"A nádík megtisztításának alternatív módja
Bár
nem lehetetlenség, hogy egy olyan gyakorló, aki az ötvenes éveiben
kezd bele a jóga gyakorlásába, eljusson a második sorozat végéig,
általában nehezére fog esni. Egy gyakorló haladását egy
betegség vagy rendellenesség is hátráltathatja. Ez ilyen esetekre
való tekintettel a tradicionális tanárok, mint például T.
krishnamacharya, egy előkészítő pránájáma módszert
oktattak,melynek hatása hasonló a második sorozatéhoz, és ezért
ugyanígy nádí-sódhanának nevezik. Előkészítő
módszerként a nádí-sódhanát mindenféle
légzésvisszatartás nélkül gyakorolják, a belégzéseket és
kilégzéseket pedig olyan hosszúságig végzik, ami egyáltalán
nem eredményez erőlködést a gyakorló részéről. A nádík
megtisztítása érdekében minden nap minimum tizenöt percig kell
végezni, három hónapon keresztül. Nem adja viszont ugyanazt a
hasznot a fizikai test számára, mint a második sorozat végzése.
Hasonlóképpen,
az Ashtanga-jóga első sorozatának dósa-harmonizáló
és méregtelenítő hatását is elérhetjük bizonyos mértékig a
Hatha-jóga Pradípikában leírt hat krijá
(satkarma), vagyis a Dhauti, Baszti, Neti, Trátaka, Nauli
és Kapálabháti végzése által. Ezek az opciók további
példák arra az elvre, hogy nincs egy olyan gyakorlás, ami
mindenkinek megfelelő, hanem a gyakorlás formájának kell
összhangban lennie a gyakorló alkalmasságával (adhikára)
vagy az általa elért szinttel (bhúmika).
A
légzés a második sorozat végzése közben
A
második sorozat pózainak végzése közben az uddzsájí pránájáma
légzésmódszerét kell alkalmazni, ami „a légzés győzedelmes
meghosszabbítását” jelenti. Az uddzsájíhoz némileg
össze kell szorítani a gégefőnket, vagyis a légcső felső
végét, amit azáltal érünk el, hogy részlegesen rázárjuk a
gégét. A leszűkített gége által elnyújtjuk a légzést, és
finom sziszegő hangot hozunk létre, melyre az egész gyakorlás
során koncentrálunk.
Amikor
így lélegzünk, figyeljünk oda, hogy ne korlátozzuk a rekeszizom
mozgását. A hasfal behúzása helyett tartsuk aktív, megfeszített
állapotban. A hasfal behúzása abból áll, hogy részletesen
felszívjuk a hasüreg szerveit a mellkasba, és ez a mozdulat,
amikor mozgással együtt végezzük, a rekeszizom megfeszüléséhez
vezet, annak különböző egészségügyi kockázataival egyetemben.
A hasfal megtartását azonban úgy érhetjük el, hogy megfeszítjük
a haránt hasizom alsó szakaszát, és közben ellazítva tartjuk a
felsőt. A haránt hasizom felső részét el kell különíteni az
alsótól, mert a felső része összefüggésben van a
rekeszizommal, és ezért ha megfeszítjük, mint ahogyan sok nem
kellően kifinomult Ashtanga-jógi teszi, akkor a rekeszizom
is feszültebb lesz. A hasfal köldök feletti területét tartsuk
puhán, a köldök alattit pedig megfeszítve, hogy a hasfal alsó
része úgy szolgáljon, mint a súlyemelők öve."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése