"4.4. nirmána-csittánjaszmitá-mátrát
nirmána – teremtés; csittáni – elmék; aszmitá – egoizmus; mátrát – egyedül.
A megteremtett elmék csak egy énségből (aszmitá) nyilvánulnak meg.
E szútra megértéséhez először meg kell értenünk, mit ért Patandzsali a „megteremtett elme” (nirmána csitta) kifejezés alatt, és arra is emlékeznünk kell, hogy a Jóga-szútra negyedik fejezete a felszabadulással (kaivalja) és ahhoz kapcsolódó témákkal foglalkozik. Egy kezdő jógázó számára e témák némelyike távolinak tűnhet, de az ősi mesterek nem véletlenül foglalkoztak velük.
A jelen szútra egy olyan mester elméjének állapotáról beszél, amely meghaladta a felfüggesztett állapot (niródha) alkalmankénti szintjét. Amikor az elmém felfüggesztett állapotban van, akkor úgy fogom használni, mint egy izmot. Izomként használni az elmét azt jelenti, hogy csak akkor használom, amikor feladatot kap. Más időben az elme felfüggesztett állapotban van, én pedig megállapodok a szívben.
Ennek a szintnek a meghaladása azt jelenti, hogy belépünk a 2.27. szútrában leírt hét szintű megértés végső állomásaiba, amit az elmétől való szabadságnak nevezünk. Bár magát az elmét öröknek tekintjük a jógában, a felszabadulást megközelítő jógi fölött elveszíti az uralmát. Azt mondják, hogy ilyenkor az elme alkotóelemei (a gunák) visszatérnek a forrásukhoz (a prakritihez). A jógi akkor éri el ezt a szintet, amikor rájön, hogy az elméje számára egyáltalán nincs többé feladat, ami azt jelenti, hogy elérte a teljességet. Azonban, bár a jógi munkája beteljesült, lehet, hogy munkát kell még végeznie mások vagy a világ java érdekében.
Ebben az esetben a jógi sziddhává válik. Ezt nem lehet begyakorolni. Azt a döntést, hogy valakiből sziddha lesz-e vagy sem, nem az egyén hozza meg, hanem, a választott filozófiai álláspontunktól függően a prakriti, a kozmikus intelligencia (ami a prakriti terméke), a Legfelsőbb Lény (amely a Védánta követői számára a prakriti oka), vagy a Sakti, az Anyaistennő (a prakriti megszemélyesülése).
A sziddha egy olyan felszabadult mester, aki az akarata szerint tud testeket megnyilvánítani vagy külalakot változtatni, sok esetben a tanítás kedvéért. Az indiai közhiedelem szerint Patandzsali, Vjásza és Sankara is ilyen mesterek voltak. Sankaráról például azt mondják, hogy nem halt meg, hanem szivárvánnyá változtatta a testét. Vjászát és Patandzsalit vagy halhatatlannak tekintik, vagy úgy veszik, hogy több testben nyilvánultak meg egymás után azért, hogy szolgálhassanak.
Vjásza szerint a jelen szútra megválaszolja a kérdést, hogy a sziddha által megnyilvánított különböző testeket egyéni elmék vezérlik, vagy egy közös elmén osztoznak. Ha azt feltételeznénk, hogy a sziddha egy elméből nyilvánította meg a különböző testeket, az ellentétes volna magával a sziddha meghatározásával. A sziddha egy olyan lény, aki felszabadult az elme hatása alól, más szavakkal a különböző megnyilvánulások között az elme nincs jelen.
Patandzsali most azt állítja, hogy ugyanaz az énség (aszmitá) hoz létre több elmét. Ez azt jelenti, hogy a prakriti csupán a sziddha egyetlen aspektusát tartja fenn a megnyilvánulások között, ez pedig az énsége. Ez az egyetlen, filozófiailag helyes válasz. Végső soron, ha az elme megmaradna, akkor a sziddha nem lenne sziddha. Ha a sziddhából csak a tiszta intelligencia (buddhi) maradna meg, akkor nem tudnánk vitatkozni arról, hogy az egymást követő megnyilvánulások során ugyanarról a sziddháról van-e szó.
Az énség (aszmitá) az egoitás (ahankára) funkciója. Patandzsali az egoizmus leírására is használja az aszmitá szót, amikor a szenvedés-forrásokról beszél, de általánosabb értelemben véve az ahankára helyett használja, amely a kozmikus egoitást jelenti.
A szánkhja szerint a prakritiből származik a kozmikus intelligencia, amelyben nem található meg az önazonosság érzése. A kozmikus intellektusból származik a kozmikus egoitás (ahankára), amely azt mondja: „Én vagyok” és „Mindezt én érzékelem”, míg az intellektus csupán tiszta intelligencia, ennek érzése nélkül.
Az ahankárából származik a test (az öt érzékszerv és az öt cselekvő érzék) és az elme. Ebből a forgatókönyvből meg kell értenünk, hogy az egoitás (ahankára) szükséges a megnyilvánulás folyamatához. Az egoitás nélkül nem lehetséges az elkülönülés a tudattól, anélkül pedig nincs megnyilvánulás, anélkül nincs megkötöttség, anélkül nincs megtapasztalás, anélkül pedig nincs felszabadulás. Ezért az egoitás a megnyilvánulás és teremtés egyik összetevő aspektusa.
Az egoitás vagy az énség az egyik meditációra alkalmas tárgy is egyben. Pontosabban szólva ez ez egyik legmagasabb szintű meditációs tárgy, amely fölött csupán az intellektus (buddhi) van. A tudatot nem tekintik a meditáció tárgyának, mivel az mag az alany.
Amikor a jógában az ahankárán (egoitáson) meditálunk, az nem azt jelenti, hogy azt gondoljuk: „Olyan csodálatos nagy egóm van”, vagy az ellentétét: „Gyűlölöm az egómat és el akarom pusztítani”. Az egoitáson/ahankárán történő meditáció azt jelenti, hogy bármikor felmerül egy gondolat, tudatossá válunk arról az elvről, amely azt mondja: „Én gondolom ezt a gondolatot.” ha azonosnak tekintjük magunkat ezzel az elvvel, azt evolúciónak, megnyilvánulásnak, megkötöttségnek, idővel szenvedésnek, és végső soron „halálról halálra vándorlásnak” nevezzük. Ha elkülönültek maradunk az egoitástól, ami a szánkhja és a jóga szerint nem a miénk, hanem, mint ahogy az elme és az intellektus is, a prakriti tulajdona, akkor az involúció, feloldódás, felszabadulás, és végül gyönyör és szabadság útján haladunk.
Ez az egoitás, a birtokos az elme aktiválódásának előfeltétele, ami érthető az előző magyarázat után. Az elme a valóság szimulátora, amely a túlélés érdekében fenntart egy azonosságot (egoitást), amely különáll a létezés mögöttes okától (a tudattól). Ha nem lenne ott az érzékelés birtokosa (az egoitás), akkor nem lenne haszna az érzékelés szervezésére irányuló képességnek (elme), amelyet birtokolni lehet.
Patandzsali most azt mondja, hogy egy tulajdonos (aszmitá) több elmét is kivetíthet. Így válaszolja meg azt a kérdést, hogy az egy lény által megnyilvánított több testben egy elme van-e vagy több. Mindegyiknek külön elméje van, amit egy énség hoz létre."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése