SUP-jóga

Hétfőn reggel ismét Ashtanga-óra volt, most már többet vinyászáztunk meg hátrahajlítottunk. Utána felajánlottam, hogy akinek van kedve kipróbálni a SUP-jógát, az velem tarthat. Két órára kibéreltem egy Stand-up Paddleboatot, ami olyan, mint egy szörfdeszka, csak nincs hozzá vitorla, hanem egy evezőlapát van. Orsival tettünk rajta egy-egy kört, majd elkezdtük a jógapózokat próbálgatni rajta. A talajpózokkal semmi para, sőt, még a kartámaszok sem olyan nehezek, legalábbis amelyiknél lent van a súlypont. Az álló pózok, főleg az egylábasak nagy kihívást jelentenek, a kézenállás szintén. A hidat többé-kevésbé sikerült megcsinálnunk, később Csilla, Judit és Kata is tettek egy próbát a SUP-on. Amikor már mindenkinek kimerült az arzenálja, elmentem evezni egy kört a csónakkal, mert még volt hátra idő.

Délután Agni-jóga volt, a lemenő nap kellemesen meleg sugaraiban. A víz nem annyira meleg, bár ezt a SUP-ozás közben nem éreztünk, csak amikor úszni akartunk. Óra után még nyomtunk egy jó kis Street Workoutot a két Gyurival, hogy teljes legyen a nap.

Kedden reggel egy kis esővel indult a nap, de a reggeli jóga végére már kisütött. Ma több csípőnyitó gyakorlatot is belevettem az Ashtanga-gyakorlásba. Mi Orsival reggeli után elindultunk Milnába, ami a sziget másik végén van. Útközben találtunk egy mészkőbányát, ahol hatalmas kőtömbök sokasága hevert a függőlegesen kimetszett fehér sziklafalak között. Jó kis fotókat csináltunk az egzotikus tájon. Utána Milnába indultunk, ami egy kis kikötőváros Brac északi részén. Az odavezető út elég kalandos volt, mert az egymással szembejövő két sáv olyan keskeny volt, mintha egy lenne, mellette pedig szakadék tátongott. Így a kocsik csak araszolva fértek el egymás mellett. Milnában fotóztunk, megnéztük a kikötőt és az óvárost, de sok látnivaló nem igazán akadt. Utána visszaautóztunk Bolba, majd pár óra strandolás után kezdődött a délutáni jógaóra. Ma csípőnyitó gyakorlatok voltak, és annyira sikerült megnyitni a csípőnket, hogy Zolival el is indultunk egy jó kis hegyi futásra Vidova Gorára óra után. Négy kilométer hegymenet után, nem sokkal a csúcs alatt kénytelenek voltunk visszafordulni, mert sötétedni kezdett, és nem akartunk a sötétben botorkálni a murvás, sziklás ösvényen. Ezek után már nem akartam ma edzeni, örültem, hogy hazaértem.