Jogod van az álmaidhoz!

Ezt a bejegyzést azoknak küldöm, aki elhitték, hogy nem képesek az Ashtanga második sorozatot gyakorolni, azért, mert valaki elhitette velük, vagy mert meggyőzték magukat, vagy pedig eleve nem is álmodtak róla, hogy valaha is megpróbálhatják. De különösen azoknak ajánlom a figyelmébe, akik már átestek a tűzkeresztségen valamelyik szerdai órámon vagy valamelyik workshopon, Ashtanga Hell-en stb., hiszen már számtalanszor elővettük a kettes sorozatot, és sokan ki is próbálták. És tudják, hogy semmi ördöngősség nincs benne, ugyanúgy, mint az egyes sorozatban. Szóval ha elhittétek, hogy tilos, káros, veszélyes, nem szabad, illegális, ellene megy a tradíciónak, és "no benefit", ha valaki túl korán elkezdi gyakorolni a második sorozatot, akkor most ide hallgassatok! És nem más mondja ezt, mint Gauranga Das, a Rebel jógi, aki egy év első sorozat-gyakorlás után kezdte el a második sorozatot, és akit Manju Jois még a harmadik sorozaton és végigengedett Mysore-gyakorláson, méghozzá két évvel ezelőtt, szóval remélhetőleg tudom, hogy miről beszélek.

Két történetet szeretnék elmondani. Az első Krishnamacharyáról szól, aki a mysore-i király palotájában nyitotta meg jógasáláját, és a szanszkrit iskola diákjait tanította jógázni. Pár hónap gyakorlás után már bemutatóra küldte a tanítványait, és a pózok listáját csak közvetlenül bemutató előtt adta oda a tanítványoknak. A tanítvány kötelessége volt, hogy mindhárom sorozat pózait tudja, és ha rajta volt a listán, akkor közönség előtt be kellett mutatnia, akkor is, ha előtte még nem gyakorolta sohase, csak a többi fiútól látta, ahogy csinálják. Pattabhi Jois és B.K.S Iyengar is részt vettek ezekben a bemutatókban, és lám, semmi bajuk nem lett a haladó pózoktól! Mire hát akkor a nagy óvatoskodás? A jóga az jóga, ha meg tudod csinálni apózt, akkor megcsinálod, ha meg nem, akkor addig gyakorlod amíg meg nem lesz. Krishnamacharya az a guru volt, aki nyomta a tanítványokat előre, és mindent megtett, hogy a maximumot kihozza a tanítványaiból a lehető legrövidebb idő alatt. Tudta ugyanis, hogy a Sors útjai kifürkészhetetlenek, és nem mindenkinek adatik meg az a jó szerencse, hogy éveken, évtizedeken keresztül tanulhat majd tőle.

A másik történet a Csigáról szól, aki egyszer biciklire ült az erdőben, és elkezdett tekerni. Amikor a Róka meglátta, akkor rákiabált: "Hé te csiga! Mit csinálsz?" "Biciklizek!" "De hát te nem is tudsz biciklizni!" "Ja téényleg!" - Bumm. Ha egy tanár azt mondja a tanítványának, hogy nem képes gyakorolni a kettes sorozatot, akkor az a tanár nem jár Krishnamacharya nyomdokaiban. Számomra a jóga arról szól, hogy visszaadjuk az emberek önbizalmát, a hitet önmagukban, az álmaikban, és nem az egyik mentális rabságból a másikba kergetjük őket, melyben még levegőt sem mernek venni a szájukon keresztül óra közben, mert az "nem autentikus". Ha pedig valakinek nincsenek álmai, nincsenek ambíciói, akkor adni kell neki! A hernyó csak csúszni-mászni tud, és ha egyik helyről felvesszük, egy másikra letesszük, akkor teljesen kiszolgáltatott helyzetben van. Egy igazi tanár viszont pillangót nevel belőle, amely képes szabadon szárnyalni, és mindenkit gyönyörködtetni a szépségével és a táncával.

Senki sem úgy lépett be az első Ashtanga-órájára, hogy meg tudta csinálni a vinyászát, a lótuszt, a szuptakúrmászanát vagy a marícsjászana D-t. De mivel gyakorolta, megtanulta. És ha egy egészséges ember még egy év után sem képes normálisan vinyászázni vagy nem jegyezte meg a gyakorlatok sorrendjét, akkor vagy a tanár nem figyel oda megfelelően, vagy pedig a gyakorlónak nincs ambíciója. Ha valaki egész életében az első sorozatnál akar maradni, az természetesen megteheti, én azonban garantálom, hogy nem fog egész életében Ashtangázni. Az elme ugyanis fejlődésre, dinamizmusra vágyik, és csak a zombik tudják egész életükben ugyanazt a sorozatot csinálni minden nap. Szóval aki feladta a vágyat, hogy elkezdje a második sorozatot gyakorolni, az előbb-utóbb fel fogja adni az egész Ashtanga-gyakorlást is. 

Elismerem, van egy-két nehezebb póz a második sorozatban is, például a kapótászana, a karandavászana, vagy a dvipada-sírsászana. De ettől eltekintve egy egészséges, legalább egy éve gyakorló ember általában a pózok 80%-át végre tudja hajtani, a többi pedig gyakorlás kérdése, mint ahogyan az első sorozatnál is.

Minden vonat két sínen közlekedik, és ilyen az Ashtanga is. Az egyik sín az első sorozat, a jóga-csikitsza, ami megtisztítja a fizikai testet a betegségektől és a szennyeződésektől. A másik sín a második sorozat, a nádí-sódhana, amely megtisztítja az energiavezetékeket, az idegrendszert és az elménket, és így felkészít a jóga magasabb ágaira is. Aki csak egy sínen akar haladni, az instabil lesz a gyakorlásában, és előbb-utóbb a sok sérülés vagy a motiváció hiánya miatt ki fog ábrándulni az Ashtangából. Ha tehát ezt el akarjuk kerülni, akkor érdemes minél előbb belekezdeni a második sorozat gyakorlásába is. 

Én legalábbis szívesen tanítom, lassan már két éve. De a gyakorlók a részvételükkel szavaznak, így ha úgy néz ki, hogy nincs kereslet a második sorozatra, akkor én is inkább valamilyen más óra tartásába fektetem az energiámat, mert a lovat el lehet vinni a vízhez, de nem lehet rákényszeríteni, hogy igyon. Én is csak azt tudom tanítani, amire igény van. A többi pedig legfeljebb egy szép kép marad a falon, egy álom, amiről nem is hisszük el, hogy valaha elérhetjük. Ezzel pedig nem csak az a baj, hogy megfosztjuk magunkat egy csomó kedvező hatástól, tapasztalattól és felismeréstől. Az a baj ezzel, hogy ha hagyjuk, hogy valaki egyszer is meggyőzzön arról, hogy feladjuk az álmainkat, akkor máskor is meg fogjuk ezt engedni, és így végül boldogtalanul halunk meg, mert nem mertünk álmodni, és nem mertük elhinni, hogy az álmaink valóságosak, és soha nem tettük meg azt, amit kellett volna azért, hogy az álmaink ténylegesen meg is valósulhassanak. Persze mindenki maga dönti el, hogy mi az, ami boldoggá teszi, és mi az, ami szabaddá teszi. Én továbbra is fogom gyakorolni mind a hat sorozatot, nem törődve azzal, hogy ki mit monda hátam mögött, hiszen az én álmaim azok csakis rám tartoznak, és senki nem akadályozhat meg abban, hogy megvalósítsam őket.