A nakrászana mitológiája

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Nakrászana (krokodilpóz)

A krokodil, vagyis nakra, gyakran használt metafora az indiai mitológiában és szentírásokban. A Szkanda Purána például, a jelenlegi kort, Kali sötét korszakát egy krokodilhoz hasonlítja. Utasítást ad azoknak, akik „Kali krokodiljának fogai között vannak”. Ezt a metaforát azért használják, mert a Kali-júga hajlamos lehúzni bennünket az állati és démonikus természetünk alsó aspektusaiba, mint ahogyan a krokodil is megragadja áldozatát, és lehúzza a víz alá, hogy megfojtsa.

Agresszív természete ellenére, a krokodil védett státuszban van a szentírásokban. A Déví Bhágavata Purána tartalmaz egy részt, amely leírja a különböző poklokat, amelyek azokra várnak, akik megszegik az isteni törvényeket; és a Nakra Kunda (krokodil-pokol) azokat várja, akik cápákat és krokodilokat ölnek. A Purána szerint, miután egy ideig ebben a pokolban pörkölődtek, a krokodilok támadói azok áldozataiként fognak megszületni egy időre – esetleg több életre is – amíg a tisztulásuk be nem fejeződik.

A Mahábháratában olvashatunk arról, hogy Ardzsuna közeli kapcsolatba került a krokodilokkal. Miközben tirtha-játrán (szent zarándoklaton) volt, hogy vezekeljen bűnéért, Ardzsuna Dél-Indián keresztül utazott. Itt tudomást szerzett öt híres tírtha (szent fürdőhely) létezéséről, amelyeket nagyon szentnek és nagy erejűnek tekintenek, de nem tudják őket használni, mert mindenkit felfalnak a krokodilok, aki fürödni akar bennük. Ardzsuna úgy döntött, hogy valami hasznosat próbál tenni, és megszabadítja a szent helyeket a krokodiloktól. Odament az első tóhoz, és rituális fürdőt vett, miközben egy hatalmas krokodil elkapta és lehúzta a víz alá. Azonban, mivel ő volt Ardzsuna, képes volt kiemelni a krokodilt a vízből, és kihúzni a partra. Ebben a pillanatban a krokodil eltűnt egy füstpamacsban, és Ardzsuna egy gyönyörű mennyei apszara (nimfa) karjaiban találta magát.

Megdöbbenve kérdezte az apszarák leggyönyörűbbikét, hogy miképpen került egy krokodil formájában ebbe a tóba. Az apszara azt válaszolta, hogy egyszer a mennyei lakhelyükről ő és négy barátnője meglátott egy fiatal, jóképű bölcset, amint mély meditációba merült az erdőben. A mantrái és a szamádhija erejénél fogva a fiatal bölcs ragyogóbban sugárzott, mint a nap. Mivel az apszarák természetéhez tartozik az, hogy erotikus trükkökkel eltérítsék a bölcseket a lemondásuktól és így állítsák helyre az univerzum egyensúlyát, az öt mennyei nimfa alászállt az erdőbe és elkezdett énekelni, táncolni és pózolni a bölcs előtt, miközben testüket alig fedte ruha, mely minden egyes mozdulatuknál látni engedte vonzó alakjukat. A bölcset azonban egyáltalán nem szédítette meg a látvány. Miután egy ideje lejtettek előtte, feléjük fordult, és megátkozta őket, hogy krokodilként kell a víz alatt élniük. A táplálékuk pedig a szent helyekre látogató zarándokok teste lesz, amíg nem jön egy ember, aki elég erős ahhoz, hogy kirángassa őket a vízből, amikor is visszanyerhetik eredeti formájukat."