"3.27. bhuvana-gjánam szúrjé szamjamát
bhuvana – naprendszer; gjánam – tudás; szúrjé – a napra; szamjamát – szamjama által.
A napra irányított szamjama az egész kozmosz tudását eredményezi.
Vjásza gyönyörű, több oldalas leírást ad a világ finomabb régióiról, ahogy a szamjamán keresztül láthatók. Ezek főként olyan területek, amelyeket az előző tetteikből fakadóan különböző tudatossági szintű lények laknak. A leírást a Jóga-bhásja bármely közvetlen fordításában megtaláljuk,itt most nem foglalkozunk vele részletesen. Elegendő annyit megjegyezni, hogy az alkommentátorok (Sankara, Vachaspati Mishra és Vigjánabhiksu) is megerősítik a világoknak azt a sorrendjét, amit Vjásza látott.
A legtöbb huszadik századi kommentátor hibásan úgy értelmezte ezt a szútrát, hogy az égben lévő napra vonatkozik. Ha a napra, mint csillagra irányítanánk a szamjamát, akkor mindent megismerhetnénk a pályájáról, ragyogásáról, történelméről, vegyi összetételéről, stb., de nem a világról.
Sok szútra rejtett módon fogalmaz, hogy becsapják az avatatlanokat. Igazából a tanárok számára készültek útmutatóként, hogy ennek megfelelően fejlesszék az oktatásukat. Egy szútra felolvasásakor nagy mennyiségű előzőleg elsajátított anyag jelent meg a tanár fejében. Így semmilyen fontosabb témáról nem feledkeztek meg. Manapság a tanulók és a tudósok is ugyanúgy spekulálnak a szútrák jelentéséről anélkül, hogy előzetesen átestek volna a megfelelő jógikus képzésen. Ebben a kontextusban a jógikus képzés azt jelenti, hogy olyan valakitől tanulni, aki tanulmányozta a szent iratokat, gyakorolta a módszereket, megélte a tapasztalatokat, és képes kommunikálni a tartalmat. A manapság kiadott Jóga-szútra fordításokban található sok félreértés abból származik, hogy a legtöbben nem estek át ilyen képzésen.
A jelen szútra megértésének kulcsa az, hogy tudjuk: mire kell irányítani a szamjamát ahhoz, hogy az összes világszférát megismerjük. Vjásza azt mondja, hogy „a nap kapujára”, amivel nem jutottunk közelebb, de érthetjük, hogy nem az égben lévő napról van szó – mivel azáltal csak a durva világokat ismernénk meg, és a finomakat nem.
Vachaspati Mishra pontosabb leírást ad Tattva-vaisáradíjában: „A nap kapuja a szusumná oszlopát jelenti.” A szusumná a finom univerzum, a mikorokozmosz tengelye és középpontja. Ugyanazt a szerepet tölti be, mint a Méru hegy a makrokozmoszban. Mint ahogyan a miszticizmus egyik tanítása mondja: „Amint fent, úgy lent, amint bent, úgy kint”. Ha e finom univerzum középpontjára irányítjuk a szamjamát, az egész kiterjedését megismerjük. Hariharánanda Aranja is egyetért azzal, hogy a a nap kapuja azonos a szusumná bejáratával. Kifejezetten azt mondja, hogy a a szívből felfelé tartó fénysugárt kell használni ehhez a szamjamához.
Vigjánabhiksu is azt mondja, hogy a nap kapuja a Brahman bejáratára, vagyis a Brahma-randhrára vonatkozik, ami a szusumná felső végének másik neve. Ha az életerő innen lép ki a halál pillanatában, akkor nem térünk vissza ebbe a világba, hogy új testet öltsünk, hanem eggyé válunk a határtalan tudattal, vagyis „belépünk a Brahman régiójába”."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése