Amikor le akartam fogyni, körülnéztem az Interneten, hogy milyen fogyasztókapszuláknak van a legjobb híre, és mivel egy ismerősöm a Peak termékeket ajánlotta, a választás a Peak által forgalmazott Hellburnerre esett. Direkt nem linkeltem, mert ez nem bújtatott reklám akar lenni, bár azóta egy páran, akik megtudták, hogy ezt szedtem, szintén berendelték, kifejezett tanácsom ellenére. Mindenesetre a kapszula tényleg brutál módon égeti a zsírt, én 1-2 hónap alatt fogytam le vele 72 kilóról 61-re, ami persze relatív, mert a magasságtól, izommennyiségtól is stb. függ a dolog. De a zsírszázalékom is lement 5 alá, amire mai fejjel azt mondom, hogy nem fenntartható állapot. Hát nem néztem ki túl jól, inkább gebének hatottam, mint életerőtől duzzadó fiatalembernek. Szerencsére azóta javult az állapot, izmosodtam is, most 67 kiló körülire saccolom magamat, bár a mérlegem kijelzője elromlott. A hasamon most is látszanak a kockák, de már nem vagyok olyan vézna kinézetű talán, mint akkor.
Persze a zsírégető kapszula mellett is edzettem, jógáztam, és diétáztam is keményen. Mai fejjel azt mondom, hogy simán, kapszula nélkül is meglett volna az eredmény. Csakhogy az ember türelmetlen, és nem hajlandó megtenni annyi erőfeszítést, amennyi kellene, főleg, ha van könnyebb út is.
Nem is azt bántam meg annyira, hogy annak idején beszedtem a tablettát, mert végülis az ember a saját egészségével nyugodtabb lelkiismerettel játszik, mint másokéval. Inkább azt bántam meg, hogy pár embernek ajánlottam ugyanezt a kapszulát, és ők be is szedték, és le is fogytak. A szerencsésebbek közülük azóta is tartják a szálkás testalkatot, mert rájöttek, hogy a Hellburner csak egy mankó volt, és a zsírmentes test fenntartása száz százalékban az étrenden és az edzésen múlik. (Na jó, ez így nem teljesen igaz, mert a stressz és az érzelmi háttér is szerepet játszik benne, valamint némileg a genetika, de nem szeretem, amikor valaki ezekre fogja azt, hogy nem tud lefogyni, ahelyett, hogy az akaratgyengeségét és a lustaságát vádolná.)
Kettő dolog miatt NEM ajánlom a Hellburner (és ami azt illeti, semmilyen fogyasztókapszula) szedését. Az egyik az, hogy egészségtelen. A Hellburner erőteljesen megemeli a termogenezist, vagyis a szervezetünk ugyanannyi terhelés során is több kalóriát éget, felgyorsul az alapanyagcsere, miközben elnyomja az étvágyunkat. Ezáltal a Hellburner fölöslegesen terheli a szívet és a pajzsmirigyet (körülbelül olyan lesz az anyagcserénk, mintha 40 fokos időjárásban futva vagy kocogva közlekednénk egész nap). És sokan nem is tudják magukról, hogy van-e valamilyen szív- vagy pajzsmirigy-problémájuk, amíg esetleg nem jön ki a túlterhelés hatására. Ezzel szemben például az edzés bármilyen formája erősíti, gyógyítja a szívet, ahelyett, hogy leterhelné.
Más kapszulák máshogy működnek, de azt biztosra vehetjük, hogy egyik sem egészséges, hanem vagy az emésztőrendszert, vagy valamelyik belső szervünket károsítja. A másik ok pedig a dopping-effektus. Vagyis egy szerre támaszkodunk az eredmények gyorsabb elérése érdekében, amiket valamivel több melóval és önfegyelemmel anélkül is el tudnánk érni. Éppen ezért sokan, amikor megvan a kívánt eredmény, és abbahagyják a kapszulát, visszaesnek ugyanazokba a hibákba, amik miatt eleve elhíztak. Utána jöhet az újabb fogyókúra, satöbbi.
Nem fogok most ismét regényeket írni róla, de nyugodtan levonhatjuk a végkövetkeztetést, hogy az ideális testsúly tartós megőrzésére (egészségügyi kockázatok nélkül) akkor van lehetőségünk, ha kialakítjuk az ideális étrendet és folyamatosan követjük (utolsó lélegzetvételünkig), valamint kialakítjuk az ideális edzésterhelést, és folyamatosan fenntartjuk (életünk végéig). Amint az étrend vagy a sport elcsúszik, ismét jönnek a kilók.
A végére még egy kis ópusz a legújabb fogyókúrás trükkről, a gyomorballonról. Egy gumiból készült ballont juttatnak szájon át a fogyni kívánó gyomrába, majd telepumpálják fiziológiás sóoldattal. Miután beállították a kívánt méretűre, a kezeltnél előbb fog jelentkezni a gyomorban a teltségérzet, mint hogy annyi kalóriát bevitt volna, amennyi a ballon nélkül elférne a gyomrában. Nincs műtét, nincs gyógyszer, nem kell diétázni, mozogni, és bármikor kivehető, ha a beteg úgy dönt. Tökéletes megoldásnak tűnik. Azonban én ezt a módszert körülbelül a tüskékkel kivert erényövhöz tudnám hasonlítani.Csakhogy a helyzet a következő: A gyomor fala, mint minden kötőszövet, rugalmas anyagból van. A túlevőknek általában már így is ki van tágulva a gyomruk, vagyis jóval többet bele tudnak tölteni, mint amennyit kellene. Ha beletesszük a ballont, az evéskényszer általában megmarad, még ha fizikailag kényelmetlenebb is a dolog. A beteg ugye zabál tovább, "edzi" a gyomrát, és az lassan kezd tovább tágulni, így megint beáll a kalóriafölösleg állapota, hiszen nem szoktatták rá, hogy kontrollálja, mit és mennyit eszik. Ekkor a ballont persze nagyobbra lehet fújni, ideig-óráig megint beáll az egyensúly. De ez egy egyirányú folyamat, hiszen a gyomor egyre jobban tágul, míg végül csak ki kell venni a ballont, és más módszerekkel lefogyni. A gyomrot azonban nagyon nehéz visszaszugorítani. De tételezzük fel, hogy egyes emberek gyomra nem tágul a ballon jelenlétében sem. Akkor is függővé válnak a kis gumilabdától, ahelyett, hogy felszabadítanák a tudatukat az evéskényszer alól, és megtanulnának uralkodni magukon, és annyit és azt enni, amire szükségük van.
Éppen ezért én inkább arra ítélném azokat, akik nem hajlandók edzeni és tudatosan táplálkozni, hogy maradjanak csak kövérek, annak minden esztétikai, szociális, gazdasági és egészségügyi hátrányával együtt. Ugyanis MINDENKI le tud fogyni és fenn tudja tartani az ideális testsúlyt a sport és a helyes étrend alkalmazásával. Ezen kívül minden más csak mankó, a maga veszélyeivel együtt, és legfeljebb akkor tekinthető indokoltnak egyik vagy másik mankó alkalmazása, ha a fogyni vágyó idejében eldobja, és visszatér az ősmódszerhez: sport és egészséges étrend.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése