Az idegrendszer szerepe nagyon fontos minden mozgás esetében, így a jóga-ászanák és a pránájáma gyakorlása közben is. Mint ahogy más sportágakban, a jógában is számtalanszor, több ezerszer megismételjük ugyanazt a mozdulatot, felvesszük ugyanazt a pózt. A jógi feladata ezenközben az, hogy tudatosítsa a testérzeteket, hiszen nem csak azt szeretnénk elérni, hogy automatikus módon, gondolkodás nélkül és mondjuk minél nagyobb súllyal a vállunkon le tudjunk guggolni és fel tudjunk állni. A jógi feladata az, hogy egyre tudatosabbá váljon az autonóm idegrendszerének működéséről, és fokozatosan megtanulja irányítani is azt.
Általános esetben nem tudjuk, hogy milyen izommunkát kell elvégezni egy bizonyos mozdulat végrehajtásához, csak törekszünk a feladat elvégzésére, és közben automatikusan megfeszülnek, illetve ellazulnak bizonyos izmok. A jóga-ászanák közben azonban sokkal több tudatosságra van szükségünk, mert például tudatosan el kell lazítanunk bizonyos izmokat, amelyeket az autonóm idegrendszer automatikusan feszült állapotban tart. A belénk rögzült mozgásmintákat sok gyakorlással és tudatosítással meg lehet változtatni, hiszen az idegrendszert lehet tanítani.
Sok esetben elfeledkezünk az idegi működés fontosságáról, és inkább csak az elménkkel és a légzésünkkel foglalkozunk. Valóban, ezek is nagyon fontosak, és erőteljesen befolyásolják az idegi működést, hiszen az idegrendszer a hardveres vezetékhálózat, amelyen az elme szoftverje fut, és a prána impulzusai áramlanak. A jóginak fokozatosan kell használnia a prána áramlásának, a légzésfunkcióknak a tudatosítását és szabályozását arra, hogy át tudja venni az irányítást a vegetatív funkciói felett. Így válhat lehetővé a pulzus lelassítása, a testhőmérséklet lecsökkentése vagy éppen fenntartása például hideg körülmények között, és ez a kapu vezet az elménk finomabb szintű működéseinek megismeréséhez, tudatosításához, majd irányításához.
Az ászana-gyakorlás közben tehát a nyitott, tudatos hozzáállással ismerhetjük meg a legjobban valós határainkat, és tolhatjuk ki azokat. Nem arról van szó, hogy versenyezni kell a hajlékonyságban, vagy hogy erőszakot kell tenni a szöveteinken, csupán az önkorlátozó mentális előítéleteket kell levetkőzni. Ahogy sikerül kilépnünk ezekből a gyakorlásunk során, az életünk más területein is könnyebben túl fogunk lépni vélt korlátainkon, és ki tudjuk tolni valós határainkat.
Az idézett cikk még két érdekességet említ az idegrendszer és az izomzat működésével kapcsolatban: az edzetlen idegrendszerű emberek általában nagyobb erőt képesek kifejteni, ha csak az egyik oldalukat dolgoztatják egyszerre. A jógában is sok aszimmetrikus gyakorlat van, de mindegyiket mindkét oldalra végre szoktuk hajtani. Ebből következtethetünk az esetleges féloldali gyengeségeinkre, és dolgozni tudunk azon az oldalon, amelyik gyengébb, kötöttebb, stb. Méghozzá azt a tényt kell itt figyelembe venni, hogy ha például az egyik végtag, fele oldali izom stb. sérült, akkor a másik, egészséges oldalt kell dolgoztatni, és így a sérült rész is hamarabb regenerálódik, erősödik.
Amikor eltörtem a karomat, akkor sokat edzettem a bal, egészséges karommal, miközben a másik gipszben volt. Így a gipsz levétele után néhány hét alatt visszanyertem a törött karom funkcionalitását, és most már minimális a lemaradás a két oldal között. A gyengébbik felemre nem is edzettem külön, hanem együtt edzem a kettőt, egyformán terhelve. Szóval gyakorlás, sérülés közben is érdemes kihasználni az idegi impulzusok adta lehetőséget, hiszen a testünk nem csak egy szövetekből álló gép, hanem nagyon fejlett irányító rendszerrel rendelkezik, melyet ha ügyesen használunk, akkor minden téren sokkal többet tudunk kihozni belőle, mint amennyit gondolnánk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése