Isten lélegzete

A fenti cím igazából egy dokumentumfilm címe, amely Krishnamacharya életéről és munkásságáról szól, itt olvashatunk egy összefoglalót róla Grimmly blogjából. Egészen pontosan többes számban szerepel ("Breath of the Gods" - "Az istenek lélegzete"), de, mint ahogyan már olvashattuk Maehle interpretációjában, az Isten vagy Istenek egyes vagy többes száma csupán értelmezés kérdése az indiai mitológiában. Minden esetre tudjuk, hogy Krishnamacharya nagy figyelmet szentelt a pránájáma oktatásának is, az ászana-gyakorlás mellett, ő maga is napi négy alkalommal gyakorolta a pránájámát. Emellett a meditációval is sokat foglalkozott, melyet főként bhakti-elemekkel vegyített, vagyis a meditációkat gyakran szanszkrit imák, mantrák éneklésével kísérte.

A mai bejegyzés azonban elsősorban a pránájámáról szólna, azon belül is Gregor Maehle új könyvéről (Pranayama - the Breath of Yoga), melyet nagy lelkesedéssel kezdtem el olvasni. Több szempontból is hiánypótlónak tartom e művet. Egyrészt a pránájámával kapcsolatosan a legtöbb szerző és klasszikus írás is misztifikál, és ha egy magamfajta kezdő összevetné a különböző forrásokból származó, ezzel kapcsolatos tanításokat, akkor bizony nagy zűrzavar támadna a fejében. Sok szerzőtől olvastam már a pránájámáról, sőt, több tanár vezetése alatt gyakoroltam is, igaz, hogy csak rövidebb időszakok során. Eddig azonban nem nagyon fogott meg a téma, elképzelhető, hogy az elmém még túlzottan nyugtalan ahhoz, hogy rendszeresen be tudjam illeszteni az életembe a pránájáma gyakorlását. 

Néhány napnyi vagy hétnyi gyakorlás ugyanis nem elegendő arra, hogy valóban megtapasztaljuk a jóga eme ágának csodálatos hatásait. Éppen ezért meg kell várnunk, amíg az életünknek abba a szakaszába jutunk, amikor elegendő figyelmet és időt tudunk szentelni a pránájámának az ászana-gyakorlás mellett. Én biztos vagyok benne, hogy ez valamikor az én életemben is be fog következni, ha nem ebben, akkor majd a következőben. Az intellektuális érdeklődés minden esetre már megvan, és mint ahogyan Maehle Jóga-szútra magyarázatai, valamint az első és második sorozattal kapcsolatos könyvei is biztos támpontokat adtak a gyakorlásomhoz, ez a könyv is magával ragadott.

Azok számára azonban, akiket szintén érdekel a pránájáma, azt ajánlom, hogy szerezzék be a könyvet, és kezdjék el tanulmányozni, mert valószínűleg legkorábban csak jövőre kezdem el majd fordítani. Az biztos, hogy a meditációs könyvével egyetemben át fogom ültetni őket magyar nyelvre, de mindez idő kérdése.

Maehle megközelítésében az tetszik, hogy nem egy iskola vagy mester tanításait választja kizárólagosan, hanem a több tucat forrásból származó információhalmazt gyúrja össze egy, logikusan felépített rendszerbe. Maehle szerint a jóga rendszere következetes maradt az évszázadok, évezredek folyamán, és a lényegi tanok ugyanazok ma is, mint Patandzsali idejében. A különbség csupán az alkalmazásban van, és ezért megemlíti, hogy a pránájámát kétféle célzattal gyakorolják. Egyrészt egészségügyi hatásai miatt viszonylag könnyedebb pránájáma-gyakorlatot mindenki végezhet, még azok is, akik nem annyira jártasak az ászana-gyakorlásban. Ugyanakkor a pránájámát lehet spirituális célzattal is gyakorolni, a Kundalini vagy az odaadás felébresztésének elősegítésére. Az ilyen pránájáma-gyakorláshoz alapos jártasság szükséges az ászanákban, illetve sok idő és odafigyelés, hiszen itt már haladó, hosszú légzésvisszatartásos pránájámákat is el kell sajátítani.

Maehle arra a következtetésre jut, hogy a jóga ágai nem felcserélhetőek. Ez egyrészt azt jelenti, hogy csupán az ászana-gyakorlásból nem remélhetjük azokat az eredményeket, amelyeket a magasabb ágak, vagyis a pránájáma és a meditáció adhatnak. Másrészt azt is jelenti, hogy az ászana-gyakorlással fektetjük le az alapokat, amelyekre később a pránájáma és meditációs gyakorlatok épülhetnek, úgy, hogy ezenközben az ászana-gyakorlást is megtartjuk. Vagyis az sem számíthat sikerre, aki csak a pránájámát vagy csak a meditációt gyakorolja, mint ahogy manapság egyes guruk tanítják. 

Maehle azt is kiemeli, hogy könyve önmagában nem elég a pránájáma elsajátításához, ezért ha tehetjük, akkor keressünk fel egy képesített tanárt. Én a könyv elolvasása után azt mondom, hogy az ilyen tanár ritka, mint a fehér holló. Pattabhi Jois például javarészt ászanát oktatott, és a pránájámát csak röviden ismertette korai tanítványainak (Például André van Lysbethnek, akit Maehle is sokat idéz). Később, amikor a nyugatiak már tömegével mentek hozzá, gyakorlatilag csak az ászana-oktatásra koncentrált. Maehle tizennégy hónapig tanulta az Ashtanga-sorozatokat Pattabhitól, és nyolc hónapon át tanulta a pránájámát B.N.S. Iyengartól, aki talán az egyik legképzettebb tanítványa volt Krishnamacharyának e téren. Mégis úgy érezte, hogy vannak még fehér foltok a gyakorlásában, így hát tovább kutatott. A könyv több, mint húsz év kutatásának és gyakorlásának eredménye. Ha nincs rá több évünk, amit Indiában tölthetünk, mint Maehle, és mégis egy nyugati szemével, eszével szeretnénk megérteni e pránájáma rejtelmeit, akkor ez a könyv elengedhetetlen lesz a számunkra, és több tucat másikat helyettesít, melyeket Maehle végigtanulmányozott, és ebben az egy műben összegzett.

Sokat ír arról is, hogy milyen életmódbeli feltételei vannak a pránájámának, illetve milyen előkészítő gyakorlatokat, krijákat, múdrákat érdemes elsajátítani, mielőtt belefogunk az egyszerűbb, majd a haladóbb pránájáma-gyakorlásba. Ahogy Pattabhi Jois rendszerbe foglalta az ászanák gyakorlását, és ezáltal méltán vált népszerűvé az Ashtanga vinyásza gyakorlási rendszer, Maehle ugyanezt megtette a pránájáma gyakorlataival, így az őszinte keresőnek nem kell a sötétben tapogatóznia, és bizton sikert remélhet a pránájáma-gyakorlásából, ha valóban komolyan követi a könyvben leírtakat. A pránájáma veszélyeiről is sokat ír, de nem a megszokott paráztató stílusban, ami általában azt szolgálja, hogy egy guru fennhatóságot gyakorolhasson a tanítvány haladása fölött. Reálisan írja le a helytelen gyakorlásból fakadó veszélyeket, és megtanít arra, hogyan kerüljük őket el. Szóval mindenkinek ajánlom, hogy kezdje el olvasgatni a könyvet, mert hiányt pótló mű. A jövőben lesznek majd workshopok, előadások is, ahol elővesszük mindazt, amit Maehle átad ezzel kapcsolatban és belkóstolunk a pránájáma örömeibe.