"3.18. szamszkára-száksát-karanát púrva-dzsáti gjánam
szamszkára – tudatalatti benyomás; száksát-karanát – közvetlen felfogás; púrva – előző; dzsáti – születés; gjánam – tudás.
A tudatalatti benyomások (szamszkárák) közvetlen felfogása által szert tehetünk az előző születésekkel kapcsolatos tudásra.
Vigjánabhiksu azt javasolja, hogy tegyük hozzá ehhez a szútrához a „szamjamán keresztül” szavakat, hiszen az érzékek számára lehetetlen a szamszkárák közvetlen érzékelése. A magasabb jóga szempontjából az itt említett képesség teljesen jelentéktelen. Nem számít, hogy mi hozott el bennünket idáig. A fontos az, hogy mi fog innen a felszabadulásig elvinni.
Ez elvezet ahhoz a kérdéshez, hogy ha a sziddhik annyira kevéssé fontosak, akkor miért kapnak ekkora helyet a Jóga-szútrában. Patandzsali azért írja le a sziddhiket, mert azok megnyilvánulása erősíti a bizalmat és meggyőződést, hogy a jógikus módszer működik. Fontos történelmi és mitológiai oka is van annak, hogy felsorolásra kerültek. Ha megnézzük az eposzokat (Itihászák) és a Puránákat, a jóga a képességek megszerzésének népszerű módszere volt. Ha Patandzsali elhanyagolta volna ezeket a képességeket, akkor olyan vákuumba helyezte volna filozófiáját, ami elhatárolta volna attól, ami a jóga volt a közvélemény szemében. A Jóga-szútra harmadik fejezetére úgy kell tekinteni, mint Patandzsali törekvésére, hogy bevonzza India mágus-szubkultúráját, és a magasabb jóga felé fordítsa őket, megmutatva, hogy ha megfelelően használja valaki ezeket az erőket, akkor elvezetnek a felszabaduláshoz.
De ha igazán értjük a jógikus filozófiát, akkor tudjuk, hogy ezek a képességek csapdát jelentenek, mivel növelhetik az egó ragaszkodását. Hogy megértesse álláspontját, Patandzsali először megmutatja, hogy ezen erők mestere, és csak utána utasítja vissza őket.
Ahhoz hogy megértsük a jelen szútrát, először emlékeznünk kell arra, hogy a karmának három típusa létezik, amelyek mind tudatalatti benyomások formájában vannak rögzítve és tárolva. A három típus a következő:
A karma, amit most gyűjtünk össze, és azt határozza meg, hogy mi leszünk a jövőben (jövőbeni karma).
A karma, amit a múltban gyűjtöttünk össze, és a karmikus tárházban (karmásaja) várakozik arra, hogy meghozza gyümölcsét (raktározott karma).
A karma, amit a múltban gyűjtöttünk össze, a jelenben hozza meg a gyümölcsét, és létrehozta ezt a testet (gyümölcsöző karma).
A jelenlegi szútra csak az előző életek ismeretével foglalkozik. Az első típusú (jövőbeni) karmát most gyűjtjük, és ezért nem játszott szerepet jelenlegi megtestesülésünkben. A második típusú (raktározott) karma a raktárban van. Mivel nem járult hozzá tudatalatti benyomásokkal a jelen megtestesülésünkhöz, nem tudhatunk róla. A karma utolsó típusát gyümölcsözőnek nevezik. Ez az a karma, amit a múltban gyűjtöttünk össze, és létrehozta jelen testünket.
Mivel az ehhez a karmához kapcsolódó tudatalatti benyomások hozták létre jelen testünket és elménket, jelenleg is a tudatalattinkban találhatók. Ha a szamjamát ezekre a benyomásokra irányítjuk, akkor megismerhetjük az élethelyzeteket, amik létrehozták őket. Ha mélyen meditálunk bármilyen tárgyon, akkor felismerhetjük annak okát és eredetét. Egy tiszta (száttvika) intellektussal rendelkező jógi, aki hosszú időkig képes gyakorolni a szamjamát, bármit fel tud fedni, ami a saját tudatalattijában vagy éppen valaki máséban rejtőzik. Tudjuk például, hogy Gautama Buddha rendelkezett a jövőbeni születésekről szóló tudással. Krisna is azt mondja Ardzsúnának, hogy „Mindkettőnknek sok élete volt ebben a világban. A különbség köztünk az, hogy én mindet ismerem, te pedig nem.” Mindezek a benyomások spontán módon is felszínre jöhetnek, mint Buddha esetében.
Azonban fel kell tenni a kérdést magunknak, hogy miért akarnánk tudatosan létrehozni egy ilyen emléket. A múlt életeink jelentősége körülbelül a tévében játszott hat órási szappanoperáéval egyezik meg. Egyetlen értéke a szórakoztatás. A múlt életeink elmúltak, többé nem tudunk változtatni rajtuk. Amit meg tudunk változtatni, az a jelen. Ha gyakoroljuk azt, amit Vaszistha Risi „valódi ön-erőfeszítésnek” nevez, akkor meg tudjuk változtatni és meg tudjuk teremteni a sorsunkat. Az a jövőnk, hogy valóságossá váljunk, és kitörjünk, a természetes állapotunkba. jelenleg az elménk rabszolgái vagyunk, ami a múltba réved. Ha a múlttal szórakoztatjuk magunkat, ez a hajlam erősödni fog."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése