"3.48. grahana-szvarúpászmitánvajárthavattva-szamjamádinidrija-dzsajah
grahana – a megértés
ereje; szvarúpa – lényegi természet; aszmitá
– egoizmus; anvaja – benső természet; arthavattva
– célzatosság; szamjamát – szamjama
által; indrija-dzsajah – az érzékek feletti uralom.
A megértés folyamatára, annak
lényegi természetére, az egóra, benső természetére és a
célzatosságra irányított szamjama az érzékek
feletti uralmat eredményezi.
Ez a szútra a 3.44-es szútrához
kapcsolódik, de ezúttal a szamjama tárgya a megértés vagy
megismerés folyamata.
- Az első szamjamát a megismerés folyamatára irányítjuk, amire példaként hozhatjuk a látás érzékét. A fénysugarak visszatükröződnek egy tárgyról, utána a szembe jutnak, majd az elmébe közvetítődik a kép, amely összehasonlítja az ilyen tárgyakról gyűjtött korábbi adatokkal. A megismerés folyamata magában foglalja a tárgy jelenlétét, az érzékszervet, mint a szem vagy a fül, és az elmét, amely felismeri a tárgyat.
- A lényegi jellemző az intellektus/értelem. Vjásza szerint az intelligencia természete az, hogy megvilágít mindent, ami megjelenik előtte. Csodálatos módon, tehetnénk hozzá. Azért nevezik lényegi jellemzőnek, mert enélkül, hogy az intellektus megvilágítaná a tárgyakat, semmilyen megismerés nem lehetséges. Az értelem olyan, mint a fény, a fáklya a sötétségben. Ha kikapcsol, akkor nem lehetséges a látás, még ha a tárgy, a szem és az elme jelen is vannak.
- Az egó az ügynök, amely birtokolja a felfogást. Míg az intelligencia tiszta megismerés, az egó azt mondja, hogy az Én az, aki megismer, én fogom fel a tárgyat. A tulajdonos nélkül ott van a felfogás ténye, de nincs senki, aki felfog.
- A benső természet az, ami az összes eddig tárgyalt aspektusban benne foglaltatik. A megismerés folyamatát, az intellektust, és az egót egyaránt a prakriti három gunája, a radzsasz, tamasz és szattva alkotja. A benső természetet tehát a gunák alkotják.
- Mint a 3.44-es szútrában is, az utolsó szamjamát a célra irányítva végezzük. Itt ez a megismerés célja, de attól eltekintve azonos a 3.44-es szútrában említett céllal. A megismerés célja a látás. Mindkettő ott van, hogy az intellektus tudjon következtetni az alany, vagyis a tudat létezésére. Ebből a látó idővel megállapodik a valódi önvalóban, ami a tudat. Ez az állapot pedig a szabadság (kaivalja).
Az érzékek feletti uralkodás a a
saját magunk kivetítése folyamatának a fordítottja. A normális
folyamat az, amikor az intelligencián, az egón és a megismerés
folyamatán keresztül vetítjük ki magunkat, és végül olyan
tárgyakkal azonosítjuk magunkat, mint ház, autó, társadalmi
pozíció, vagy a jógapózok elsajátításának képessége. Ezt a
folyamatot evolúciónak is nevezik.
Ezzel ellentétes az involúció, ami a
normálistól a természetes állapot felé vezet. A természetes
állapot az, amikor nem vetítjük ki magunkat a megismerés
folyamatán keresztül, hanem megismerjük önmagunkat, mint a
tudatot. Az érzékek feletti uralom ebben a kontextusban azt
jelenti, hogy elfogadjuk: a maradandó szabadságot és gyönyört
csakis belül találhatjuk meg, és ezért nem engedjük, hogy az
érzékek kifelé forduljanak, és megragadják a vágyak tárgyait."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése