A valóság kategóriái: a monizmus

Elérkezett a filozófia ideje! Tudom, hogy nem feltétlenül a legnépszerűbb téma, mégis voltak páran, akik kérték, hogy írjak róla, így hát összeszedem gondolataimat a témával kapcsolatban. Bocsássatok meg előre, ha valamely állításomban tárgyi tévedés lesz esetleg, bár igyekszem ezt elkerülni. Minden esetre lehet majd kommentelni a bejegyzés után, a filozófiáról szerintem még mindig érdemesebb vitatkozni, mint például a fociról vagy a politikáról.

Az alapkérdést a következőképpen tehetnénk fel: hogyan viszonyul a jóga (vagyis a szánkhja, az ind elemtan) filozófiája a valósághoz? Mik a valóság és a létezés kategóriái, és hogyan tekintenek ezekre más filozófiai rendszerek?

Nos, kezdjük azzal a kiindulási ponttal, hogy a legtöbb filozófiai vagy vallási-spirituális rendszer három elv kölcsönös viszonyát vizsgálja: az Egyén, az Abszolút és a Világ. A megközelítéseket tulajdonképpen két csoportra oszthatjuk: a monista és a dualista megközelítésekre. A monista (egy elvet elismerő) rendszerek szerint a három elv közül csak egy a valóságos, a másik kettő pedig annak az egynek a terméke vagy a függeléke. A monista rendszerek közül kettőt, illetve hármat emelnék ki:

1. Materializmus: ez a modern kor legelterjedtebb "vallása", fő bizonyítási eszköze a tudomány, vagyis az érzékszervek által felfogható valóság mérése, manipulálása különböző kísérletekkel, illetve a hipotézisek gyártása, melyek logikai és ismeret-elméleti fejtegetéseken alapulnak. Ezeket a bizonyítási, illetve tudásszerzési módszereket a védikus filozófia is elismeri (pratyaksa - "ami a szemmel elérhető" és anumána - "ami az elmével követhető"). A materializmus (vagy nevezhetjük ateizmusnak is) az anyag létezését öröktől (vagy az idők kezdetétől) fogva elfogadja, és minden jelenséget a világon belül (beleértve az élőlények tudati megnyilvánulásait és az általuk alkotott istenképeket vagy vallásokat is) az anyag elemi részecskéinek differenciálódása és kombinálása eredményének tekint.

2. Advaita filozófia: Az Advaita filozófia a Védánta nevű ind filozófiai iskola egyik ágazata. Egyetlen létező valóságnak a Brahmant, vagyis a tulajdonságok és megkülönböztetés nélküli Abszolút Tudatot tekinti. E filozófia első sorban az Upanisadok és a Védánta-szútra kiejelentéseire alapul, és bár felruházza a Brahmant bizonyos tulajdonságokkal (például szat - öröklét, csit - teljes tudás és ánanda - gyönyör), mégis úgy tekint rá, hogy az antropomorf istenképek, illetve a tudatosság egyéniségekre elkülönölt felfogása, mellyel közönséges tudatállapotunkban rendelkezünk, csupán a Brahman eltorzulása, és illuzórikus (nem valóságos) állapotnak tekintik, melyből a spirituális úton haladó gyakorló felébred, mint egy álomból, és eléri a kaivalját. Vagyis az egység, a felszabadulás, a Brahmanba olvadás állapotát. Hasonlóképpen az anyagi világot is ezen illuzórikus álom részének tekintik, melynek nincs valóságos alapja, csupán a képzelődésünk szüleménye. Így tehát az Advaita szerint csak a Brahman létezik, és az Egyén, bár azonos vele, ezen azonosságát fel kell ismernie, és meg kell szüntetnie elkülönült lézetését. A Világot viszont teljesen illuzórikusnak és képzeletbelinek tekintik.

3. Buddhista idealizmus (nihilizmus): bár az eddig felsorolt két irányzat egy-egy elvet fogadott el csak valóságosnak (a materializmus az anyagot, az advaita a Brahmant), a nihilizmus még egy fokkal tovább viszi és abszolútizálja a nem-létezés fogalmát, mit sem törődve azzal, hogy egy negáció mindig egy valós elvtől vagy alaptól való elvonatkoztatást, annak tagadását jelenti. A budhhista idealizmus szerint sem az Egyén, sem az Abszolút, sem a Világ nem rendelkezik valóságos létezéssel. Minden létezés csupán az elme illúziójának terméke, és a cél az, hogy ezt az illúziót megszüntessük, és elérjük a súnjatá, vagyis nem-lét állapotát. A buddhizmus szerint minden létezés szenvedés, ezért a létezést meg kell szüntetni, amit ez a rendszer megvalósíthatónak is tekint, hiszen a három elv közül egyiket sem tekinti öröklétűnek. A buddhista tanok szerint egyéni létezésünk az illúzió terméke, beleértve a Világot, mely csak az elménkben jön létre, illetve az Abszolútat, vagy Istent, mely szintén az elménk terméke csupán.

Mielőtt a cikk következő részében rátérnék majd a dualista szemléletmód részletezésére, egy gyakorlati szemponttal zárnám le a mai fejtegetést: bármely modellt is tekintjük érvényesnek a három közül, a hétköznapi életünkben mégis szembesülnünk kell mindhárom elv valamilyen szintű valóságosságával. Vegyük alapul például a materializmust. Mivel szerintük csak az anyagi világ létezik, az egyén kapcsolata a világgal a legfontosabb, hiszen itt próbál boldogulni, több-kevesebb sikerrel. 

Nem hagyhatja figyelmen kívbül az anyagi világ változó természetét, és azt, hogy nem ő az irányíóő, hiszen a dolgok nem mindig az elképzelései szerint alakulnak. Sőt, Istent sem hagyhatja ki az egyenletből, még akkor sem, ha nem hisz benne. Hiszen emberek milliárdjai követnek különböző vallásokat a földön, és ez meghatározza az értékrendjüket, az ekölcsüket, a választásaikat, az életmódjukat. Isten nevében ölnek vagy éppen védik meg az életet, Isten törvényei szerint dolgoznak, pihennek, szórakoznak, esznek, alszanak, szaporodnak és költik a pénzüket, ez pedig azokra is befolyással van, akik nem hisznek Istenben. És ugyanezt a gondolatmenetet levezethetnénk a másik két esetben is. A különbség csupán abban lesz, hogy milyen célokat tűz ki magának az adott filozófia híve, illetve hogyan viszonyul a valóság különböző kategóriáihoz. Tehát ebből a szempontból az illúzió is létező és valóságos dolog, hiszen befolyásolja az életünket, a döntéseinket. Folyt. köv. :-)