"3.51. tad-vairágjádapi dósa-bídzsa-ksajé kaivaljam
tat – az; vairágját
– elkülönülés által; api – még; dósa
– hiba; bídzsa – mag; ksajé –
megsemmisülése miatt; kaivaljam – felszabadulás.
A legfelsőbb elkülönülés által,
még a fennhatóság és a mindentudás iránt is, a jövőbeni karma
magjai megsemmisülnek, ami szabadságot (kaivalja)
eredményez.
Az előző szútrában leírt
fennhatóság állapotát fel kell áldozni annak érdekében, hogy
szabaddá váljunk. Ha ragaszkodunk a hatalomhoz, az egó
felemelkedik, és azt mondja, hogy Én vagyok az, aki hatalommal bír.
Az átmenetivel történő azonosítás pedig visszataszít bennünket
a feltételekhez kötött létezésbe. Minden erő és minden tudás
átmeneti, mivel maga az intellektus is átmeneti.
Vjásza elmagyarázza, hogyan jön
létre ez a legfelsőbb elkülönülés (vairágja). A jógi
megvalósítja, hogy a diszkriminatív tudás felébredt az
intellektusban, és annak a tulajdonsága. Mivel az intellektus
változó és átmeneti, nem más, mint a gunák
megnyilvánulása. Patandzsali ezt azáltal fejezi ki, hogy
szattvának nevezi az intellektust, ami nem más, mint a három
guna egyikének neve. A jógi tudja, hogy a gunák csak
a tudatlanságunknak köszönhetően kezdték megnyilvánítani a
világot. Így a diszkriminatív tudást tekinthetjük a az utolsó
láncszemnek abban a hosszú láncolatban, ami a tudatlansággal
(avidjá) kezdődött.
Ha ezt megértette, a jógi
megvalósítja, hogy a tudat örök, sérthetetlen, és örökre
szabad, mivel egyáltalán nem befolyásolja a diszkriminatív tudás
vagy az intellektus jelenléte vagy hiánya. Ebből a megvalósításból
az intellektustól való teljes elkülönülés származik, ami
megszakítja az illuzórikus köteléket a tudat és a feltételekhez
kötött lét között.
Az intellektustól való elkülönüléssel
együtt jár a cselekvés-érzet feloldódása, vagyis megszűnik az
illúzió, hogy mi vagyunk a cselekvők. Azt a jövőbeni karma és
az újraszületés magjainak megsemmisülése követi. Az összes
kötelék megsemmisüléséből a kozmikus tudat, vagyis a kaivalja
állapota származik."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése