"3.26. pravrittjálóka-nyászát szúksma-vjavahita-viprakrista-gjánam
pravritti – fizikain túli érzékelés; álóka – fény; nyászát – kivetítve; szúksma – finom; vjavahita – rejtett; viprakrista – távoli; gjánam – tudás.
A magasabb érzékelés ragyogó fényét a tárgyakra irányítva – akkor is, ha finomak, rejtettek vagy távoliak – megismerhetjük őket.
Ez a szútra azt az erőt (sziddhit) írja le, ami az 1.36-os szútrában említett gyakorlat végzéséből származhat. Ott azt olvastuk, hogy ha a szívben lévő ragyogó fényre koncentrálunk, az megtisztítja az elmét.
Vigjánabhiksu mester elmagyarázza a Jóga-várttikában, hogy egy egy közvetett sziddhi, ami nem azáltal történik, hogy egy finom, rejtett vagy távoli tárgyra irányítva végezzük a szamjamát. Ehelyett a szamjamát magára az intellektusra (buddhi) irányítjuk, amit szattvikussá tettünk az előírt meditációs technika segítségével. A szamjamán keresztül megnyilvánul az intellektus ragyogó fénye, ami most a tiszta szattva-guna megnyilvánulása. Ha bármilyen tárgyra van irányítva, ez a ragyogó fény megnyilvánítja azt.
Ez a magyarázat valamennyire komplikáltnak tűnhet, de pontosan ez történik. Ezt a mechanizmust sok nagy mester tanításaiban, mint pl. J. Krishnamurti láthatjuk működni. Bármit helyeztek elé, úgy tűnt, hogy az intellektusával a másodperc töredéke alatt átlátta. A közönség arra a téves következtetésre juthat, hogy az ilyen mesterek mindentudók. Nem arról van szó, hogy mindentudók, hanem a szattvikus intellektusuk lézerszerű minősége miatt tűnhet így, mely még a finom, rejtett vagy távoli tárgyakat is megvilágítja."
pravritti – fizikain túli érzékelés; álóka – fény; nyászát – kivetítve; szúksma – finom; vjavahita – rejtett; viprakrista – távoli; gjánam – tudás.
A magasabb érzékelés ragyogó fényét a tárgyakra irányítva – akkor is, ha finomak, rejtettek vagy távoliak – megismerhetjük őket.
Ez a szútra azt az erőt (sziddhit) írja le, ami az 1.36-os szútrában említett gyakorlat végzéséből származhat. Ott azt olvastuk, hogy ha a szívben lévő ragyogó fényre koncentrálunk, az megtisztítja az elmét.
Vigjánabhiksu mester elmagyarázza a Jóga-várttikában, hogy egy egy közvetett sziddhi, ami nem azáltal történik, hogy egy finom, rejtett vagy távoli tárgyra irányítva végezzük a szamjamát. Ehelyett a szamjamát magára az intellektusra (buddhi) irányítjuk, amit szattvikussá tettünk az előírt meditációs technika segítségével. A szamjamán keresztül megnyilvánul az intellektus ragyogó fénye, ami most a tiszta szattva-guna megnyilvánulása. Ha bármilyen tárgyra van irányítva, ez a ragyogó fény megnyilvánítja azt.
Ez a magyarázat valamennyire komplikáltnak tűnhet, de pontosan ez történik. Ezt a mechanizmust sok nagy mester tanításaiban, mint pl. J. Krishnamurti láthatjuk működni. Bármit helyeztek elé, úgy tűnt, hogy az intellektusával a másodperc töredéke alatt átlátta. A közönség arra a téves következtetésre juthat, hogy az ilyen mesterek mindentudók. Nem arról van szó, hogy mindentudók, hanem a szattvikus intellektusuk lézerszerű minősége miatt tűnhet így, mely még a finom, rejtett vagy távoli tárgyakat is megvilágítja."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése