"4.15. vasztu-számjé csitta-bhédát-tajór-vibhaktah pantháh
vasztu-számjé – a tárgy azonossága által; csitta-bhédát – az elme különbözősége által; tajóh – e kettőnek; vibhaktah – különálló; pantháh – a megnyilvánulás útja.
Ugyanazt a tárgyat különböző elmék teljesen különbözőképpen reprodukálják. Ez bizonyítja, hogy az elme és a tárgy két különböző azonosság.
Itt egy másik bizonyíték, ami megcáfolja az idealisták hipotézisét, miszerint a világ csupán egy illúzió, ami az elmében keletkezik. Ha különböző emberek érzékelik ugyanazt a tárgyat, akkor teljesen különbözőképpen jelenik meg az elméjükben. Vigjánabhiksu egy gyönyörű nő példáját adja, akit különbözőképpen látnak, attól függően, hogy az erény vagy a bűn szemszögéből nézik. Ha a férje látja, akkor örömöt okoz; ha egy másik férfi, akkor vágyat ébreszthet. Ha egy másik nő látja, akkor féltékenységet okozhat, míg egy felszabadult személy semleges marad iránta.
Ebből a példából láthatjuk, hogy a négy elme ugyanazt a tárgyat látta, mivel a nő külső megjelenése, mint például a haja színe, ugyanaz lenne mind a négy esetben. Ha nem az lenne a helyzet, hogy egy valós, tőlük különálló tárgyat láttak volna, akkor nem tudnánk bizonyítani azt a tényt, hogy igazából mind a négy ember ugyanazt a nőt látta. Ha mind a négy elme a saját nőjét teremtette volna meg, akkor nem lenne ennyi egybeesés. Ez alátámasztja, hogy mindannyian ugyanazt a nőt látták, aki annak a bizonyos férfinek a felesége.
A különböző reakciók, amiket a tárgy kiváltott, mint a vágy és a féltékenység, arra engednek következtetni, hogy nem egy elméről van szó, amelyen keresztül a négy különböző ember érzékel, ahogy a buddhista idealisták tanítják, hanem négy teljesen különálló elméről. Ezen túlmenően, ha mind a négy elme ugyanannak az egy elmének a képviselője lenne, hogyan történhetne meg, hogy a nő négy teljesen különböző reakciót váltana ki? A tárgy felfogásában keletkező különbségek a négy különálló elme egyéni előtörténetéből és eltérő feltételekhez kötöttségéből származnak.
A buddhista idealisták (vigjána-vádík) azt mondják, hogy a tárgy csak akkor jön létre, amikor érzékeljük, és megszűnik létezni, amint az érzékelés megszűnik. Ebből arra a következtetésre juthatnánk, hogy ugyanaz a nő négyszer jön létre, és négyszer megszűnik létezni, miután négy elme érzékelte egymás után. A jóga ugyanebből a jelenségből azt a következtetést vonja le, hogy mivel négy különböző elme érzékelte, nem lehet csupán a képzelet szüleménye (vikalpa), és ezért valóságosnak kell lennie. A jógában a valóság azt jelenti, hogy egy tárgy önmagában, teljesen különálló azonosságként létezik, attól függetlenül, hogy az elme érzékeli, vagy sem."
6 megjegyzés:
De mit jelent az, hogy létezik?
Ez elég fura, és a buddhizmus sem így mutatja be ezt a dolgot. "A jóga ugyanebből a jelenségből azt a következtetést vonja le, hogy mivel négy különböző elme érzékelte, nem lehet csupán a képzelet szüleménye (vikalpa), és ezért valóságosnak kell lennie." Egyrészt, a buddhizmus is jóga. Másrészt, ha pl. a négy különböző elme is csak illúzió, akkor az egész levezetés téves.
A két kommentelő ugyanarra a dologra lyukad ki: mi az a létezés? mennyivel valóságosabb az elme létezése, mit az általa érzékelt tárgyé? Ha a logika útján haladunk, akkor elfogadható az az érvelés is, hogy mind az elme, mind az általa érzékelt világ valótlan. De az is elfogadható, hogy az elme, illetve az érzékelt világ is egymástól függetlenül létező valóság. Ami azt jelenti, hogy a világ akkor is létezik, ha az elme nem érzékeli. A magyarázó itt arra akar rámutatni, hogy a két kategóriának (az érzékelőnek és az érzékelt tárgynak) a valóság azonos kategóriájába kell esnie, vagyis nem logikus az az álláspont, hogy az elme (vagy az érzékelő) valós, viszont a világ, amit érzékel, valótlan, illetve az érzékelés ténye által keletkezik. A szánkhja filozófia szerint az őselemek öröktől fogva, önállóan léteznek, és a kaivalja (felszabadulás) élménye nem azt jelenti, hogy meggyőződünk ezen elemek létezésének valótlanságáról, hanem az, hogy megértjük: tudatként nem vagyunk azonosak ezekkel az elemekkel. Legalábbis én így értelmeztem.
Az illúzió kapcsán eddig az volt a megértésem, hogy a hindu (legalábbis az advaita?!) és a buddhista megközelítés szerint az illúzió a szeparáltságra vonatkozik, azaz az egó számára létezik a külvilág és a belső világ, ami valójában egy. Ahogy az illusion szó gyökere a latin ludare=játék/játszani és ahogy a person szó gyökere a latin personare=maszk, álarc.
De lehet, hogy mindez játék a szavakkal. Jó lenne ezekről a gondolatokról egy cikket olvasni tőled. Bár mintha egyszer régen már elővetted volna ezt a témát?!
Ok, nem sokára összehozok valamit :-)
A gond az, hogy nem gyakoroltad a folyóba belelépést.
Mondok egyszerűbbet: minden ami összetett állandótlan.
A négy látó egyetlen pillanatig sem látott egy nőt, aki állandó lenne.
Ennek a gondolatsornak a folyománya a buddhista filozófia.
Ebből még az is kijön, amit nem érzékelünk, az számunkra nincs vagyis adott pillanatban a nem-lét állapotában van, azonban azt is tudjuk; lét és nem-lét nem különbözhet.
Megjegyzés küldése