Az SI-ízület

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Az SI-ízület

A szakroiliakális (SI) ízület lányeges szerepet tölt be a hátrahajlításban. A láb-a-nyak-mögötti pózokban és a gerinccsavarásban is fontos a szerepük. Ha nem helyesen végezzük az előrehajlítást, akkor feszültség keletkezhet az SI-ízületben. Ezért minden jógi számára fontos, hogy helyesen megértse ennek az ízületnek a mozgását és működését.

Az SI-ízület a medenceöv lényegi részét képezi. A medenceöv a keresztcsonton keresztül kapcsolódik a gerinchez, és a csípőízületen keresztül az alsó végtagokhoz. A medencecsont felső részét íliumnak nevezik, és ennek ízesülése a keresztcsonttal alkotja az SI-ízületet. A keresztcsont valójában a gerinc kiterjedése, melyet öt csigolya összecsontosodása alkot. A két medencecsont közé ékelődik. A farokcsont a keresztcsont végéhez kapcsolódik, és általában három kicsiny csigolya alkotja.

Elsőnek a medencecsontot vesszük szemügyre. A csontváz érettségének beállta előtt a medencecsont három össze nem kapcsolódó csontból áll, melyek idővel összeforrnak és létrehozzák a medencét. Ezt a medence három részének neve is tükrözi: a csípőcsont (ílium), ülőcsont (ischium) és a szeméremcsont (pubis). A csípő ízületi vápája, amellyel a combcsont ízesül, a csípőcsont alsó, oldalsó részén található. A csípőcsont négy gerince számos izom eredési pontja. Az ülőcsont a medencecsont alsó és hátsó részén helyezkedik el. Innen ered a nagy combközelítő izom (adductor magnus) és a hamstringek (combhajlító izmok). A szeméremcsont a medence elülső, alsó részén helyezkedik el. Itt a medence két fele egy porcbetéten keresztül kapcsolódik össze. A szeméremcsonthoz kapcsolódnak a combközelítő izmok a gátrekeszt alkotó izmokkal együtt.

Az ék alakú keresztcsont az L5-ös porckorongon keresztül kapcsolódik a lumbális gerinchez, valamint a farokcsonthoz, mely a nyugati tudósok szerint a farok visszamaradt csökevénye (A lumbális gerinc öt csigolyából áll, melyeket fentről lefelé számozunk. az L1 csigolya a hátgerinccel határos, míg az L5 csigolya a keresztcsonttal.) A keresztcsont kifotikus alakú. Az elsődleges hajlat része, melyre a magzat az anyaméhben tesz szert, ahol az egész gerinc ebe az irányba hajlik. A háti gerincszakasz a másik, ahol megmaradt az elsődleges hajlat. A gerinc két szakasza alkalmazkodik a lordotikus (hátrahajló) hajlathoz az érés folyamatában, hogy a felegyenesedve sétáló emberre jellemző dupla S-kanyarulatot létrehozza. A nyaki gerinc lordotikus hajlata kisgyermekkorban kezd kialakulni, amikor folyamatos erőfeszítést teszünk a fej felemelésére hason fekvő helyzetben; és szükséges ahhoz, hogy egyenesen tudjuk tartani a fejünket. A lumbális gerinc lordotikus hajlata akkor kezd kialakulni, amikor egyenesen állunk, és elkezdjük a súlyt tartani az egyenes helyzetben.

Az SI-ízület két aurikuláris (fül alakú) ízfelületből áll, amelyek egy viszonylag merev ízületet alkotnak a keresztcsont és a két medencecsont között. A félkör, vagy inkább bumeráng alakú ízületek nyitott oldalai hátrafelé, a kifotikus keresztcsonttal ellenkező irányba néznek. Ha oldalról nézzük a keresztcsontot, és egy vízszintes vonallal kötjük össze a két ízületet, megérthetjük, hogy az ízületek körülbelül tíz fokos elfordulást tesnek lehetővé a keresztcsont számára e tengely mentén.

Az SI-ízület azért szokatlan, mert az ízület alsó harmada szinoviális típusú (vagyis egy folyadékkal teli ízületi kamrából áll), míg a felső része egy rostos ízület (mely kötőszöveti rostokból áll). Gyermekkorban a szinoviális ízület tulajdonságaival rendelkezik. Ez a pubertás és a fiatal felnőttkor küszöbén megváltozik, és a kor előrehaladtával az SI-ízületben egymásba illeszkedő árkok és göbök jönnek létre, valamint az ízület egyre rostosabbá és kevésbé mozgékonnyá válik. Ennek következtében csökken az ízület mobilitása, ami a testsúly tartására adott adaptív, stabilizáló válaszreakció. Az antropológusok az SI-ízület állapota alapján tudják megbízhatóan meghatározni egy példány körülbelüli életkorát.

Az SI-ízület két funkcióval rendelkezik: csökkenti a medenceöv feszültségét és (a szeméremcsont ízesülésével együtt) csökkenti a rázkódást az alsó végtagok és a gerinc között. Elsődlegesen egy szalagos ízület, amit erős szalagok támogatnak és stabilizálnak. Vannak elsődleges stabilizátorok, melyek keresztezik az ízületet, míg mások a környező képződményekhez rögzítik. Az SI-ízületet körülvevő izmok stabilizáló hatása az izompólyákhoz és inakhoz való kötődésük alapján érvényesül. Az egyetlen izom, ami magán az ízületen átível, a piriformis (körteképű izom), mely a második-negyedik keresztcsonti csigolya hátulsó oldaláról ered és a combcsont nagytompor-részéhez kötődik.

Egyesek az SI-ízületet súrlódó ízületként írják le. Az erők, amelyek az ízületre hatnak, beleértve a teher viselését és a környező képződményekhez kapcsolódó szalagokra és izmokra nehezedő nyomást, záródásra hajlamosítják az ízületet. így az SI-ízületet a formája (szöge, ívei és később képződő barázdái) stabilizálja, valamint a szalagok és izmok ereje, melyek terhelés esetén növelik a súrlódást az ízfelületek között."