"3.33. múrdha-dzsjótisi sziddha-darsanam
múrdha – a fejtető; dzsjótisi – fényén; sziddha – tökéletes lények; darsanam – spirituális látásmód.
A fejben lévő ragyogásra irányítva a szamjamát, láthatóvá válnak a sziddhák (tökéletes lények).
Egyes lények, a szabadság keresésének útján és azt követő erőfeszítésükben, hogy megmutassák a lehetséges utakat másoknak, nem merültek bele egyszerűen a határtalan tudatba a felszabaduláskor, hanem tudatosan újra megnyilvánultak és sok megtestesülés során a tanítások nagy tömegét hozták létre. Vjásza képessége, hogy „megjelenjen” és „eltűnjön” többször említve van a Mahábháratában. Hasonló módon Patandzsali újra megjelent Csaraka formájában, hogy átadja az orvostudományról szóló tanításokat, míg őt saját magát a végtelenség kígyója megnyilvánulásának tekintik. Az advaita láncolat mestereit – Gaudapada, Govinda, Sankara – a jóga-láncolat mesterei újbóli megjelenésének tekintik.
Az olyan tökéletes mestereket, akik a saját szabad akaratukból tudnak újjászületni, Indiában sziddháknak nevezik. Itt Patandzsali az ilyen lények darsanájára (megpillantására) utal. A puránákban (krónikák) sok történetet olvashatunk, amelyben egy jógi gyakorlását jelentősen felgyorsította egy sziddha megpillantása és a tőle kapott instrukciók. A módszer, hogy ilyen audienciát kapjunk, Patandzsali szerint a fejben lévő fényre irányított szamjama.
Vachaspati Mishra elmagyarázza, hogy a fejben lévő fény itt a szusumnát jelenti, de nem árul el több részletet. A fény akkor keletkezik, amikor a Kundaliní keresztülhalad a szusumnán, és ragyogást hoz létre a felső végén, ami a Brahman kapuja a fejen belül. Az erre a fényre irányított szamjama a mennyei lények megpillantásához vezet. Több történetet ismerünk arról, hogy Gautama Buddha megvilágosodásánál, Milarepa halálánál, Jágjavalkja és Gárgi, vagy Vaszistha és Ráma párbeszédekor az ég tele volt sziddhákkal és mennyei lényekkel."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése