Az agyféltekék viszont fordított módon működnek, vagyis a jobb agyfélteke az intuitív/kreatív funkciókért felel, vagyis Jin természetű, míg a bal agyfélteke a logikus/racionális, tehát inkább a Jang funkciókat látja el. Az Ídá és Pingalá ugyanis minden csakránál találkozik és helyet cserél, míg végül a Múládhárában egyesülnek. Ebből kifolyólag a jobb agyfélteke a test bal oldalán található izmokat mozgatja, míg a bal agyfélteke a jobb oldaliakat.
Egy másik, kevéssé ismert tény azonban az, hogy a Jin/Jang polaritása testünk elülső és hátulsó oldalán is megfigyelhető, méghozzá két olyan nádínak köszönhetően, melyek a test középvonalán futnak elől és hátul. Ezeket Áróhana és Avaróhana panthának nevezik, és megegyeznek a kínai meridián-tanban ismert befogadó és kormányzó meridiánokkal. A krijá-jóga hagyománya szerint az Áróhana csatorna a múládhárából indul ki, és a test elülső középvonalában haladva összeköti a csakrák pontjait, majd a visuddhából (torokcsakra) a fej hátulsó oldalán szemmagasságnál valamivel feljebb található Bindu csakrában végződik. Innen indul ki az Avaróhana csatorna, amely a Binduból az Ágjába (szemöldökcsakra) megy, majd visszatérve a tarkóhoz, a gerinc mentén a csakrák hátulsó pontjait köti össze egymással, és lefelé halad, a Múládhárába. A kínai meridián-tan a felfelé szálló csatornát (ami a test elülső oldalán van) Befogadó meridiánként ismeri, és dominánsan Jin csatonának tartják. A lefelé szálló csatorna pedig, amely a test hátsó oldalán fut végig, a Kormányzó meridián nevet viseli, és elsődlegesen Jang energiát képvisel. A csatornák valójában körkörösen egymásba kapcsolódnak, így két energiakör alakul ki, melyeket Mikrokozmikus (Befogadó) és Markokozmikus (Kormányzó) csatornaként is ismer a taoista hagyomány.
A Krijá-jógában a Szó-Ham mantra ismétlése közben tudatosítják az energia áramlását a befogadó és kormányzó csatornában. Belégzéskor a "Szóóóó" szótagot nyújtjuk és a múládhárából a test elülső oldalán felfelé áramló energiacsatornára koncentrálunk (mikrokozmikus pálya). Kilégzéskor pedig a test hátulsó oldalán lefelé áramló energiacsatornára (makrokozmikus pálya) koncentrálunk, miközben a "Hammmmm" szótagot nyújtjuk.
Bár az uddzsájí légzés közben belégzés és kilégzés során is ugyanazt a H-hangot próbáljuk létrehozni, ami a Ham mantra képviselője, a belégzés közben valójában természetesebben és könnyebben tudunk Sz-hangot létrehozni az orrnyílásokban. Mi a jelentősége ennek a mantrának? A Szó (szaha) azt jelenti, hogy "Az", és a Legfelsőbbre, vagy Istenre vonatkozik, melynek a részei vagyunk. A Ham (aham) pedig az "Én"-t jelenti, melyet a feltételekhez kötött tudatállapotban parányinak és elszigeteltnek tekintünk. A kettő összekapcsolását, harmóniába kerülését érhetjük el a két energiapálya egyesítése által, és ez a jóga valódi célja. Ha mindig csak a "H"hangot erőltetjük, akkor jó eséllyel az egónkat fogjuk növelni a gyakorlás által, és elfelejtjük felébreszteni az érzelmi központokat és az odaadást, amely a Legfelsőbbnek való alárendeltség tudatosításából fakad. A felszálló vezeték energiája tehát a befogadó, nőies, érzelmi oldalunkat erősíti, mely által a tudatunk felemelkedik a Legfelsőbbhöz a szeretet és az odaadás érzései által. A leszálló vezeték ezzel szemben az irányító, férfias, akarati oldalunk, amely az egó megerősítéséhez vezethet, ha nincs harmóniában a odaadás energiáival.
E rövid kis elméleti bevezetőhöz még hozzá kell tenni annyit, hogy a férfiakban általában a leszálló vezeték Nap-energiája a dominánsabb, míg a nőkben a felszálló vezeték Hold-energiája. Így a férfi függetlenségre, irányító helyzetre vágyik, míg a nők számára általában természetesebb az odaadás, az alárendelt helyzet. A kettő aspektust is harmóniába kell hozni, ami nem feltétlenül a férfias vagy nőies oldalunk elnyomását jelenti, sokkal inkább a két energiai harmonikus együttműködését, melyeket az önmegvalósítás szolgálatba tudunk állítani. Mivel egy kicsit hosszúra nyúlt ez az elméleti fejtegetés, a Nap/Hold oldal kapcsolatát az ászana-gyakorlással a pénteki blogban fogom kifejteni.
"Ez a mantra (Szó-Ham), amit Adzsapá-Gájatrínak is neveznek, minden jóginak felszabadulást ad. Ha csupán az elménkben ismételjük ezt a mantrát, akkor minden bűntől megszabadulunk. Nincs más gyakorlat, ami ennyire szent, nincs ezzel egyenlő mantra, nincs ezzel egyenlő bölcsesség, és a jövőben sem lesz semmi, ami egyenlő vele. Az Adzsapá-Gájatrí, mely a Kundaliníből nyilvánul meg, a lélek támasza. Ez a lélek legnagyobb tudománya. Az, aki ismeri, ismerni fogja a Védákat is." (Jóga-csudámaní Upanisad 33-35.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése