"3.42. srótrákásajóh szambandha-szamjamáddivjam srótram
srótra – fül; ákásajóh – űr; szambandha – kapcsolat; szamjamát – szamjama által; divjam – isteni; srótram – a hallószerv.
Az űr és a hallás érzéke közötti kapcsolatra irányított szamjama által isteni hallásra tehetünk szert.
Az isteni vagy mennyei hallásról a 3.36-os szútrában esett szó. Ott az állt, hogy a tudatnak (purusa) a szattvikus intellektusban felmerülő képére irányított szamjama által érhető el. Itt egy hasonló, mégis némileg eltérő módszert látunk ugyanannak a célnak az elérésére.
A jóga szerint az űr a médium, amiben a hanghullámok terjednek. A szánkhjában az űr (ákása) az a durva fizikai elem (mahábhúta), ami a hallás érzékével együtt a hang finom eleméből (tanmátra) nyilvánul meg. Más szavakkal, az űr és a hallás érzéke a hang finom elemtől függ, mivel az az eredetük. Ha a két tárgy kapcsolatára (jelen esetben az űrre és a hallásra) irányítjuk a szamjamát, akkor fel fogjuk ismerni közös forrásukat. Esetünkben a halásra és az űrre irányuló szamjama a hang finom elem megnyilvánulásához fog vezetni. Ha felismertük a finom elemet, akkor kifejleszthetjük az isteni hallást.
3.43. kájákásajóh szambandha-szamjamállaghu-túlaszamápattéscsákása-gamanam
kájá – test; ákásajóh – az űrnek; szambandha – kapcsolat; szamjamát – szamjama által; laghu - könnyű; túla – vatta; szamápattéh – az elme egyesülése által; csa – és; ákása – űr; gamanam – átkelés.
Az űr és a test közötti kapcsolatra irányuló szamjama által vagy a könnyűség tulajdonságával rendelkező tárgyakra (például vatta) irányuló szamápatti által lehetővé válik az utazás az űrben.
Mi a kapcsolat az űr és a test között? A test négy elemből áll, de e négy elem megnyilvánulásában függ az űrtől. Űr vagy tér nélkül semmilyen megnyilvánulás nem lehetséges. Vjásza azt írja, hogy a kettő közötti kapcsolat az, hogy az űr átjárja a testet. Ha a szamjamát erre a viszonyra irányítjuk, akkor szert teszünk arra a képességre, hogy akaratunktól függően bárhová eljuttassuk a testünket a térben.
Minden tárgyat vibrációs minták alkotnak. A jógában „hangnak” nevezzük ezeket a mintákat, még ha az emberi fül számára nem is hallható vibrációkról van szó. H. Aranja szerint a szamjamát a testet átható belső hangra (anáhata náda) kell irányítani. A belső hang természetesen hallhatatlan hangot jelent. Mivel az ákása a médium, amin keresztül a hang terjed, ha megfejtjük a test hangját vagy vibrációs mintáját, akkor képessé válunk arra, hogy bárhová eljuttassuk a testünket ahová csak szeretnénk.
Hasonló hatást érhetünk el, ha a könnyűség tulajdonságával rendelkező tárgyakon meditálunk. Ezt a hatást manapság az NLP-ben (neurolingvisztikus programozás) is alkalmazzák. Tételezzük fel, hogy ha egy bizonyos sportoló teljesítményét szeretnénk elérni, akkor teljesen rá kell fókuszálnunk arra a sportolóra, és így le kell másolni az ő élményeit. A fő oka annak, hogy valaki képes valamit végrehajtani, az, hogy azt a képességet azonosították az én-tudatukkal (ahankára). Jól ismert tény, hogy ha hiszünk abban, hogy sikeresek leszünk valamiben, amibe belekezdünk, akkor az eredmény hajlamos megnyilvánulni. Ezt a tendenciát erősen javítja a hipnózis, ami képes megváltoztatni az önmagunkról kialakult tudatalatti hiedelmeket. A szamjama még hatékonyabb, ha tudatosan felcseréljük a nem kívánt tudatalatti benyomásokat (szamszkárákat) a kívántakkal."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése