Hal a szatyorban

Történt egy eset az Atmában vasárnap, amelynek hallatán én is csak néztem, mint az a bizonyos hal a szatyorban, aki egyébként (szegény pára) ennek a történetnek is a főszereplője. Ashtanga oktatói tanfolyam volt most hétvégén, és az egyik résztvevő megkérte a recepciósunkat, hogy tegyen be egy szatyorba csomagolt valamit a hűtőbe. A recepciós elbizonytalanodott, hogy mi is lehet ez, mert hideg is volt, meg puha is. A jógi közölte: "Hal". Ekkor a recepciósunk eldobta a szatyrot, mert amúgy nem szívbajos ugyan, de hideg halhullákat nem szívesen markolászik, mivel már évek óta vegetáriánus, mint ahogy az Atma Center összes oktatója és alkalmazottja is. 

Végül a hal szerencsére nem került be a hűtőbe, ám emberünk lelkismeretfurdalás nélkül elfogyasztotta ebédszünetben, és még a tálcát sem mosta el maga után. Hát ez szerintem kritikán aluli. Főleg, mivel az eset főszereplője nem hogy jógaoktatónak készül, hanem évek óta oktat, saját stúdiója is van. Mindazonáltal annak is tudatában vagyok, hogy Budapesten sokkal több az olyan jógaoktató, aki nem vegetáriánus és  nem él tisztán, mint az, aki igen. Úgyhogy ez a bejegyzés most mindenkinek szól, aki érintett az ügyben. 

 Mindenki tudja rólam, hogy pályafutásom kezdete óta nagyon fontos kritériumnak tartottam egy jógaoktató életében, hogy kövesse a jamákat és a nijamákat, és éljen tisztán. Nem akarok ítélkezni senki fölött, és kategorizálni sem akarom a jógaoktatókat "tisztán élő" és "nem tisztán élő" csoportokba. Ennek ellenére még mindig úgy tartom, és azt hiszem, ez a jövőben sem fog változni, hogy alapvető kritérium egy jógaoktató számára, hogy az életmódja is tükrözze a jóga iránti elkötelezettségét, és ne csak ászanázni vagy beszélni tudjon ügyesen. Ezzel az erővel akár gimnasztikát is oktathatna, ott nem kérdezik meg, hogy hogyan él. 

Mit is értek ez alatt? Nos, szerintem elsődleges a vegetáriánus étrend, vagyis a hús, hal, tojás kerülése. A tejtermék a jógairodalom szerint elfogadott, bár én magam most lettem vegán, de ez még belefér. Két oka van ennek a dolognak: az egyik az ahimszá elve, vagyis a jógi nem juthat élelemhez annak az árán, hogy támogatja az erőszakot. A másik pedig a tudatra gyakorolt hatás. A hús, hal és a tojás, ugyanúgy, mint a műkaják, a tamaszt, vagyis a tudatlanság minőségét közvetítik. A tiszta, élő növényi ételek ezzel szemben szattvikusak, illetve a jógairodalom a tejterméket is annak tekinti. Bár egyes ezoterikus bölcsek szerint nem az számit, ami a szádon bemegy, hanem az, ami kijön, a jóga tanítása szerint szoros összefüggés van a kettő között. És az az ember, aki nem háborodik fel az erőszakon, amikor a táplálékáról van szó, az valószínűleg akkor sem fog szót emelni, amikor az embertársai ellen követ el valaki erőszakot. Így nem nagyon fogunk tudni az igazság fákyavivői lenni ebben a világban, a fény harcosai, a "Be the Change" jelszó megtestesítői.

De ha valaki évek óta gyakorol egy olyan tradicionális jógairányzatot, mint az Ashtanga, akkor meg még inkább meglepő, hogy nem evidens számára a vegetáriánus étrend. Pattabhi Jois a következőket írja a Jóga-málában:

"Az ahimsza azt jelenti, hogy nem okozunk sebesülést senkinek, beleértve az állatokat, semmilyen formában, semmikor, semmilyen okból, szavainkkal, gondolatainkkal vagy tetteinkkel."

"Ha egy ember étele tiszta, akkor az elméje is megtisztul, mivel az elme felveszi az elfogyasztott étel minőségét. (…) Ezért a jóga gyakorlójának csak szattvikus minőségű ételeket szabad ennie. A szenvedélyt és mentális sötétséget okozó ételeket , vagy a húst és zsírt tartalmazó ételeket soha nem szabad fogyasztani, és a mámorítószereket, dohányzást és hasonlókat is mellőzni kell." A gyengébbek kedvéért tehát a hús, hal és tojás fogyasztása mellett a jóginak tartózkodnia kell az alkoholtól, a dohányzástól és a drogkotól (marihuána, partidrogok és minden tudatmódosító szer). 

Tudom, hogy egyes modernebb iskolákban mindent lehet, például Bikram sem követeli meg a tanáraitól, hogy vegetáriánusok legyenek, mivel ő maga sem az. Mi azonban tradicionálisabb értékrendet, irányvonalat képviselünk, így én az összes oktatómtól megkövetelem a fenti sztenderdek betartását. A jógaoktatói tanfolyamainkra is azoknak a jelentkezését várjuk, akik hajlandóak megtenni ezeket a lépéseket az életükben, és így valóban hiteles jógaoktatókká válni. Sok minden szükséges ahhoz, hogy valaki valóban hitelesen tudja átadni ezt a tudást, de az egyik legalapvetőbb kritérium az életmód.

Én magam sem tudnék komolyan venni egy olyan jógaoktatót, aki iszik, donáhyzik és húst eszik. Ezért aki azt tervezi, hogy jógaoktató lesz, de nem hajlandó változtatni az életmódján, annak inkább azt ajánlanám, hogy menjen el éjjeliőrnek vagy pénztárosnak a Tescoba. A jógaoktatói tevékenység egy hivatás, egy kiváltság, amire a lehető legjobban képesíteni kell magunkat. El tudom fogadni azt, ha valakit még nem annyira köt le a pránájáma, a meditáció vagy a filozófia, de ha nem foglalkozik a jamák és nijamák gyakorlásával, akkor amit csinál, az valóban nem több puszta tornamutatványnál. István is írt már erről blogot, én is emlegettem már korábban, úgyhogy erről valóban csak az nem vesz tudomást, aki nem akar. 

Utána pedig valóban csak nézünk, mint az a bizonyos hal a szatyorban, amikor a karma kamatostul visszaadja mindazt az erőszakot, amit mások ellen elkövettünk. És ez nem fenyegetésnek vagy paráztatásnak akar hangzani, pusztán a tények megállapítása, ami természetes azok számára, akik már felléptek a spirituális evolúció azon fokára, amelyen miden életre szentként tudunk tekinteni. Hiszen ha nem tudunk egy állatnak életet adni, akkor ahhoz sincs jogunk, hogy elvegyük azt, főleg, ha a táplálkozásunkat egészségesebben és jógikusabban meg tudjuk oldani primitívebb létformák, vagyis a növények fogyasztása által.