"3.35. hridajé csitta-szamvit
hridajé – a szívre irányított szamjama által; csitta-szamvit – az elme megértése.
A szívre irányított szamjama által szert tehetünk az elme megértésére.
Ebben a szútrában Patandzsali elmagyarázza, hogyan tett szert ő maga a jógáról szóló tudásra. Szerinte a jóga az elme hullámzásainak lecsendesítésére utaló diszciplina (1.2. szútra). Ebben a meghatározásban a jógát egy olyan diszciplinának tekintik, amely főként az elmével foglalkozik, mivel az a fő tényező, amely megakadályozza, hogy megállapodjunk a tudatban. Azok a tanulók, akik nem tapasztalják, hogy az elme akadály, rátérhetnek a tudat tudományának (Védánta) közvetlen tanulmányozására. A Védántát a Brahma-szútra magyarázza el, ami az „athátó brahma-dzsigjászá” szútrával kezdődik, ami azt jelenti, hogy „most pedig következzék a tudat iránti tudakozódás.”
Az athátó kifejezés arra utal, hogy ahhoz, hogy ebbe a tudakozódásba fogjunk, előzetesen eleget kell tenni bizonyos követelményeknek. Az alapvető követelmény az, hogy a megértésünknek mentesnek kell lennie a hibáktól, és az elme (csitta) hullámainak dominánsan szattvikusnak kell lennie. Ha nem ez a helyzet, akkor nem állunk készen a tudat tudományára, és először az elme tudományát, vagyis a jógát kell tanulmányoznunk. Azon tanulók számára, akik nem képesek közvetlenül a tudaton meditálni, a jóga ad egy lehetőséget a felszabadulásra.
Patandzsali annyira teljes megértését mutatja be az elmének a Jóga-szútrában, hogy az összes későbbi mester szaktekintélynek fogadta el őt a jógában. Hogyan tehetett szert ennyire teljes megértésre, hogyan tekinthette át ilyen mélyen a témát? Ezt a szamjama mesteri elsajátítása által érhette el.
Patadzsali előtt is voltak mesterek, akik értekezéseket írtak a jógáról, mint például Hiranjagarbha, de Patandzsali műve kiváltotta az övékét. Valószínűleg a szamjama módszere nem volt ennyire kifinomult Patandzsali előtt.
Az elme (csitta) megértése, és vele együtt a jóga megértése a szívre irányított szamjama által érhető el. A Maitrí Upanisad azt mondja, hogy ha az érzékek tüzelőjét megvonjuk tőle, akkor az elme visszamerül a szívbe. Azért merül vissza a szívbe, mert eredetileg onnan volt kivetítve. A szív az elme forrása. Ezért van szükség a szívre irányított szamjamára, ha meg akarjuk érteni az elmét.
A Cshándógja Upanisad azt mondja: „A Brahman városában van egy kilenckapus ház. A házon belül van egy kis lótusz alakú szentély [a szív].” A szamjamát erre a lótuszra kell irányítani. Vigjánabhiksu alátámasztja, hogy a szívnek nevezett hajlékra irányított szamjama gyakorlása által közvetlenül megismerhető az elme. A hajlék, amire itt utalnak, nyilvánvalóan nem a fizikai szerv, hanem a szív lótusza, vagyis az anáhata csakra, amit a szusumná középpontjának is neveznek."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése