A prána és a légzés

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"A pránájáma és a belső, vagy finom légzés anatómiája

A finom légzés anatómiája a prána anatómiája – vagyis annak áramlása a nádík rendszerében, és kapcsolata a légzéssel. A pránájáma pedig, ennek megfelelően – a prána áramlásának manipulációja, mely a légzőgyakorlatok kiterjedt rendszeréből áll.

Több kontextusban is találkozunk a prána kifejezéssel, és minden kontextusban egy kicsit más a jelentése. Egyes jóga-írások azt az utasítást adják, hogy szívjuk be a pránát a jobb orrlyukon keresztül, és fújjuk ki a balon keresztül. Ebben az esetben a prána egyszerűen a légzést jelenti. Olyan idézeteket is találhatunk, amelyek azt javasolják, hogy irányítsuk a pránát a titokzatos szusumnába, a központi energiavezetékbe. Ebben az esetben a prána kifejezés a finom életerőre vonatkozik. És ez a szó legáltalánosabban alkalmazott jelentése. Olyan idézeteket is találunk, melyek azt mondják, hogy a pránát és apánát össze kell vegyíteni a köldöknél. Ilyen esetekben a prána (ugyanúgy, mint az apána), a tíz életlevegő (váju) egyikére vonatkozik, melyek önmagukban a szélesebb értelemben vett életerő, a prána alváltozatai. Tartsuk emlékezetünkben ezeket a különböző jelentéseket, amikor a prána kifejezéssel találkozunk.

A prána kifejezés elválaszthatatlanul összefonódik a pránájámával. A pránájáma gyakorlása három lényeges hatással van a finom légzésre, és azon keresztül az elmére és a fizikai testre. A pránájáma visszavonja a pránát a testbe, kiegyensúlyozza a prána áramlását a nádík rendszerében, és lehetővé teszi a prána belépését a központi energiacsatornába. Egymás után sorban megvizsgáljuk ezeket a hatásokat.

A Jóga-jágjavalkja szerint egy képzetlen személyben a prána szét van szóródva, és ezért tizenkét angula (hüvelyk) távolságra terül szét a fizikai test határain túlra. Ha a pránánk ilyen állapotban van, akkor valószínűleg nem tudunk összpontosítani, nincs szilárd alapunk, és szétszórtak vagyunk. Nehezen fogunk tudni koncentrálni, hajlamosak leszünk fölösleges törekvésekre fecsérelni az energiánkat, és nem tudjuk az elménket elegendő ideig koncentrálni egy problémára ahhoz, hogy eljussunk a megfelelő megoldáshoz. Ha ez a helyzet, akkor a pránájáma gyakorlása által vissza tudjuk irányítani a pránát a testünkbe. A pránájámának ezt az első hatását könnyedé felfedezhetjük: az a személy, aki eddig szétszórt volt és mindenfelé irányult a figyelme, most önmagában nyugszik, nyugodt és magabiztos.

A pránájáma második eredménye a prána kiegyensúlyozása a hold- és a nap-nádík rendszere között. (A lunáris és szoláris nádít valamennyire a paraszimpatikus és szimpatikus idegrendszerhez hasonlíthatjuk. Ha azonban ilyen párhuzamokat vonunk, akkor mindig emlékeznünk kell arra, hogy a parányi nádík a finom fizikai test részét képezik, míg a szabad szemmel is látható idegek a durva fizikai test részei. A hasonlóság csupán a funkciót tekintve állja meg a helyét, és nem strukturálisan.)

Az átlagember esetében a prána a két energiavezeték között oszcillál; de az is megtörténhet, hogy jobbára az egyik nádíban reked meg. Ha a szoláris nádíban teng túl a prána, akkor az elménk hajlamos lesz arra, hogy egy állásponthoz ragaszkodjon, és minden mást helytelennek tekint. Ennek következtében nagyon önfejűnek tűnhetünk, és csőlátással éljük meg az életünket. Ha a lunáris nádíban teng túl a prána, akkor az elme hajlamos lesz minden helyzetben látni az igazságot, és a kritikai érzék hiányában képtelenek leszünk felelősséggel cselekedni. Céltalanná válunk, mint egy dióhéj, amely a viharos tenger hullámain hánykolódik.

Mindkét állapot annak a számos akadálynak a megnyilvánulásához vezet, amelyeket Patandzsali felsorol, mint a csökönyösség, kétely, hamis nézetek, és a képtelenség a kívánt állapot elérésére és megtartására. A makacsságot a szoláris nádíban túltengő prána okozza. A kétséget a lunáris nádíban túltengő prána eredményezi. A hamis nézeteket a szoláris nádíban felgyülemlő túlzott prána okozhatja, amely azt eredményezheti, hogy csökönyösen ragaszkodunk egy értelmetlen állásponthoz; azonban a lunáris nádíban felgyűlt prána is okozhatja, amely azt eredményezi, hogy képtelenek vagyunk elutasítani egy helytelen álláspontot. A képtelenség arra, hogy elérjünk vagy megtartsunk egy kívánt állapotot egyaránt a szoláris nádíban található túl kevés prána okozza.

A pránájáma egyenletessé teszi a prána eloszlását a nádík rendszerének két aspektusa között. Ez pedig megszabadít az elme szélsőségeitől, és elhárít számos akadályt a jóga útján. A nádík kiegyensúlyozása ugyancsak felkészít a pránájáma harmadik és legfontosabb eredményére, az elme felfüggesztésére."