Napjóga-Holdjóga 2. rész

A múltkori hosszabb elméleti bevezető után most végre rátérhetünk arra, hogy milyen szerepe van a Nap/Hold energiának a jóga-gyakorlásunkban és a mindennapi életünkben, vagy mondjuk inkább úgy, hogy a személyiségünk fejlődésében. A legtöbb ember számára a jóga dominánsan az ászana-gyakorlást jelenti. Elnézést kérek itt most azoktól a fejlett jógiktól, akik mindennapos pránájáma-gyakorlásba is merülnek, hiszen ők valószínűleg tudatosabban érzékelik a Nap/Hold energia áramlásának váltakozását a jobb és bal orrlyukban áramló levegővel összhangban. A nádí sódhana pránájáma, vagy bármelyik váltott orrlyukas, fél orrlyukas légzés az Ídában és Pingalában keringő energia kiegyensúlyozására irányul, mert ez teszi lehetővé a prána beáramlását a szusumnába, a központi csatornába. Vannak specifikus pránájámák, mint például a szúrja bhédana és a csandra bhédana, amelyekkel kiegyensúlyozás helyett fokozni lehet az egyik vagy másik energia áramlását, de ezeket tényleg csak szakavatott mester irányítása alatt érdemes gyakorolni, mert sok mindent megváltoztathatnak a személyiségünkben.

Szóval térjünk vissza az ászana-gyakorlásra, ugyanis azt mindenki gyakorolja, de nem mindenki tudatos arról, hogy az ászanák milyen módon befolyásolják a Jin/Jang energiák arányát. Arról már beszéltünk, hogy a testünk jobb oldala a pozitív, Jang-oldal, és a bal oldal a Jin-oldal. Az ászanák végzése során azonban itt is az egyensúlyra törekszünk, hiszen a féloldalas pózokat (egyes előrehajlítások, gericcsavarások, álló pózok stb.) általában mindkét oldalra végrehajtjuk. Az Ashtangában például minden pózt először a jobb oldalra végzünk, utána közvetlenül a bal oldalra, mert mindig,az aktív, pozitív oldallal kezdünk, és utána jön a befogadó.

A múltkori posztban azonban éppen azt részleteztem, hogy a testünk elülső oldalán található a csakrák érzelmi, befogadó, Jin vetülete, míg a test hátulsó oldalán az aktív, akarati, Jang oldal. Ennek azért van nagy jelentősége az ászana-gyakorlásban, mert az előrehajlításokkal dominánsan a hátulsó csakrákat stimuláljuk, nyitjuk. Például a pascsimóttánászanában végignyújtjuk az izmokat a test hátulsó oldalán a fejtől a lábujjakig. Ilyenkor a hátulsó csakrák is megnyílnak, oldódnak a blokkok, szabadabbá válik az energia áramlása. Ez igaz a mélyebb csípőnyitó pózokra is, ahol a lábainkat a tarkó mögé tesszük (például szuptakúrmászana, jóganidrászana). Ilyenkor szinte kinyomjuk a pránát az elülső csakrákból, és a hátulsó csakrák felé tolódik.

A hátrahajlítások esetében azonban fordított folyamat történik: a testünk hátulsó oldalát húzzuk össze, zárjuk, és az elülső oldalt nyitjuk. Például a hídban végignyújtjuk a test elülső középvonalát, és még a csípőt és a vállat is nyitjuk (ezáltal stimulálva a múládhára és szvádhisthána csakrát, valamint a visuddhit). A hátrahajlító pózok tehát erőteljesen aktiválják az elülső, érzelmi csakrákat, és így a személyiségünk Jin (befogadó) oldalát erősítik. 

Ez némileg paradoxonnak tűnhet, de ha megnézzük, a testünk elülső oldalán található az összes olyan szerv, amelyekkel az érzelmeinket kifejezhetjük (a szemek, a száj, arc, mellek, has, nemi szervek), és a kezeinkkel, lábainkkal is elsősorban előrefelé tudunk gesztikulálni. Ha valakire figyelünk, nyitottak vagyunk felé, azt azzal fejezzük ki, hogy felé fordulunk. Ha pedig hátat fordítunk valakinek, azzal arra utalunk, hogy nem érdekel, vagy nem akarjuk követni. 

A test hátsó középvonala végig csontos, kemény, a gerincoszlop tüskéi is hátulra vetülnek. Befelé, a belső szervek irányában lekerekített a csigolyák formája. A test hátsó középvonala adja a testünk tartását, a vállakkal, hátunkkal visszük a súlyt, a terhet. Ez tehát az akarati oldal, amely erőfeszítéseink irányát meg fogja határozni. 

Megint ellentmondásnak tűnik, hogy az előrehajlításokra általában azt mondják, hogy alázatra nevelnek. A lábat a nyakba rakós pózokra pedig azt, hogy csökkentik az egót. Ugyanakkor én azt tapasztaltam, hogy aki nagyon sok előrehajlítást gyakorol, és nem kompenzálja megfelelő mennyiségű hátrahajlítással, abban megnövekszik a férfias, Jang energia, és makaccsá, önfejűvé, önérzetessé válik. Az alázat ugyanis valahol magában rejti a fanatizmus lehetőségét is, hiszen nem véletlenül választunk bálványokat, példaképeket magunknak, akiket utána gondolkodás nélkül követni vagy esetleg utánozni akarunk. 

Az önálló, független, szabad gondolkodás azt kívánja, hogy az ember mentes legyen a kötöttségektől, és egyensúlyba hozza a Jin és Jang aspektust. Az előrehajlítások hangsúlyozása lehetőséget ad arra, hogy megtartsuk a félelmeinket, fóbiáinkat az ölünkben, az elülső csakrákba zárva. A hátrahajlítás viszont kikényszeríti a kitárulkozást, azt, hogy rábízzuk magunkat a másikra, és engedjük, hogy befolyásoljon. nem véletlen, hogy a lányoknak könnyebben és természetesebben mennek a hátrahajlítások (persze nem minden esetben), hiszen az ő testükben eleve dominánsabb a Jin energia, mint a férfiak esetében. persze sok férfi küzd az előrehajlításokkal is, de a hátrahajlítás még többüknek okoz gondot. 

Fontos tehát, hogy a gyakorlásunkban kiegyensúlyozzuk az előre- és hátrahajlító pózokat, a Jang és Jin energiát. A legtöbb gyakorlatsorban éppen ezért mindkettőből szerepelnek ászanák, például az Agniban is. Az egyik dolog, ami egyoldalúvá teheti azonban a fejlődésünket, az, ha kizárólagosan az Ashtanga első sorozatát gyakoroljuk. Ott ugyanis eszméletlenül sok az előrehajlítás, és csak a híd meg a szétubandhászana van a sorozat végén, ami a hátrahajlítást hivatott képviselni.

Nem csoda, ha az első sorozat gyakorlóiban dúl a Nap-energia, és ezáltal sokszor fanatikus, mondhatni "szektás" hangulatra tesznek szert, és sokan áldozatul esnek az űbermensch-effektusnak ("az Ashtanga a legtökéletesebb jóga, mindenki más alacsonyabb rendű"). Nem is minden esetben tudatos ez a dolog, de egy érzékenyebb szemlélő már azon észreveszi, ahogy egy gyakorló bejön az órára, leteríti a matracát, ahogy a többieket végigméri stb.

Persze ezt lehet tagadni, de ez nem hiszem, hogy megoldja a problémákat. Éppen ezért ajánlott az egyes sorozat mellé valami mást is gyakorolni, akár Agnit, akár hátrahajlító órára menni, Uram bocsá' kettes sorozatra, csakhogy valamivel ellensúlyozzuk a folyamatos Jang-polaritást. Igazából már letettem arról, hogy a második sorozat megközelíthetetlenségét és tilalmas voltát alkotó mítoszokat megpróbáljam leépíteni, és szép lassan el is temetem magamban a szerdai kettes sorozat-órát, majdnem hároméves múltjával egyetemben. Majd lesz helyette valami más, hiszen mindenki a részvételével szavaz. Hiába jó egy óra (szerintem), ha csak én járok rá meg Orsi, akkor nem érdemes fenntartani. Majd gyakorolhatja mindenki a második sorozatot mysore órán, vagy a vasárnapi gyakorláson, amikor úgy gondolja, hogy megérett rá. Most vasárnap harmadikat fogunk gyakorolni egyébként, legalábbis aki szeretne, az kipróbálhatja velünk.

Szóval akinek nincs még túl sok élménye vagy sikerélménye a hátrahajlításokkal kapcsolatban, annak javaslom, hogy vágjon bele, és valahogy illessze bele a gyakorlásába, hogy több Hold-energia nyilvánulhasson meg az életében. A folyamatos harcos-warrior jógák mellett érdemes egy kicsit az intuitív, befogadó, érzékeny, érzelmes oldalunkat is kibontakoztatni, hátha akkor majd nem akarjuk minden áron megváltoztatni a világot vagy azokat, akiket nem lehet, hanem megtanulunk örülni annak, ami van, amit Isten kérés és erőfeszítés nélkül a rendelkezésünkre bocsát, míg végül a két energia harmóniába kerül, és megtanulunk egyszerűenk csak LENNI.