Az a jó, ha fáj?

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Fájdalmasnak kell-e lennie az ászanának?

Van egy széles körben elterjedt félreértés, miszerint a póznak fájnia kell. Alapszabályként leszögezhetjük, hogy a pózoknak nem szabad fájniuk, és erre még az ősi bölcsek is felhívták a figyelmet. Patandzsali azt mondja a Jóga-szútrában, hogy „héjam duhkham anágatam”, ami azt jelenti, hogy a jövőben bekövetkező szenvedést el kell kerülni (Jóga-szútra 2.16.) Az utasítás mögötti érvelés nagyon egyszerű. Minden élmény, amit átélünk, tudatalatti benyomást (szamszkárát) hoz létre. Minden tudatalatti benyomás, a tartalmától függetlenül, önmaga megismétlését idézi elő.

Ez azt jelenti, hogy ha gyakran gyakoroljuk a pózokat olyan módon, hogy fájdalmat okozzanak, akkor ezzel több fájdalmat hozunk létre a pózainkban a jövőre nézve. A „No pain, no gain” kifejezés működőképes lehet az élet egyes területein, de az ászanára alkalmazva destruktívvá válik. A testünk szöveteinek károsításán túl, egyre jobban foglalkoztatni fog bennünket a fájdalom és a test, ha újra és újra a fájdalom lenyomatát helyezzük a tudatalattinkba. Minden intenzív fizikai érzés erősebb azonosítást hoz létre a testtel. A jóga célja azonban az, hogy ne erősödjön ez az azonosítás. A cél az, hogy tökéletesítsük a testünket, és ezáltal alkalmas és megbízható járművé váljon a felszabadulás felé vezető úton. Gondoljunk úgy a testünkre, mint egy autóra: minél jobban bánunk vele, annál jobban fog működni. Rendszeresen kell szervizelni, fenn kell tartani a folyadékszintet, és a légnyomást a gumikban. Az, hogy tiszteletteljesen bánunk a testünkkel, nem jelenti azt, hogy azonosítjuk magunkat vele. Ha azonosítjuk magunkat a testünkkel, akkor akadállyá válik a spirituális evolúcióban, ahelyett, hogy jármű lenne. Ez mindennél világosabb lesz a halál pillanatában, ami kulcsfontosságú pillanat a spirituális evolúció szempontjából. Ha nem tanultunk meg elkülönülni a testünktől, a halál nem fog felemelni bennünket. Ez a potenciálisan legerősebb pillanat ebben az esetben fájdalmas élménnyé fog válni.

Egy másik utasítás is elhangzik a fájdalom elkerülésére, méghozzá a Bhagavad-gítában. A Legfelsőbb Úr az Úr Krisna formájában kritizálja azokat, akik kínozzák a testet (Bhagavad-gítá 17.5-6.). Ő, mint a világ valódi lelke, a Felsőlélekként él a szívünkben, és így minden testben jelen van. Azok, akik fájdalmat okoznak a testnek, megszentségtelenítik az otthonát. Ebből alakult ki az elképzelés, hogy a test Isten temploma. Úgy kell bánnunk a testünkkel, mint a Legfelsőbb Lény otthonával.

Háromféle kellemetlen fizikai érzés létezik, amit a pózokban átélhetünk. A következőképpen neveztem el őket: 1) kreatív diszkomfort, 2) szükségtelen fájdalom, és 3) szükséges, karmikus fájdalom."