Az idő meghaladása

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:

"3.54. dzsáti-laksana-désairanjatánavaccshédát túljajósz-tatah pratipattih

dzsáti – születés; laksana – jellemzők; désajóh – helyzet által; anjatá – különbség; anavaccshédát – meghatározhatatlanság miatt; túljajóh – két azonos tárgynak; tatah – abból; pratipattih – ismeret.

Ebből meg tudunk különböztetni két tárgyat, amelyek típusa, jellemzői és térbeli elhelyezkedése azonos.

A pillanatok sorrendjében, amin keresztülment, minden tárgy a változások eltérő történetén ment keresztül, mint bármelyik másik tárgy, még akkor is, ha a másik tárgy ugyanazzal a funkcióval rendelkezik, vagy ugyanott van. A pillanatok sorrendjére irányított szamjama által ez a különbség felismerhető.

A szútra azt mondja, hogy a jógi még két olyan tárgyat is meg tud különböztetni, amelyek teljesen egyformák. Ha két azonos tárgyat - mondjuk két ugyanolyan pénzérmét – elhelyezünk egy bekötött szemű jógi előtt, és utána megcseréljük a tárgyakat, akkor a jógi meg tudja különböztetni, hogy melyik tárgy hol volt előzetesen.

Ez azért lehetséges, mert bár a tárgyak látszólag azonosak, a változások különböző történetén mentek keresztül – például az A tárgy először az 1. helyen volt, majd a 2. helyen, míg a B tárgy először a 2. helyen volt, majd az 1. helyen.

3.55. tárakam szarva-visajam szarvarthá-visajam-akramam cséti vivéka-dzsam gjánam

tárakam – transzcendentális; szarva-visajam – minden témát; szarvathávisajam – mindenhol elhelyezkedő tárgyakat; akramam – a sorrendiségen túl; csa – és; iti – ez minden; vivéka-dzsam – a megkülönböztetésből származó; gjánam – tudás.

A diszkriminatív tudás képessé tesz arra, hogy átkeljünk. Mindent magában foglal, és túl van az időn.

Annak, ami képessé tesz bennünket, hogy átkeljünk (a feltételekhez kötött lét óceánján), minden egyes gyakorlóban meg kell jelennie. Nem kaphatjuk meg a tanár utasításaiból. Ezért említik mindig a kontempláció három szintjét:

• Sravana: a tanár hallgatása, aki a szentírásoknak megfelelően magyarázza az igazságot. (Fontos, hogy a tanár nem találja ki a saját igazát, hanem szó szerint több száz nemzedéknyi előző mester tanításaival összhangban beszél.)
  
  
• Manana: Az igazságon való elmélkedés és annak megfontolása. A kétely nagyon hasznos dolog. Kérdezzük meg a tanárt, ha nem vagyunk meggyőződve. De ne elégedjünk meg a puszta hittel! Csak akkor történhet meg a következő lépés, ha abszolút meggyőződéssel rendelkezünk.
  
  
• Nidhidhjászana: az igazság megvalósítása és a maradandó megállapodás benne.

Csak ezzel az utolsó lépéssel lesz a miénk az igazság, nem elég egyszerűen hallani vagy olvasni róla.

A „mindent felölelő” azt jelenti, hogy e tudás előtt semmi sem marad rejtve. A „diszkriminatív tudás” azt jelenti, hogy tudatában vagyunk annak, ami más, a tudatnak. Ha ez a tudatosság ott van, akkor mindent ismerünk, ami a tudat előtt megjelenik. Mivel nincs más azonosság, amely előtt megjelennek a jelenségek, csak a tudat, mindent megismer, ami megjelenik – így a tudása mindent felölel.

A „túl van az időn” azt jelenti, hogy ez a tudás nem az időben jelenik meg. Ez az a tudás, ami különbséget tesz a jelenségek és a tartály között, amiben megjelennek. E tudatossággal minden jelenség egyidejűleg nyilvánul meg. A diszkriminatív tudás túl van a manaszon (elme) és csak a buddhi (intellektus) által tehetünk szert rá."