Égerszög egy harmincfős település valahol Aggtelek és Jósvafő között. Szombaton tíz-tizenegy óra körül érkeztünk meg a helyszínre, amikor az előző esti vihar után már oszladoztak a felhők, és a focipálya füve is felszáradt. Így délben lenyomtunk egy laza Ashtangát a gyepen, majd beebédeltünk. A hátralévő egy-két órát a legtöbben heverészéssel töltöttük, élveztük a napot, a jó levegőt, a csendet megtörő madárcsicsergést. Bár a déli gyakorlást is kiegészítettem néhány hátrahajlító pózzal, Orsi is hátrahajlító órát tartott este, ami előtt még elmentünk pár körre az erdőbe rőzsét gyűjteni az esti tábortűzhöz. Az óra végére már lebukott a nap a fék mögé, és támadni kezdtek a szúnyogok. A tábortűz azonban sikeresen elűzte őket, így kellemesen melegedve néztük a tüzet, kortyolgattuk a teát és a meleg zöldséglevest. Egy kezdő kör alatt mindenki röviden bemutatkozott, utána kérdezgettek a jógáról, én meg válaszoltam. Tíz körül már húzott az ágy, így bebújtunk a jó vastag, nehéz paplanok alá. A ház még kissé hideg volt, de a jó idő hatására a második éjszaka már kellemesebb volt.
Vasárnap reggel hétkor kezdtük az Ashtanga gyakorlást, a nagy nappaliban. Itt a kőpadló kissé hideg volt, de a termet sikerült azért belehelni, a tavalyi mátrai tornateremhez képest sokkal jobbak voltak a körülmények a gyakorláshoz. Reggeli után kirándulás volt a program, így mindenki elindult, amerre akart. A legtöbben Jósvafő felé indultunk, és megnéztük a Tengerszem-tavat, valamint az Aggteleki Nemzeti Park központját, ahol a Baradla-barlang kijárata található. A vezetett barlangtúráról lecsúsztunk, meg meleg ruha sem volt nálunk, így azt másnapra terveztük be. Három felé értünk vissza, kellemesen elfáradva a több, mint tizenöt kilométeres gyalogtúrától a zöldellő erdőben.
Ebéd után ismét egy kis napozás következett a focipályán, majd ötkor pránájámáztunk, és utána Orsi tartott egy Jin-jógát, ami kifejezetten jólesett a sok sártaposástól némileg beállt csípőnknek, comboknak, farizmoknak. Este ismét tábortüzeztünk, Krisztián pedig talált valahol egy gitárt, amin volt három húr. Nagy zenélés kerekedett, szinte minden magyar számot, és néhány külföldit is el tudott játszani.
A hétfői jógaóra nyolckor kezdődött. Azt terveztük, hogy a réten toljuk, de mivel éjszaka eső esett, még elég nedves volt a fű. Így ismét a nappaliban toltuk, matrac a matrac mellett, igazi mysore-i stílusban. Egy kis vinyásza-gyakorlást is belefűztem a sorozatba, így mindenki alaposan megizzadt és jól le is fáradtak a végére. A fenti (nem teljes) csoportkép a hétfői gyakorlás után készült. Jóga után reggeli volt, majd vagy nyolcan nekiindultunk a Baradla-barlang száz perces vezetett túrájának. Képek hamarosan, még nem volt energiánk feltölteni őket a Facebookra. A barlang legszebb részén mentünk végig, kiépített, kivilágított szakaszon. hatalmas cseppkövek, a természet által alkotott kifinomult kőcsipkék szegélyezték mindenhol utunkat. Még emberkézzel sem lehetett volna ilyen csodálatos műremekeket létrehozni, amiket a természet százezer évek alatt alkotott. Nekem személy szerint jobban bejönnek a látványos barlangok, mint a szűk járatok, melyeken keresztül fejlámpával, csupa sárosan vergődik keresztül az ember. Persze azt is szívesen megteszem, ha utána olyan látványban van részem, ami megéri az erőfeszítést. Két óra múlva kijöttünk a tíz fokból a nyárba, és hazaindultunk.
A csapat fele ebéd után már hazaindult, így nekik csak két és fél nap volt a tábor. A kemény mag viszont követelte még a délutáni jógaórát, amit négykor el is kezdtünk. Eredeti terv szerint akró lett volna, de végül megszavazták, hogy Agni Flow-t akarnak, ami azért nem a legkönnyebb műfaj így két nap intenzív jógázás után. De azért lenyomtuk tisztességgel, a fák mögé lemenő nap utolsó sugaraiban jóleső savászanába zuhanva. A csapat fennmaradó része is elindult hat körül haza, mi pedig még Orsival felmentünk a közeli kilátóhoz, amit a többiek már megjártak az előző napokban. A környék ragyogó zöldje nagyon relaxálóan hat, főleg egy város ember számára, aki a betondzsungelben tengeti hétköznapjait, és nem sok természetes növényzetet lát.
Páran előző este mentek fel a kilátóhoz, sötétben, visszafelé még hallották is a vaddisznók röfögését. Mi szerencsére csak a vaddisznók túrásaival találkoztunk, így nem kellett futni visszafelé a turistaházhoz. Hét körül mi is elindultunk Budapestre, hogy este hazaérve jóleső fáradtsággal, élményekkel feltöltődve zuhanjunk be az ágyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése