"3.38. té szamádháv-upaszargá vjuttháné sziddhajah
té – ők; szamádhau – a szamádhiban; upaszargá – akadályok; vjuttháné – a világi tudatállapotban; sziddhajah – természetfeletti képességek.
Mindezek erőknek tűnnek a hullámzó elme számára, de valójában a szamádhit akadályozó tényezők.
Vjásza elmagyarázza, hogy a természetfeletti képességek megakadályozzák azt, hogy megvalósítsuk a legmagasabb igazságot, ami az önvaló önmagában. Az összes erő csupán az elme hullámzása, ami megakadályozza, hogy megvalósítsuk az önvaló dicsőségét.
A hullámzó elme számára nagyon különleges dolog lehet az, hogy valaki látja a múltat vagy a jövőt, és jó lehetőséget kínál arra is, hogy mások fölé kerekedjünk, de a tudat szempontjából nézve egyáltalán semmi jelentősége nincs. Az idő egy olyan jelenség, ami a csittában (elmében) jelenik meg, ami acsit (öntudatlan). A csit (tudat) az összes időmódnak egyszerre szemtanúja, és mindent tud, ami megjelenik előtte.
Az összes jelenség, akár múlt, akár jelen, akár jövő, céljában azonos. Csak azért van bennük részünk, hogy megvalósítsuk önmagunkat, mint a határtalan, tiszta tudat. Az erők viszont, mivel a hullámzó elme rendkívülinek látja őket, arra csábítanak, hogy ragaszkodjunk hozzájuk, és így megakadályozzák, hogy elérjük a mag nélküli szamádhit.
Vachaspati Mishra azt mondja: „Egy ember időnként szert tehet ezekre a tökéletességekre, és azt gondolja, hogy ezek ereje által elérte a célját, és így abba is hagyhatja a szamjamát.” Igazából sok olyan gyakorlóról szóló történet van, akik ilyen erőkre tettek szert, és elbuktak, mert az erőket kezdték hajszolni a tudat megvalósítása helyett. Például lehet, hogy valaki nappal koldus, álmaiban pedig milliomos, és amikor szert tesz az erőkre, akkor elkezdhet arra vágyni, hogy nappal is milliomos legyen. Mindezek az állapotok azonban, mint a koldus és a milliomos, ébrenlét és álom, csupán csak átmeneti jelenségek, amelyek a tudat örök tudatosságában jelennek meg. Ha „birtokoljuk” őket, bármi is legyen az, akkor a mag nélküli szamádhi nem következhet be. Ezért mindezeket a szinteket akadálynak tekintik a szamádhi elérésében."
té – ők; szamádhau – a szamádhiban; upaszargá – akadályok; vjuttháné – a világi tudatállapotban; sziddhajah – természetfeletti képességek.
Mindezek erőknek tűnnek a hullámzó elme számára, de valójában a szamádhit akadályozó tényezők.
Vjásza elmagyarázza, hogy a természetfeletti képességek megakadályozzák azt, hogy megvalósítsuk a legmagasabb igazságot, ami az önvaló önmagában. Az összes erő csupán az elme hullámzása, ami megakadályozza, hogy megvalósítsuk az önvaló dicsőségét.
A hullámzó elme számára nagyon különleges dolog lehet az, hogy valaki látja a múltat vagy a jövőt, és jó lehetőséget kínál arra is, hogy mások fölé kerekedjünk, de a tudat szempontjából nézve egyáltalán semmi jelentősége nincs. Az idő egy olyan jelenség, ami a csittában (elmében) jelenik meg, ami acsit (öntudatlan). A csit (tudat) az összes időmódnak egyszerre szemtanúja, és mindent tud, ami megjelenik előtte.
Az összes jelenség, akár múlt, akár jelen, akár jövő, céljában azonos. Csak azért van bennük részünk, hogy megvalósítsuk önmagunkat, mint a határtalan, tiszta tudat. Az erők viszont, mivel a hullámzó elme rendkívülinek látja őket, arra csábítanak, hogy ragaszkodjunk hozzájuk, és így megakadályozzák, hogy elérjük a mag nélküli szamádhit.
Vachaspati Mishra azt mondja: „Egy ember időnként szert tehet ezekre a tökéletességekre, és azt gondolja, hogy ezek ereje által elérte a célját, és így abba is hagyhatja a szamjamát.” Igazából sok olyan gyakorlóról szóló történet van, akik ilyen erőkre tettek szert, és elbuktak, mert az erőket kezdték hajszolni a tudat megvalósítása helyett. Például lehet, hogy valaki nappal koldus, álmaiban pedig milliomos, és amikor szert tesz az erőkre, akkor elkezdhet arra vágyni, hogy nappal is milliomos legyen. Mindezek az állapotok azonban, mint a koldus és a milliomos, ébrenlét és álom, csupán csak átmeneti jelenségek, amelyek a tudat örök tudatosságában jelennek meg. Ha „birtokoljuk” őket, bármi is legyen az, akkor a mag nélküli szamádhi nem következhet be. Ezért mindezeket a szinteket akadálynak tekintik a szamádhi elérésében."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése