A napokban olvastam egy cikket is erről, amelyben szintén van néhány érdekes gondolat, megfigyelés. A szerző először is azt mondja, hogy a gesztusok, testtartások születésünktől kezdve belénk vannak programozva, ezért például egy születésétől fogva vak ember is ugyanazokat a testbeszéd-mozdulatokat használja egy érzelem, például öröm, bánat, aggodalom, frusztráció, siker stb. kifejezésére, mint aki lát. Ebből az is következik, hogy az emberek sokkal egyértelműbben meg tudják állapítani a másik ember érzelmi állapotát a testbeszéde, mint az arcmimikája alapján.
A következő érdekes megfigyelés, amit több kitartás is alátámasztott, hogy a testtartások kifejezett hatással vannak a hormonszintünkre. Több kutató elkülönített úgynevezett erő-pózokat és gyengeség-pózokat. Az erő-pózok közé tartoznak a széttárt karok, tarkón kulcsolt kéz, asztalra feltett láb, csípőre tett kéz, tenyérrel támaszkodás az asztalon álló helyzetben, és a térden lazán féllótusz-szerűen pihentetett lábszár. Ellenben a keresztbetett karok, ölbe temetett kezek, lógó fej, előreeső vállak és a keresztezett lábszárak vagy a kényszeredetten egymás köré kulcsolt térdek erőtlen,visszahúzódó pózok, és ez a besorolás nem csak társadalmi konvenciókon alapszik.
Egy kutatás során ugyanis a tesztalanyok tesztoszteron- és kortizol-szintjét mérték. A tesztoszteron férfiak és nők esetében is az erőt, hatalmat, magabiztosságot, határozottságot segíti elő. A kortizol ezzel szemben a stresszhormon, mely ha magas, akkor a konfliktusokat vagy a megfutamodást, kudarcot, sikertelenséget, szégyenérzetet fogja erősíteni. Azok az alanyok, akik két percig erő-pózokat végeztek, magasabb tesztoszteron- és alacsonyabb kortizol-szintet mutattak utána, míg az erőtlen pózokat végzők esetében fordított változás következett be. Ezek után az alanyok állásinterjúra mentek, és a kísérletről mit sem tudó HR-esek, szinte egytől egyig azokat az alanyokat választották ki felvételre, akik az erő-pózokat végezték. Ez a kísérlet azt is magyarázza, hogy miért képes a jógaspózok napi gyakorlása megváltoztatni a személyiségünket.
A cikk még további támpontokat is ad a sikeres kommunikációhoz, állásinterjúhoz, satöbbi, amikből talán az utolsót emelném ki. A szerző szerint azok, akik mélyebb hangon beszélnek, sikeresebb vezetők lesznek. Én is észrevettem, hogy ha egy oktató mélyebb hangon beszél jógaóra közben, akkor a vendégek könnyebben el tudnak lazulni, biztonságban érzik magukat, jobban megnyílnak az oktató előtt. Számomra például egy (önmagához képest) mélyen beszélő oktató hangja sokkal hipnotikusabbnak hat, mint egy fejhangon rikácsoló, esetleg fürjként trillázó oktató hangja. Ezt persze gyakorolni kell, ha jó mély levegőket veszünk hasból (amit az uddzsájí meg is kíván), akkor automatikusan öblösebben fogunk tudni beszélni.
A másik jógikus aspektusa a dolognak inkább a tanár szemszögéből észlelhető, illetve ha tükör előtt jógázik egy osztály akkor valamennyire a gyakorlók is láthatják ezeket a jeleket saját magukon. A jóga-ászana gyakorlás és a tudatos légzés célja az, hogy magabiztossá tegyen bennünket, visszatérhessünk önmagunkhoz, ellazuljunk, elengedjük a stresszt és felszínre hozzuk a derűt és a nyugalmat, megnyissuk a szívcsakránkat.
Ha a vállainkat előreejtjük, púposítjuk a felső háti szakaszt, lógatjuk a fejünket, vagy éppen felhúzzuk a vállainkat a fülünkhöz, akkor ez lehetetlenné válik, és az erőtlenség, kishitűség, negativizmus stb. stb. bennünk marad, ahelyett, hogy elengednénk és feloldódnánk. Az egyik fontos dolog tehát a vállöv nyitottsága, amire törekedni kell, és amit a legtöbb póz megkövetel, ha helyesen hajtjuk végre. A másik a hosszú, egyenes gerinc és nyak, az emelt fej. A gerincünknek rugalmasnak kell lennie, ugyanakkor kell, hogy legyen benne tartás. Ez elősegíti, hogy kapcsolatot és harmóniát hozzunk létre lényünk alacsonyabb és magasabb aspektusai között. Nézzük meg például a fenti képet, és gondolkodjunk el rajta, hogy mit sugall számunkra ez a póz a tulajdonosáról!
A túlzott lumbális lordózis extrovertált hajlamról, megfelelési kényszerről árulkodik, ha nem megfelelő pózokban alkalmazza valaki. Az ilyen emberek hajlamosak erőnek erejével alkalmazkodni másokhoz, és mások mércéjével megítélni önmagukat. A negyedik mozzanat a nyitott csípő. Aki kötött, zárt csípővel rendelkezik, az általában sok tudatalatti érzelmet, félelmet, fóbiát elfojt magában, nem tud feloldódni, nem tudja elengedni a múltat és az őt lehúzó dolgokat. Nem gyökeredzik szilárdan a talajban, nem érzi magát biztonságban, és nem tud biztos kapcsolatot teremteni a Föld és az Ég között.
A térdek, bokák helyzete is sok mindenről árulkodik, elsősorban a teljes talp leföldelésére érdemes koncentrálni, mert az a legstabilabb, legkiegyensúlyozottabb helyzet. Sok vonatkozása van a testbeszédnek, és amikor egy tanár rászól egy gyakorlóra, hogy ezt vagy azt a testrészét tartsa máshogy, akkor nem feltétlenül arról van szó, hogy egy tökéletes sztenderdre szeretnénk mindenkit hozni. Inkább arról, hogy a tanár észleli a harmonikustól való eltérést, és felhívja a gyakorló figyelmét, hogy ne csak a testtartáson, hanem az általa jelzett érzelmi, energetikai blokkokon is kezdjen el dolgozni.
A jóga a test és a lélek tudománya, és bár nem kell feltétlenül túlontúl ezó-babonásnak lenni, ha nyitottak vagyunk, akkor valóban felfedezzük, hogy amint fent, úgy lent, minden mindennel összefüggésben van. Ha belül rend van, akkor kívül is, és fordítva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése