"A külső, fizikai légzés anatómiája
A
test összes mozgásmintája közül valószínűleg a légzés a
legfontosabb. A légzés elindítója és elsődleges mozgatója a
rekeszizom, ezért vele kell először foglalkozni. A rekeszizom egy
kúp alakú izom, mely a melkas üregét elválasztja a hasüregtől.
A szegycsont belső oldalához, az alsó bordákhoz (a hetediktől a
tizenkettedikig) és a felső ágyéki csigolyákhoz (az elsőtől a
negyedikig) tapad, és általában funkcionálisan is három részre
osztható. Egyesek szerint a rekeszizom tizenhat funkcionális
területre oszlik. Vannak benne nyílások a nyelőcső, az aorta
(a fő artéria, mely az oxigéndús vért szállítja a szívtől),
és a vena cava (a test legnagyobb vénája, mely
visszaszállítja a vért a szívbe). Amikor teljesen funkcionális,
a rekeszizom együttműködik a bordaközi izmokkal; a hasfallal,
különösen a haránt hasizommal; a gáttal; és az alsó hát mély
stabilizáló izmaival. A tapadási pontjai összefonódnak a haránt
hasizoméval a bordákon, ami arra utal, hogy szorosan együttműködve
dolgoznak.
Kilégzés
közben a rekeszizom ellazul, kiterjed, és felemelkedik a
bordakosárba. Belégzés közben, összehúzódik és leereszkedik,
ezáltal növelve a hasűri nyomást. Ez a nyomásd ellenállóerőt
hoz létre a hasüregben, ami tonizálja a gátat, a hasfalat, és az
alsó hát mély stabilizáló izmait. Belégzés közben a
rekeszizom koncentrikusan összehúzódik, a haránt hasizom pedig
excentrikusan húzódik össze. Következésképpen, amikor a haránt
hasizom koncentrikusan húzódik össze, a rekeszizomnak
excentrikusan kell dolgoznia, a haránt hasizmot tonizálva, amint
ellenállás alatt dolgozik. Ezen felül, a rekeszizom mozgása által
létrehozott nyomás masszírozza azösszes hasüregi szervet, a
hasra gyakorolt nyomása pedig csökkenti a belső sérv kockázatát.
A
normális, egészséges légzés magába foglalja a mellkast
(mellüreget és bordakosarat) és a hasat is. Amikor idegesek
vagyunk, akkor hajlamosak vagyunk áttérni a mellkasi légzésre,
amelyben a has nem mozdul, hanem csak a mellkasban történik a
légzés. A mellkasi légzés során a bordakosár mozdul föl-le a
légzéssel együtt, és az alsó hát elveszíti a stabilitását.
Mivel az aggodalmas tudatállapothoz kapcsolódik, elősegíti a az
aggodalmat és az izgatott elmét, még akkor is, ha más okokból
történik. A mellkasi légzés lehet enyhe, közepes vagy súlyos –
akkor enyhe, ha csak mély belégzéskor történik; közepes, ha
ülve vagy állva történik; és akkor súlyos, ha fekve is
jelentkezik.
A
spektrum másik végén van a kizárólagos hasi légzés. Ez akkor
történik, amikor a hasizmok teljesen el vannak lazulva, és az
egész hasfal (az alsó és a felső része) kitüremkedik, és a
mellkas nem vesz rész a légzésben. Az ilyen fajta légzés a
gyenge hasfallal rendelkező egyéneknél gyakori. Ha nem ez a
mögöttes ok, akkor, ha huzamosabb ideig így lélegzünk, az
bizonyosan a hasfal gyengeségéhez fog vezetni. Hosszú távon, a
kizárólagos hasi légzés ugyanolyan káros, mint a kizárólagos
mellkasi légzés."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése