyelte a szentet, és nagy örömét lelte benne. Amikor csak tudta, nézte, és világítótorony volt máskülönben sivár életében.
Amikor a szent meghalt, akkor a közösség minden tagja összejött, és nagy szertartást rendeztek, mivel mindenki nagyra tartotta. Amikor a prostituált meghalt, akkor senki nem jött el, mert senki nem akarta, hogy bármi köze is legyen hozzá. Amikor eljött az ideje, hogy a szent újraszülessen, akkor elszörnyedve tudta meg, hogy prostituáltként kell megszületnie. Szentként leélt életében nem csak kimerítette az előző jámbor karmáját, hanem az elméjében a prostituált folyamatos gyűlölete által olyan tudatalatti benyomásokat (szamszkárákat) hozott létre, amelyek miatt következő életében prostituáltként kellett megszületnie.
A prostituált szentként született újjá. Mivel mindig a szenten meditált, olyan feltételekhez kötöttséget (vászanát) hozott létre, amely által következő életében szent lett. Ez a történet megmutatja, hogy még ha most jó helyzetben vagyunk is, ez nem azt jelenti, hogy ez folytatódni fog a jövőben. Nincs értelme a babérjainkon ülni. És azokat sem kell elítélnünk, akik jelenleg látszólag kevésbé előnyös helyzetben vannak. Ez hamar megváltozhat.
A szútra azt az érvelést folytatja, hogy a jó karma felhalmozása által sohasem szabadulhatunk fel. Csupán élvezetes pillanatokat képes létrehozni, amelyek bármikor savanyúra fordulhatnak. Martin Luther King és Mahatma Gandhi vélhetőleg a huszadik század legnagyobb vízionáriusai és jótevői voltak. Ennek ellenére erőszakos halált haltak. A feltételekhez kötött létezés óceánjában az egyik hullám felemelhet, míg a következő pillanatban a következő hullám lecsap. Mivel a múlt karmáink rejtve vannak, sohasem tudhatjuk, hogy a következő pillanatban mi vár ránk. Ezen okok miatt kell feladnunk minden ragaszkodásunkat a tetteinkhez. A tetteket a Bhagavad-gítá szerint minden esetben a prakriti hajtja végre. Ha megvalósítjuk önmagunkat, mint a tudatot, akkor mentesülünk minden jövőbeni karmától, legyen az fehér, fekete vagy kevert."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése