A legpusztítóbb fegyver

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Mukta-haszta sírsászana (szabadkezes fejenállás) és baddha-haszta sírsászana (kötött kezes fejenállás)

A fejenállás-pózok egyik kihívása az, hogy ha egyszer elkezdesz kidőlni belőle, nem tudod megállítani a folyamatot. Így nem ajánlott addig próbálkozni a fejenállással, amíg nem tudod meg is tartani a pózt. Szélesebben értelmezve ez egy fontos elvre utal: Soha ne eressz szabadjára egy erőt, ha nem tudod visszavonni.

Ezt a leckét a következő történet tanítja a Mahábháratában, amelyben alkalomhoz illően Brahmá fejéről esik szó. A Mahábhárata napjai közben a nagy harcosok fő fegyvere az asztra volt. Az asztra egy nyíl volt, amit egy mágikus varázsige kimondása közben lőttek ki, és ezáltal pusztító rakétává változtatták. Sokféle asztra létezett, amelyek pusztító erejét csak azok a harcosok tudták aktiválni, akik tapasz és beavatás által váltak a varázsigék mestereivé. A legfélelmetesebb asztra a Brahma-sírsa asztra volt, vagyis „Brahmá feje-rakéta”, amely Siva pusztító erejét idézte meg, amikor letépte Brahmá ötödik fejét. A Szkanda Purána szerint ezt a fegyvert Rishi Dadicha gyémántkemény koponyájából készítették, akinek a gerincéből Indra vadzsrája is készült. A Brahma sírsa asztrát sohasem volt szabad emberek ellen használni, csakis démonok ellen.

Az Úr Siva Rishi Agasztjának adta a Brahma sírsa asztrát. Hosszú idő elteltével Agasztja átadta Dronának, Ardzsuna harci gurujának. Drona Ardzsunának adta, mivel tudott Ardzsuna erős tapaszáról és önuralmáról. Drona fia, Asvatthámá féltékeny lett Ardzsuna eredményeire, és meggyőzte az apját, Drona józan esze ellenében, hogy árulja el neki a szörnyű fegyver mantráját. Drona végül engedett neki, de előtte megígértette a fiával, hogy sohasem veti be a fegyvert emberi lények ellen.

Később a Mahábhárata háború alatt, Asvatthámá Krisna és Ardzsuna ellenfele lett. Bhíma, Ardzsuna bátyja küzdelemre hívta ki Asvatthámát. Mivel Bhíma nagy harcos volt, Asvatthámá nem akart kockázatot vállalni, és kilőtte Bhímára a Brahma sírsa asztrát, a következő szavakkal: „Legyen a világ Pándava-mentes”. Ekkor ekkor lépett Ardzsuna a csatamezőre. Rájött, hogy ha meg akarja védeni magát és bátyját, akkor vissza kell vernie Asvatthámá asztráját azáltal, hogy saját maga is kilövi a Brahma sírsa asztrát.

Ahogy a két asztra egymás felé száguldott, a hegyek elkezdtek rázkódni, az óceánok pedig forrni. Egyértelművé vált, hogy a két asztra kombinált ereje az egész világot elpusztítja. A két mennyei Risi, Vjásza és Nárada megjelent a két asztra között, hogy megakadályozzák összeütközésüket. Mindketten felemelték kezeiket, és összegyűjtött tapaszuk kombinált ereje által megállították a két asztrát a levegőben. A rishik felszólították Ardzsunát és Asvatthámát, hogy hívják vissza az asztráikat, mert ekkora pusztító erejű fegyvert egyáltalán nem szabad használni a törékeny földön, vagy embertársaik ellen. Ardzsuna engedelmeskedett a parancsnak, és nagy koncentrációval és erőlködés közepette visszavonta a fegyverét összegyűjtött tapasza ereje által.

Asvatthámá azonban nem tudta visszahívni asztráját. Sohasem tanulta meg, hogyan kell visszahívni, és sohasem érdekelte, hogy bármilyen pusztító erőt visszavonjon, amit útjára indított. Csak a pusztítás és a céljai elérése érdekelte. Mivel Ardzsunát és testvéreit a rishik védelmezték, Asvatthámá a Pándavák meg nem született gyermekei ellen fordította az asztrát, hogy beteljesüljön az átka, mely alapján a föld Pándava-mentes lesz. Az Úr Krisna ereje által az egyik meg nem született gyermek, Paríksit megmenekült. Judhisthíra uralkodó halála után Paríksit lépett trónra, és hatvan évig uralkodott. Az Úr Krisna megátkozta Asvatthámát, hogy egymagában kóboroljon a világban, bűzösen, betegségektől megfertőzve, barátok és szerelem nélkül sok ezer éven keresztül."