"4.10. tászám-anáditvam csásisó nitjatvát
tászám – azoknak; anáditvam – kezdet nélküliség; csa – és; ásisah – az élni akarásnak; nitjatvát – az állandóság által.
Ezek a szamszkárák és emlékek kezdet nélküliek, mivel a vágyak kezdet nélküliek.
Minden élőlényben ott a vágy a saját létezésének folytonossá tételére. Mivel ez a vágy minden élőlényben ott van, örök és nem teremtett tudatalatti tendenciáknak (vászanáknak) köszönhető. Ma ezt kollektív tudatalattinak neveznénk. Ezek a nem teremtett vászanák ahhoz a következtetéshez vezetnek bennünket, hogy az elme (csitta) önmagában nem teremtett és mindent átható. Ez a megértés ellentétes a Védánta nézetével, amely szerint a szamszkárák és az elme csupán az illúziónak a valódira (tudatra) történő hibás kivetítéséből jönnek létre. ha megvalósítjuk, hogy a kígyó igazából csak egy kötél, akkor a kígyó hibás elképzelésének vége szakad. így tűnik el a tudatalatti elme és a világ a Védánta szerint, amikor a valódi lényeget (a Brahmant) megvalósítjuk.
Ez az oka annak, hogy a védántistáknak nehezükre esik helyesen interpretálni a jógát. Egyes, sokat publikált védántisták sok kárt tettek a jóga helytelen bemutatásával, maikor azt tanították, hogy „meg kell fékezni minden gondolatot”, „ki kell iktatni az érzékeket”, „meg kell ölni az érzékeket”, „meg kell ölni az elmét”, „meg kell szüntetni az egót” vagy „meg kell ölni a gazember egót”. Ezek az ötletek esetleg működhetnek a Védánta kontextusában, de ha átvisszük a jógára, akkor egy ezoterikus önmegsemmisítő kultusz benyomását keltik, és valóban egyesek ezt hiszik a jógáról. A jógában a világot valóságosnak tekintjük, az elmét és az egót pedig öröknek. Semmi rossz nincs ebben a három dologban, de ha fel akarunk szabadulni, akkor nem szabad azonosítani magunkat velük. Csak akkor tudjuk felismerni, hogy mi magunk, a tudat örökké szabadok vagyunk. Nem kell semmit kiiktatni, megölni, megszüntetni, sőt, igazából az erre tett törekvések csak növelik az egoitást.
Mivel az elmét, az egót és a világot valóságosnak, kezdet nélkülinek és teremtetlennek tekintjük, nem az elmét magát szüntetjük meg, hanem a mázát, ami hullámzásból (vritti) áll. Ami nem valóságos a jógában, az egyfelől a tudat, másfelől a prakriti kiterjedései – a világ, az elme, stb. - hibás összekeveredése. Ez a hibás keveredés vagy hamis azonosulás (szamjóga) akkor ér véget, amikor a vrittik elülnek, és az elme elcsendesedik. Akkor a tudat önmagában nyugszik."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése